A II. VH-ban, hogy teljesítettek a Japán harckocsik?
A japán tankok a gyártó ország által támasztott stratégiai céloknak megfeleltek a háború elején és közepén teljesen, a végén kevésbé, de elfogadhatóan.
A japánok sem önállóan alkalmazták a páncélosaikat, hanem főleg a gyalogság támogatására.
A legelterjedtebb a Type 95 Ha-Go (2300 db) és a Type 97 Chi-Ha (2000 db) voltak. Az előbbi könnyű, az utóbbi közepes harckocsi volt, 37 mm-es, illetve utóbbi 57 mm-es és 47 mm-es ágyúval.
Egyébként több tucat harckocsitípust állítottak elő.
Ezek közül a legtöbből többnyire 1-2 száz, vagy néhány tucat harkocsi/önjáró löveg épült, főleg a háború második felében, a nyersanyaghiányos időszakban.
Ezeket is többnyire a japán anyaföld védelmére tartalékolták, így az atombombák ledobása miatt ezek soha nem láttak harcot. A Shermanekkel egyenlő erejű, vagy erősebb is volt a legtöbb, de az amerikai légifölény és a Shermanek mennyiségi fölénye valószínűleg nem hagyta volna érvényesülni ezeket a járműveket az esetleges szárazföldi hadműveletek során.
Ilyenek pl.:
Type 2 Ho-I (75 mm-es ágyú)
Type 3 Chi-Nu (75 mm-es ágyú)
Type 3 Ho-Ni III (75 mm-es ágyú)
Type 4 Ho-Ro (150 mm-es tarack)
Kínában a japán könnyű harckocsik is sikeresek voltak a háború végéig (ne feledjük, itt sokkal nagyobb hadműveletek voltak, mint bárhol a Csendes-óceáni szigetvilágban), ugyanis az ellenséges kínaiak lényegében semmilyen komolyabb, szervezett páncéloshaderővel vagy páncélelhárítással nem rendelkeztek.
A hódítások során jól szolgáltak.
Malajziában pl. a Type 95-ösök nagy segítségére voltak Yamashita tábornoknak, Szingapúr elfoglalásánál. A briteknek itt csak első világháborús páncélautóik voltak, amik ellen tökéletesen beváltak. Vagy a Fülöp-szigetek elfoglalásakor is csak hasonló erejű amerikai Stuartokkal harcoltak.
1941-43-ban az amerikaiak sem rendelkeztem a japánokénál sokkal jobb páncélosokkal: A Csendes-Óceánon főleg a Type 95-tel egyenlő harcértékű Stuartok harcoltak, illetve Indiában és Pápua-Új-Guineán Grant/Lee harckocsik. Ezek távolról elvileg fölényben voltak a japán tankokkal, de a dzsungelben nem voltak túl nagy lőtávolságokra lehetőségek.
A védelmi harcokban nem állomásoztathattak túl sok tankot egy-egy kis szigeten, de egyébként a gyakran néhány tíz méteres lőtávolságokon még a 37 mm-es ágyú is megsemmisíthetett egy Sherman-t.
Páncélos-páncélos elleni harcra egyébként nagyon ritkán került sor, mert mint mondtam, mindkét fél a gyalogság támogatására alkalmazta a harckocsikat, amolyan mozgó bunkerként, ami ágyújával és géppuskáival támogatta közvetlenül a harcoló gyalogságot.
Hát azért a Turán harckocsit jónak elkönyvelni... Kicsit nagy pofátlanság. Megmondom hány T-34-et lőttek, ki, egyet sem (na jó, azért egynek biztos nekimentek és lerobbant).
A magyar tankok közül egyedül a német koppintások voltak jók, de erről is lehet egy rahedli infot találni, ha beírod, hogy Zrínyi rohamlöveg.
Az olaszok meg ugyanolyanok, mint a japánok. Nem fordítottak figyelmet a páncélozott egységekre. Nekik is volt rengeteg első világháborút idéző gyenge roncsuk (tankettek), és elég sok volt a kis harckocsi kategória. Aztán persze volt nekik is könnyűjük, L6/40 például, meg közepes tank. Elindítottak egy nehéz tank projektet is, csak az országuk nem bírt annyi ideig ellenállni, amennyi idő alatt kijöhetett volna. Egyszóval nem volt valami jelentékeny, a németeket tükrözte úgy 1939 szeptemberéből.
A japánokról meg már írtak elegen, én amúgy is csak a Chi-Ha-ról meg a Ha-Go-ról tudnék részletesen beszélni, de már megtették helyettem.
A japán páncélosok sem voltak kiemelkedőek, de igazából egy erdős-jungeles terepre harckocsi nem való, sok máshol jól jöhetett volna, de hát a japánok sem találkoztak valami erős páncéloserővel (mint például a szovjet lett volna, vagy mint amilyet a brit csapatok láttak 1942-ben). Egy Shermant le tud szedni a gyalogság is, elég könnyen robbantak, csak persze páncélököl kell hozzá és nem japán puskák.
A japán harckocsikat ha összehasonlítjuk pl egy panzer IV-vel, tényleg rossz volt. De hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mondjuk elég bajosan lehet egy dzsungelben egy 72 tonnás királytigrissel közlekedni;)
A magyar harckocsik meg szarok voltak. A turán talán 1szinten volt a T34/76-tal, de hogy is mondjam, hogy Sztálint idézzem: "A mennyiség alapjában véve egy minőségi tényező". Ha elkészül (amihez nagyon közel voltunk!) , a Tas rohamlöveg nagyot ütött volna, ha nem csak korlátozott darabszámban (50-100 db) készül el. De mondjuk így sem vette volna fel a versenyt a modernebb Su rohamlövegekkel, vagy a háború végére elkészülő JS-3-mal.
A Csendes óceáni hadszíntér inkább a könnyű harckocsiknak kedvezett mivel egyszerűbb volt őket szállítani (a szállító hajókon kevesebb helyett foglaltak, kisebb volt a tömegük ...stb, mint egy közepes vagy nehéz harckocsinak). Ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont hogyha a Csendes óceáni szigetek között kell lebonyolítani a harckocsik szállítását.
Másrészt ezeknek a páncélosoknak az üzemanyag fogyasztása viszonylag alacsony volt, a főlöveghez rendszeresített lőszerek tömege valamint mérete is kisebb volt, mint egy nagyobb közepes harckocsi esetében. Így a japán logisztikai egységekre kevesebb teher nehezedett, a harckocsik üzemeltetése és ellátása ezáltal könnyebbé vált + a dzsungelekben egy kisebb méretű, fürge harckocsival jóval könnyebb volt manőverezni, mozogni.
Type 95 Ha-Go vs M3 Grant:
Üzemanyag fogyasztás:
-úton: 0.66 Liter , 3.43 Liter
-terepen: 0.99 Liter , ---
Tömeg: 7400 kg , 28600 kg
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!