Ha egy katona tudja hogy megfog halni, akkor odaadja a dögcédulát egy bajtársának?

Ketté törik. Egyik marad a hullán (azzal lehet beazonosítani hogy ki az elesett illető), másikat viszi magával az élő bajtárs (azzal igazolja, hogy XY elesett).

[link]

[link]

[link]

Persze! A megszólított bajtárs pedig megfogja a kezét, mélyen a szemébe néz, és túlélésre bíztatja. Sikertelenség esetén még közelebb hajol, és meghallgatja a fülébe suttogott utolsó szavakat, amik általában vagy titkos dolgokról, vagy az éppen elhalálozó illető szűkebb családi köréről szólnak. Néha hazafias érzületű sóhajokkal kísérve. A biológiai halál beállta után a bajtárs kiveszi az elhunyt kezéből, vagy zsebéből azt a félig összegyűrt cetlit, vagy fotót, amin az illető hozzátartozóinak elérhetőségei szerepelnek, ezután megkeményedett arcvonásokkal leplezve elérzékenyültségét, a belső zsebébe helyezi ezeket, majd valami kéznél lévő, nem túl szennyezett takaróval, ponyvával, ideális esetben puskagolyóktól szaggatott nemzeti lobogóval méltóképpen lefedi az életét a hazájának áldozó hőst.

Szóval ez így megy, a kiképzésen még gyakorolni is kell, hogy az adott helyzetben el ne felejtsék a teendőket.