Szentendre, MH KPTSZI segítség?
Sziasztok!
A helyzet az, hogy a barátom bevonult ebbe a bizonyos tiszthelyettes képző iskolába tegnap.Tudtam, hogy nem lesz könnyű, azt is tudtam, hogy nem fogunk túl sokat telefonálni, és személyesen találkozni (vasárnap délután be kell mennie és pénteken este engedik haza).Több mint négy éve járunk, és 1,5 éve együtt is lakunk.Pánikbetegség alakult ki nálam, és eddig is éreztem, hogy mekkora támasz nekem, hogyha ő nem lenne itt nekem, akkor nem bírnám magam így kontrollálni.Most hogy elment úgy érzem, hogy padlón vagyok, rosszul vagyok stb....Szóval amilyen állapotjavulást elértem az most elveszik, mert ő nem segít, nincs itt nekem.Hiányzik, az hogy hozzábújhassak, hogy megöleljen, de leginkább az hiányzik, hogy a hangját halljam, ugyanis naponta csak 10 percet engedélyeztek telefonálásra.
Az is aggaszt, hogy ha most azt mondja, hogy nem csinálja tovább a sulit, és hazajön akkor milyen jövőnk lesz?Gyárban kell dolgoznia nyugdíjas koráig?Félni, hogy mikor veszíti el a munkáját?Tudni kell, hogy neki rajtam kívül nincs senkije.Illetve csak a mamája, aki nagyon idős.
Mit javasoltok?Nagyon nehéznek látom ezt a helyzetet és talán tisztán se tudok gondolkozni...Kérlek segítsetek a tanácsaitokkal!Tudok valamilyen más olyan iskolát ahol nem teszik tönkre az emberi kapcsolatokat?És utána találsz vele munkát?
Előre is köszönöm a segítségeteket, válaszaitokat!
Hát nézd...
Tényleg csak azzal tudlak vígasztalni, hogy ha elvégzi a tiszthelyettesit, akkor nagyon jó helyre kerül és ha már eddig kibírtatok 4 évet, akkor ezentúl sem szabad csak úgy tönkremennie attól a kapcsolatotoknak, hogy 10 percet beszélsz vele naponta.
Gondolj bele. Régen voltak férfiak, akik elmentek a frontra és 3-4 évet kint töltöttek, végig hűségesek maradtak párjukhoz és a párjuk is hozzájuk, pedig hetente-kéthetente egy levelet tudtak váltani. Most gondolj bele, hogy az az idő milyen lehetett...
Szerintem nagyon túldramatizálod az egészet. Attól ti még együtt vagytok és együtt is kell maradnotok, hogy 10 percet beszélhettek naponta (amúgy erről a szabályról még nem is hallottam). Túl nagy ügyet csinálsz belőle és lényegében a pánikbetegségeddel és ezzel a kontrollálatlansággal (ez milyen?) okozod a kapcsolatotok vesztét.
Egyik barátom úgy van a barátnőjével, hogy három havonta egyszer tudnak találkozni, mert az ország két végében élnek. Egy másiknak a barátnője kiköltözött Dániába és már fél éve nem látta, csak interneten tartják a kapcsolatot. Most gondolj bele a helyzetükbe. Ahhoz képest a ti vasárnaptól péntekig tartó nélkülözésetek könnyen emészthető.
Köszönöm...
Végül is tudom én, hogy ki kell bírni, de mióta együtt lakunk nem voltunk egymás nélkül hosszabb ideig.Nagyon nehéz, és azt hittem, hogy csak az első nap lesz nehéz nélküle, de napról napra egyre nehezebb.Próbálok arra gondolni, hogy ha vége ennek az egy évnek utána biztosítva lesz a jövőnk.De annyira nehéz, hogy eddig éjjel-nappal együtt voltunk most meg nem is találkozunk/beszélünk...
És te ezt honnan tudod?Oda jársz vagy kiképző vagy?Nem én találtam ki, hanem meg lett nekik mondva (a kiképzőjük mondta), hogy 10 perc és ha rajtakapják, hogy azon felül beszél akkor elveszik tőle a telefont.
Nem hazudok, nem áll érdekemben, hogy amúgy is hülyéket tovább hülyítsek.
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!