Ki szereti a második világháborús történeteket?

Ne légy mérges, mindenkivel előfordul az életben, hogy bakot lő.

A csúcson kell abbahagyni, szerintem te már lefelé tartasz. Igaz, túl magasra nem jutottál.:))

Szárnypróbálgatásnak jó volt (?), másban talán sikeresebb leszel.

Szívem. Én sírtam a helyesírásért. Másnak rosszabb? Annál jobban járatja le magát. És ha nem bírod a kritikát, akkor ne menj oda, ahol az emberek véleményt mondanak.

Ja, és... hogy nem fordult meg a válaszoló piciny agyában? A történetmesélés lényege, hogy "belehelyezd" az olvasót a sztoriba, ne neki kelljen magyarázatot keresni a logikai bakikra. Ha valami homályos, magyarázd meg, ne sértődj. De miattad fölösleges tépni a számat, nem érdekel a kritika. Nem kötekedni akartam, csak segíteni, hogy máskor jobb legyen.

Írok akkor én is egyet.

Éjszaka volt. Nagyon is. Na jó, ez kicsit túlzás, lehet, hogy inkább csak eléggé. De még az is előfordulhat, hogy hajnalodott. Egy kiscica haladt el a falu főutcáján. Vészjóslóan fekete volt. Bár igazából inkább csak egy egyszerű szürke közönséges házimacskáról volt szó.

Hirtelen egy kislány jelent meg a semmiből. Nesztelenül lépkedett, miközben egy autóban ült. Egy Sonderkraftfahrzeug 182 Panzerkampfwagen VI Königstiger Ausf. B -ben ült. Kinézett a toronyból, csak úgy lobogott a haja. Körbenézett. Na jó, oldalra is nézett. Előfordulhatott, hogy még a tank tornyát is körbefordította, hogy mindent jól lásson. Egy kismadarat látott az égen. A madár ciripelt egyet. A kislány nem tudta beazonosítani a madarat, csak jól megugatta, mint ahogy a mókusokat vagy a macskákat szokta. A madár nem ijedt meg, inkább csak felszívódott egy felbukkanó Messerschmitt Bf-109 német vadászgép propellerében.

A kislány visszament a tankba, ahol egy megkötözött zsidó volt. A jólnevelt kislány rászólt a zsidóra, hogy ne dohányozzon, mert az anyukája nem engedi, hogy ő is rászokjon a szivarra, és egyébként sem szereti. Csak néha-néha egy-egy részeges parti alkalmával szokott dohányozni.

A kislány megint kinézett: egy ellenséges tankot látott közeledni! Nem is tankot, inkább egy páncélvadászt. Nem is akármilyet, egy Szu-85-öst. A kislány nem bátran visszaült a tankjába, és benyomta a televíziót. Ilyen tájban a csatornák csak pornót szoktak adni, így a kislány nem sokáig nézte az adókat, kinyomta a televíziót. Megpróbált elaludni, de nehezen ment, mert már két darab Su-85 próbálta meg kilőni a már fent említett páncélosát.

Reggel hat órakor ébredt. Nem szeretett felkelni, pláne mert aznap hétfő volt, és iskolába kellett menni*. (a történetben valójában kedd volt, de az író megváltoztatta az időpontot, hogy a kislányról ne derüljön ki, hogy már hétfőn sem volt iskolában). Az ébresztőóra csörgött, de a kislány nem volt jóba a vekkerekkel. Aznap reggel különösen nem. A kislány agresszív volt, képes lett volna ölni, csak hogy pihenjen. A zsidó, aki mellette ült, életveszélyben volt. A kislány szemei vérben forogtak, bármikor támadhatott. Egy hirtelen, de határozott mozdulattal felkapta a Machinenpistole 40-est, és szitává lőtte a szerencsétlen, ártatlan ébresztőórát. Ezután a Walther 38-hoz fordult. Megmondta neki, hogy hozza ide a labdát, amit eldobott neki. Ezután a Sturmgewehr 44-hez fordult.

- Haben Sie Bier? - kérdezte mosolygósan a kislány.

- Draußen gibt es ein Glas. - felelt a gépkarabély.

A kislány kinézett. Ki akart menni, de egyszer csak egy aknamezőn találta magát. Eszébe jutott, amit az iskolában tanult. Ha hasra fekszik, és gyorsan gurulni kezd, akkor elkerülheti az aknák felrobbanását, és élve kerülhet ki a csapdákból. Nos, a történészek később igazolták, hogy ez a módszer minden várakozás ellenére nem működik, így ezt otthon ne próbáljuk ki. Sajnos, ezt a kislány már nem tudhatta, így öntudatlan állapotban, de meghalt.

Hát ez a történet igaz történeten alapul, és legalább olyan szórakoztató, mint az első történet.