A németek nem jobban tették volna a II. VH alatt, ha a különböző megalomániás csodafegyverek fejlesztése helyett inkább a szerényebb, de hasznosabb dolgokra helyezik a hangsúlyt?

Van még, amit nem írtam,kézifegyverek terén is lehetett volna jobban haladni. A Sturmgewhr vagyis a gépkarabély és a Panzerfaust is sokkal hamarabb kikerülhetett volna a csapatokhoz, nemcsak a végnapokban.

A Stg használata esetén pl. nem lett volna gond, ha esetleg kiesik egy-egy raj géppuskása, mert megmaradt volna a tűzerő. A Panzerfaust pedig aranyat ért volna az olyan helyzetekben, mint amilyen pl. a T-34-esek támadása volt a Sztálingrád c. filmben.

Egyszerűen csak nem tudták jól kihasználni a képességeiket

Szerintem eleve szarvashiba volt kiküldeni egy ilyen értékes hajót (mármint a Bismarckot) olyan messzire komolyabb kísérőflotta nélkül. Amikor csak szó esik róla valahol, nem akarom elhinni, hogy ilyen könnyelműen "feláldozták".

A Tirpitz meg egyszerűen balszerencsés volt.

A gazdasági hódításról jutott az eszembe még valami. Régebben olvastam egy blogoldalon egy nagyon érdekes írást (sajnos azóta már ez a blog nincs vagy én nem ismerem z új címét), amely arról szólt, hogy milyen dolgok zajlottak a háttérben. Az írás szerint a III. Birodalomnak nem a bűnei miatt kellett vesznie, hanem teljesen más okból.

Miután Németország kikerült a válságból, teljesen új , egyedi módon épült fel az új gazdaság. Ebben a pénz értékének alapjává a munkát tették, ami valós alapot adott neki. Németország nagyon sikeressé vált és sokáig egy abszolút mértékben elismert nagyhatalommá vált, amit megbecsülés övezett, minden tette ellenére, pl. Hitlert is a Time magazin 38-ban az év emberévé választotta.

Azonban, amikor terjeszkedni kezdett, félő volt, hogy ezt az új gazdasági modellt más országokban is sikerül meghonosítani és ez egycsapásra véget vetne a ma is jól ismert tőzsdespekulációnak, ami a mai világválságért is felelős. Ezt pedig nem lehetett megengedni és miután a Birodalom nem engedett az amerikaiaknak, ezért megszületett az ítélet felette.

Nem ismerek még egy olyan esetet a modern történelemből, de még talán a régebbiből sem, amikor egy ekkora erejű és elismert nagyhatalom ellen összejött egy koalícó és addig folytatták ellene a háborút, amíg totálisan le nem nullázták az országot. Az emberiség ellenes bűnök soha nem érdekeltek senkit, ugyan a hivatalos verzió ez, de a történelemben soha nem érdekelte egyik ország vezetését sem, hogy mennyi ember válik áldozattá.

Remélem, egyszer majd kiderül az igazság.

Ezt az oldalát nem ismerem a birodalomnak, csak maga az írás ejtett gondolkodóba. A magam részréről sosem értettem, hogy miként lehetséges az, hogy addig folytatnak egy háborút egy egyébként bivalyerős nagyhatalom ellen, amíg végül teljesen leamortizálják; viszont amíg ez megvalósul, irdatlan sok erőforrás, emberveszteség stb... elmegy rá. Ahogy tudom, más esetekben ilyenkor megegyeznek a nagyhatalmak egymással, a szorult helyzetben levő fél lemond a követeléseiről és minden rendben. Itt viszont-ahogy én tudom-már Teheránban, két évvel a vége előtt, eldöntötték, hogy egészen a feltétel nélküli kapitulációig folytatják a harcot.

Köszönöm a hozzászólást!

a probléma ott kezdődött, hogy Németország nagyon s9okáig rengeteg apró kis tartományból állt és emiatt gyenge volt. Amikorra erőssé vált, vagyis az egyesítés idejére a világ felosztása már gyakorlatilag befejeződött. Amikor pedig megpróbált ezen változtatni, akkor erőből akarta megoldani a problémát és nem ésszel. Vilmos császár azzal tette a legnagyobb rosszat országának, hogy menesztette Bismarckot, aki az egyik legtehetségesebb német politikus volt mind a mai napig.Ő képes lett volna rá, hogy kijátssza a nagyhatalmakat egymás ellen, hiszen pl. Nagy-Britannia és Franciaország is nagyon sokáig ősellenségek voltak, mégis szövetségesek lettek. Ugyanígy a krími háború óta is még csak 60 év telt el, ahol az angolok és az oroszok harcoltak egymás ellen.

ha a vaskancellár elveit követik, akkor Németország lehetett volna a nevető harmadik és nincs ez a tragikus katasztrófa. Különösen azért lehetett még fájó a németeknek, mert talán a legerősebb hatalomként léptek be a háborúba, mégis vesztettek. Ennek a legfőbb okaként azt látom, hogy bár a császár birodalma nagyon erős volt katonailag, de a szövetségesei már annál kevésbé. Sem mi, sem a bolgárok, sem a törökök nem rendelkeztünk olyan erővel, ami az antanthoz lett volna mérhető.

Ami pedig Hitlert illeti, szerintem őt pont az antanthatalmak teremtették az embertelen békefeltételeikkel. Ha nem ő, akkor lett volna más, de mindenképpen lett volna második világháború, ebben biztos vagyok.