Volt olyan rokonod, aki a háborúban elesett vagy történt vele valami?

Dédapám az első, nagyapám a második világháborúban halt meg.

Nagyapám hadifogoly volt, bányában dolgozott és ott érte halálos baleset.

Nagyapámat a II. vh-ban repeszgránát találta el, és elvérzett.

Nagybátyámat elhurcolták Auscwitzba, pedig nem is vagyunk zsidók. Anyám szerint azért gondolták zsidónak, mert gesztenyebarna haja volt, ami egy kicsit vöröskésbarnás árnyalat.

Másik nagyapám orosz hadifogságban volt évekig, de épségben hazatért. Utána még sokáig beszélt orosz szavakkal kevert magyart. Amikor berugott, fennhangon kiabálva szidta Sztálint, csak úgy zengett a falu utcája.

Anyai nagyapám öccsét 19 évesen vezényelték a frontra, 1943-ban.

Nem ismerhettem, de máig is ereklyeként őrzöm a testvére(keresztanyám volt) által elrakott fényképét, iskolai értesítőjét, utolsó a frontról írt levelét.

A levél '44 Szentestéjén íródott, tintaceruzával, mert az orosz télben a toll nem működött.

A keltezés után a következőt írja."valahol a Don partján"

Ha olvasom, mindig beleborzongok....

Ükapám az I. világháborúban esett el, 1914-ben, a keleti fronton.

Két dédapám a II. világháborúban harcolt, egyikük 1946-ban halt meg, mert súlyosan lebetegedett, másikuk pár hónap hadifogság után jött haza, és kőfejtőként dolgozott utána.

Egy dédmamám az oroszok elöli bujkálás során betegedett meg, és Budapest olyan szoros ostromzár alatt volt, hogy nem tudott gyógyszerhez jutni, hetek múlva halt meg.

Egyik nagypapám öccse '56 október 23-án szerelt volna le a katonaságból, mikor mondták, hogy forradalom van. Megszökött két barátjával, és a fél orosz hadsereg vadászott rájuk (is) útközben. Szolnokról egészen a dunántúli szülőfalujáig gyalogolt.