Hogy volt régen ez a katonai behívó dolog?
Konkrétan, hogy aki még tanult, az ugye befejezhette a tanulmányait. De aki már dolgozott, az utána rögtön kereshetett új munkahelyet? Vagy hogy volt? A munkáltatók hónapokig, évekig vártak az alkalmazottaikra, amíg véget ért a szolgálat? És addig az ő munkájukat ki látta el?
Vagy ebből a szempontból hogy volt megszervezve ez az egész?
válasza:A férjem a nyolcvanas évek közepén volt katona.
1962-ben született, érettségi után rögtön felvették főiskolára. Amíg főiskolás volt, nem hívták be katonának. 1983 júniusában államvizsgázott.
Akkoriban másfél év volt a katonaidő és évente kétszer februárban és augusztusban volt bevonulás. Neki 84 februárjában kellett bevonulnia és 85 augusztusban szerelt le.
Akik nem mentek főiskolára/egyetemre, azokat hamarabb behívták, akik továbbtanultak, azok a tanulmányaik idejére halasztást kaptak a sorkatonai szolgálat alól és államvizsga után kellett bevonulniuk.
A férjem államvizsga után rögtön elhelyezkedett (tényleg mindenkinek volt munkahelye, benne volt a személyiben ez is, a családi állapot is, de még a gyerekei neve és születési ideje is. Aki nem dolgozott, elvitték KMKért) A munkahelyén a bevonulás előtt kivehette a szabadságát. Leszerelés után mindenki visszamehetett a munkahelyére.
Azt a munkahelyek is előre tudták, hogy a fiatal férfiakat előbb-utóbb, de inkább előbb behívják katonának, eleve így szervezték a munkás felvételt.
válasza: válasza:Köszönöm szépen a válaszokat, mindegyik nagyon hasznos volt és érdekes volt olvasni.
Nálam is hasonló volt a helyzet, minit az utolsónál, csak én nem felejtettem el soha igazolást kérni, ezért nem soroztak be. Aztán idő közben, egyetemi tanulmányaim alatt megszüntették a dolgot.
Egyébként én annyira nem is ellenkeztem volna, ha tényleg nem gyökerek, meg nem soroznak be akárkit, csak bizonyos IQ fölöttieket, meg nem kisebbségieket, meg nem olyanokat, akik rühellnek ott lenni. Ha valamilyen szinten kulturált körülményeket tudtak volna biztosítani, még azt is mondom, hogy egy pár hónapra kimondottan érdekelt volna a dolog.
Ahhoz képest, hogy mennyien szidják a Kádár-korszakot, ezek szerint volt előnye is. Én csak a legvégén gyerekként éltem benne, így annyira nem volt rálátásom az akkori ilyen dolgokra. De azért az jobb lehetett, hogy mindenkinek volt munkája, nem úgy mint ma, hogy évekig ácsingózhat az ember és el is kell költöznie az ország túlsó végébe, hogy egyáltalán valahol minimálbérért hajlandóak legyenek alkalmazni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!