Ki szereti a második világháborús történeteket?
pl.
Csendben hullott a hó, a mínuszok csakúgy repkedtek. A kis falu tere teljesen behavazódott, szép karácsonyi képes lapra emlékeztette az embert ez a falu. Mézeskalács házikók sorakoztak egymás mellett, az említett téren egy templom állt, nem messze tőle a másik oldalon egy kocsma.
Lábak rohanása verte fel a csendet, zihálás hallatszott. Piros ruhás, sapkás kislányka szaladt a játék macijával. Látható, hogy a templom felé igyekezett. Éj sötét volt már, csak a csillagok ragyogtak és a Hold mosolygott le a lánykára. A nagy pelyhekben hulló hó és a feltámadó szél elnyomott minden zajt, de a lányka küzdött az elemi erőkkel, igyekezett. Lábacskái falták a távolságot, már nem sok kellett. A maci ott lebegett mellette a kezében, groteszk papír sárkányként, már a játék is hófehér lett. Ekkor kutya ugatott, de ez félelmetes ugatásnak tűnt. Mintha azt vakkantaná, állj meg te lány! De a teremtés csak futott és futott, ekkor hirtelen fegyverropogás hallatszott, a lányka megtorpant. Észhez tért? Teste ernyedten dőlt el oldalra és hátborzongató puffanással ért földet. Az esés már nem fájt. A maci kiesett a kezéből és mellette ért földet. A piros ruhás lányka teste körül baljós piros folt kezdett körvonalazni, ujjacskái és kezecskéi azonnal lilára fagytak. Lábak dobogása hallatszott.
- Starb er? – kérdezte egy jól beöltözött férfi, övén egy koponya vigyorgott. Gestapo.
- Ja, Herr. – felelte a mellette lévő fiatal fiú fehér köpenyben, sisakban és egy gépfegyverrel a kezében. A kutya póráza a férfi kezében pihent, jelezve, jobb, ha nem húzol újat vele. Egy németjuhász kutya volt és vicsorgott a lánykára. Egy rövid ideig elnézték a hullát, ahogy a baljós piros folt egyre jobban körvonalazódott és beszennyezte a szűzies havat, majd a férfi így szólt.
- lassen Sie uns dann in die Bar zurückgehen – nevetett és a fiú is vele nevetett. Megfordultak, távolodó léptek zaja jelezte, hogy elhagyták a gyilkosság színhelyét. Nem kellett hozzá sok idő és a kislányt teljesen belepte a sűrűn eső hó.
"Az szereti aki még nem volt háborúban."
Valóban nem voltam, és remélem, ez már így is marad.
Ettől függetlenül érdekel a történelem, a XX.sz. történelme különösen.
A fenti viszont nem háborús történet, ez egy kis giccsözön.
Szeretem? Nem. Érdekel? Igen.
Egyébként ez mese, az meg valóság volt. Ebből sugárzik az "ártatlan" sztori-hangulat, nagyon tragikus akart lenni, de... nem. Annyira nem rossz egyébként, bár témakört kicsit félrenézted, ha publikálni akarsz. Engem bántottak a klisék, hiányzott a hangulatiság. És drágám, ha irodalmi művet közölsz, akkor kérlek, könyörgöm, próbálj meg helyesen írni és figyelni a vesszőkre. Lehet bármilyen jó a történet, ha efölött elsiklasz, bukik az egész. Tudom, hogy néha logikátlan szabályok vannak gyönyörű nyelvünkben, de ettől nem kicsit lett élvezhetetlen...
Elég gyönge a meséd.
A lányka nem igyekezhetett este a templomba,mert azt este bezárták. Sőt, a szülei az utcára sem engedték volna ki,még békeidőben sem.
De ha mégis,akkor sem kerülhetett oda két kószáló katona. Aki elhagyta a csapatát,azt katonaszökevénynek tekintették. Ha elfogták őket,akkor kivégezték,akkor is ha Gestapós volt.
Igaz,hogy a Gestapósok sok borzalmat elkövettek, de még ők sem lőttek agyon magányos kisgyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!