Egy véres missziókat megjárt katona hogyan gondolkozik a halálról?

Kicsit érdekes a kérdés, mert én még kint nem voltam, de sok ismerős mesélte, hogy nem nagy hentelés ott minden!

Vannak durva dolgok, de nem olyan nagyon durva....

De én is kíváncsi lennék!

Én két missziót megjártam SFOR,KFOR. Elég volt az oktató filmeken látotakat felidézni hogy mikor mit és hogyan tegyen az ember!!! Nem kell ahhoz véres misszió kedves barátom hogy a halálon gondolkozz, elég ha a Boszna töltésén felállítot pontonok oldalán kopognak a lőszerek.

Egy bajtársam meghalt eü problémák miatt eléggé megrendítette a kintlévő embereket ,nem kell ehhez vér nem Rambó film ez.

Az iwiw ateista/hívő kérdést feszegető topikjain kommentel egy csóka, aki szovjet katona volt az afgán háborúban. Ő az az egy a százból, aki tényleg képes (lelkileg alkalmas rá) rambóba átmenni. ír is egyébként, halacska néven láttam. Elég ütős stílusa van - szó szerint.

Megtalálod, ha keresed. Csak óvatosan :)

Egyik óránkra (azt hiszem, békeműveletek volt a neve) bejött egy missziót megjárt katona, aki feltette a következő kérdést: "mit éreznétek, ha egy konvojban haladva mondjuk Afganisztánban kilőnék előlünk vagy mögülünk az egyik szövetséges járművet és végig kellene néznünk, ahogy benne ülők meghalnának?"

Mi meg csak találgattunk: "félelmet? rettegést? pánikot? haragot?stresszt?"

Mire a srác mosolyra húzta a száját, és annyit mondott: "Francokat. Megkönnyebbülést.Hogy nem mi ültünk benne"

Azért ez elgondolkodtató :)