A Magyar Királyság tényleg indított keresztes hadjáratot Jeruzsálem felé?

II. András bizony indított.

Hogy csak egy nagyszámú turistacsoport volt,ami ereklyevásárlással múlatta az idejét és semmilyen eredményt nem tudott felmutatni az már egy más kérdés .

Mindössze az ország teljes bevétele ment rá a kis kiruccanásra ,de ilyen kicsiségekkel a keresztes hadak dicsőséges vezetője nem törődött.

Igen, szerinted ők nem szemita népek?

Mik ők akkor svédek?

Ugyanolyan büdöslábú szemiták. (Sémi)

Igen, indított.

A legelső kereszteshadjárat (1096–1099) vezetésére - példátlan megtiszteltetésként - éppen az akkoriban Európa-szerte híres magyar lovagkirályt, Szent Lászlót kérték fel, de ő sajnos közvetlenül a hadjárat előtt, 1095-ben elhunyt.

Azután a talán legnagyobb hatalmú Árpád-házi királyunk, III. Béla, akinek regnálása alatt a Magyar Királyság igazi nagyhatalommá vált, tett ígéretet a pápának kereszteshadjárat indítására a Szentföldre, de ezen ígérete beváltását halálos ágyán (pontosan 100 évvel, 1196-ban) fiára, II. Andrásra hagyta.

II. András aztán valóban indított is sereget, méghozzá a valaha volt legnagyobb kereszteshadat, összesen 20.000 lovagot, és 12.000 várőrt gyűjtöttek egybe az európai nemzetek.

(Ez volt az ötödik ilyen vállalkozás, 1217-1221 között zajlott le.)

A sereg Spalatoban (amely akkoriban a Magyar Királyság egyik kikötővárosa volt) szállt hajóra, és utazott el Akkoig.

Érdekességként mesélem el, mert nagyon szimpatikus anekdota szerintem, hogy a "Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől" mondás állítólag innen származik, ugyanis a keresztesseregben, mint mondják, volt egy Makó nevű vitéz, aki, mikor Spalato falait meglátta, azt hitte, már meg is érkeztek Jeruzsálembe. Ekkor mondták neki társai, hogy "ugyan, messze vagy még Jeruzsálemtől!" Amiért különleges a történet, az az, hogy valóban élt az 1200-as években egy Makó nevű ember, bár nem tudni, hogy részt vett-e a hadjáratban.

Az esemény egyébként kevés fegyvertényt hozott. A magyar lovascsapatok jórészt csak kisebb portyákra indultak a környező falvakba.

Az egyik legnagyobb szentföldi keresztes vár, Margat falai között megpihenve, II. András úgy döntött, hogy "erre a várra szükség van", és igen jelentős mennyiségű ezüstöt ajánlott fel a vár további erősítésére, és megőrzésére.

A legjelentősebb haditette a Tábor-hegyen felállított muszlim erőd ostroma volt, de itt a kereszteseket - mivel csak egyetlen ostromlétrával rendelkeztek - visszaverték. Ennek ellenére a muszlim vezér leromboltatta az erődítést, hogy ezzel vegye rá a támadókat a békére.

A későbbiekben 500 magyar lovas vállalkozott arra, hogy kifüstöli az asszaszinokat egyik erődjükből, a kísérlet azonban kudarcba fulladt, és az akcióból csak 3 katona tért vissza.

Ezután II. András otthonról rossz híreket kapott (felesége meggyilkolása, a Bánk bánból ismert történet), így ő hazatért.

A hadjárat viszont folytatódott, és igazán csak ekkor "indult be". A keresztes csapatok levonultak Egyiptomig, bevették Damietta városát. Aztán végül az egész hadjárat - akárcsak a többi - kudarcba fordult, és semmi tartósabb eredményt nem hozott.

Hogy II. András nemigen tudott jelentős sikereket aratni, az viszont nem feltétlenül csak az ő hibája volt, hanem az európai uralkodók nem összehangolt, szervezetlen szövetségének, a csapatok nem időben való beérkezésének. Mire a helyzet tisztázódott, Andrásnak haza kellett térnie, bármi nagyobb tett véghezvitele nélkül.

"A magyarok szerepelnek a harmadik keresztes háborúban, 1189-ben Géza herceg 2.000 emberes serege csatlakozik Frigyeséhez."

[link]

Egyébként annyit még hozzátennék, hogy ezen kívül is szerepeltek jelentős magyar csapatok más keresztes hadjáratokban. 1189-ben Géza herceg csatlakozott 2000 fős lovascsapattal a Magyarországon átvonuló hadakhoz.

És igen, messze volt Jeruzsálem, de Franciaországhoz, Angliához, vagy a Német-római Birodalomhoz képest még így is mi voltunk a legközelebb egyébként hozzá. (Nem véletlen, hogy a többi keresztessereg is Magyarországon átvonulva jutott el Jeruzsálemig.)