Te büszke lennél ha a fiad katona lenne?

Én elvégeztem az Nemzetvédelmi Egyetemet, és úgy kerültem be az MH hoz... Tehát mi az hogy csak ""annyira vinné"? Egy katona viheti sokkal többre, mint egy mérnök, vagy egy orvos,(nem csak fizetés szempontjából.)

10# es

Majd nézz ki afganisztánba, hogy milyen unalom van ott, esetleg majd gondolokozz el, hogy vannak különleges egységben szolgáló katonák is, vagy jusson majd eszedbe, hogy egy katona külföldi misszión, golyót kaphat a hátába stb... Én ezt nem mondanám unalmas szakmának.

Amúgy egy szülőnek az a dolga, hogy támogassa a gyerekét, bármilyen dologban...

na de minek menne egy magyar fiatal afganisztánba??

minek?

teljesen értelmetlen

persze egy ok lehet: sok pénz

de amúgy: semmi

Nagyon nem, mert az elmúlt 50 évben teljesen értelmetlen. Van technika, és hozzá elég önkéntes.

Helyzetben természetesen minden férfinek és nőnek is kötelessége a haza védelme, és akkor büszke is lennék.

Hmm?

Ezt, a nagy vitát egy egyszerű kérdésen...

Szerintem, több szülő BÜSZKE lenne a fiára, ha katona.

Főleg, ha a szülők nem csak TV-ből látnák/ismernék a katonaságot, hanem tudnák is, hogy mit teljesítenek ott az emberek. Megjegyzem, hogy a "golyófogó" szó, igencsak tájékozatlan embertől hangozhatott el(ha a Honvédséget vesszük alapul). Ugyanis a missziókon a közkatonák "csak" békefenntartók, vagyis a "szövetséges" erők által elfoglalt támaszpontokon állomásoznak a magyar katonák(járőröznek). Igaz így is történnek halálesetek(leginkább Afganisztánban a pokolgépek végett).

Ha valaki félteni szeretné a fiát, akkor meg küldje az Idegenlégióba vagy bármelyik ELIT alakulatba, ott tényleg féltheti. Sokan a kiképzések alatt azt mondják: "nekem ennyi elég volt, lelépek" DE néha-néha még, olyan is előfordul, hogy mentálisan súlyosan sérül(amikor lelő egy "ellenséget" és nem tudja feldolgozni). Bár a pszichikai tesztek az ilyenek elkerülése végett vannak.

Nagyon sajnálnám ha csak annyira vinné!

(Ne töröld ki a véleményemet még egyszer! A harctéren se töröltetheted ki a feléd tartó golyót, katona!)

"A seregben megtanulod, hogy mindent úgy csinálj, ahogy a felettesed mondja. Ezért temérdek jó tulajdonságot kölcsönöz az embernek: határozottságra, egyenességre, alázatra, kitartásra nevel."

Kicsit részleteznéd ezt, hogy hol a kapcsolódási pont? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy egy hierarchikus erőszakrendszer hogy hozza ki a jó tulajdonságokat?

"Kicsit részleteznéd ezt, hogy hol a kapcsolódási pont? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy egy hierarchikus erőszakrendszer hogy hozza ki a jó tulajdonságokat?

"

Nos, én nem az vagyok, akinek írtál, de szívesen megválaszolom. Először is óriási különbség van a különböző rendszerek katonaságai között. Az első világháború utáni időszakban egészen a második vh. végéig a katonák szerették a tisztjeiket, mert azok szinte szó szerint a gyerekeikként tekintettek rájuk, mindent megtettek értük, beleértve a saját életük feláldozását is (persze ez oda-vissza működött). A katonák egy hatalmas családként viselkedtek és gondoltak egymásra (és most nem az érzelgős, nyálas értelemben vett családról beszélek), ahol vannak szülő-gyermek kapcsolatok (ezt hívják ott alá-fölérendeltségnek), amiknek szabályai vannak. Ez megtanítja az embert a társas viselkedésre még a legrosszabb helyzetben is, még akkor is "ha közben gránátok robbannak a pofájába". Erre a mai fiatalok, akik nem estek át ezen, többségében képtelenek. A szocialista rendszerben vált a katonaságunk az általad hierarchikus erőszakrendszernek nevezett förtelemmé, ahol tényleg sok esetben az emberek megalázása és nem a nevelése, utasítása, kiképzése volt a cél. Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy erős nevelő hatással bír ez az időtöltés. Aki mást mond, az vagy tudatosan hazudik, vagy egyszerűen tudatlan.

És válaszul a kérdésre: Igen büszke lennék, ha a fiam katona lenne, de semmiképp sem lennék az, ha Afganisztánban, Irakban harcolna, mert az nem honvéd, aki több ezer kilométerre a hazájától olyanokat gyilkol le, akik soha nem ártottak az ő országának. Az pedig, hogy NATO-tagok vagyunk, és ez a kötelességünk... Kíváncsi vagyok, hány amerikai, vagy francia katona rohanna a segítségünkre, ha orosz bombázók jelennének meg a légterünkben. Ez képmutatás, nem szövetség.

Igen az lennék!

Én is szerettem volna,de az egészségi állapotom nem engedte.

Fegyelmezett lesz és kitartó,nem hátrány hidd el.