Mi lett volna ha németország megnyeri a 2. világháborút?

Hogy ne keltsenek nagy feltűnést, Luck, Guderian és Churchill éjszaka indulnak a magyarok földjére repülőgéppel. Luck már előzetesen megbeszélte a pilótával, hogy hol kell várnia őket.

Meg is érkezik egy kimustrál Liberátor, amibe beszállnak hőseink.

--Szép jó estét!-- kezdik hőseink, mire a a pilótafülkéből megszólal egy női hang

--Dobrij vécser, elvtársak, dobrij vécser!

Kiderült, hogy a pilóta nem más, mint Nagyezsda Popova, az 588. szovjet női repülőszázad volt tisztje, akinek a háború végén társait lebombázták az angyalvérűek, míg más bajtársnőit rabszolgának hurcoltak el, ismét mások, mint ő is, bujkálni kényszerültek. Luck kiválóan beszélt oroszul, Guderianra is sok minden ragadt a harctéren Puskin és Tolsztoj nyelvéből, Churchill viszont nem sokat értett abból, amit a két német tiszt meg az orosz pilótanő beszélt.

--Mit olvasol, Heinz?-- kérdezte Chuchill a mellette ülő Guderiantól, aki éppen egy újságot tanulmányozott elmélyülten

--Van itt egy cikk az éjszaka is működő fényerőművekről, ami szinte mindenki számára elérhetővé tenné a villamos energiát. Ha egy ilyen fénykollektor- és-tározó kerülne a harckocsikba, nem kéne költeni üzemanyagra se. Érdekes: ennek az ügyes kis cuccnak is magyar feltalálója van. Remélem, az a szemét állat Eisenmann még nem tud róla.

Guderian ebben azonban tévedett. Haruhana, Eisenmann gésa-rabszolgája ugyanis már átlépte a magyar határt, ahol szívélyesen fogadták az ott élő emberek, megfelelően a magyar vendégszeretetnek. Neki nem is kellett sokat tennie, csak mosolyognia, és meghajolnia, amitől az emberek, különösen a férfiak teljesen odáig voltak érte, hogy milyen szép, és hogy milyen aranyos. Mivel Magyarországon mindenkinek olyan munkája van, amit szeret, és amihez ért, ő teaházat nyitott, amit szívesen látogattak a vendégek a szép, megnyugtató környezet a kellemes, keleti hangzású, különleges zene, a finom fűszeres illatok és ízek valamint a nagyszerű kiszolgálás miatt.

Gábor Mátyás, az ifjú feltaláló, egy sikeres szigorlat után , hogy kipihenje a vizsga fáradalmait és izgalmait, szintén betért a Tavaszi Virág teaházba, egy jó kis narancsos-fahéjas itókára. Ahogy kortyolgatja a teáját, megpillantja a csodaszép gésát, akibe azonnal bele is habarodik. Meglepte, hogy a lány milyen művelt, milyen intelligens, és hogy mennyire jól el lehet vele társalogni a fényenergiáról is. Mátyás, aki szőke, zöld szemű, szemüveges, kissé félénk srác volt, ekkor nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy ez a minden ízében tökéletes teremtés érdeklődik iránta. Eddig félt a nőktől, de most úgy gondolta, ez a szerelem az, aminek köszönhetően fiúból férfi válik belőle. Egyre gyakrabban találkozott vele, majd felvitte a lakásba, hol minden nagy összevisszaságban, egymás hegyén -hátán állt. Ő pironkodva a tarkóját fogva kért bocsánatot Haruhaától a nagy rendetlenségért, de a japán lány szó nélkül meghajolt , és mindent csillogó rendbe tett, még a fürdőszoba is szebben ragyogott, mint új korában.

A tetejébe még ebédet is készített neki, amiért Mátyás nem győzött hálálkodni neki. Haruhana is szívből mosolygott, hiszen gazdájától, Rüdiger Eisenmann tábornoktól soha, még egy köszönöm-öt se kapott.

Ezzel a rendrakástól azonban sikerült megszereznie a fényerőmű terveit, melyet gondosan a kimonója hajtókájába rejtett el. egy belső zsebbe.

Az este Mátyást és Haruhanát egy ágyban találta.

--Kérlek, mesélj magadról!-- kezdte a fiú

--Nem...-- rázta a fejét a japán lány-- Nem akarom a boldogságodat elrontani azzal, hogy a múltamról meséljek.

Ebből gondolta a fiatalember. hogy ennek a teremtésnek aa múltja,a gyermekkora szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal telt. Ez pedig történetesen igaz volt, hiszen Haruhana szüleit nem ismerte. Apja tengerésztiszt volt a Hiryu nevű hadihajón, amit az amerikaiak sikeresen elsüllyesztettek, anyja pedig Nagaszakiban dolgozott egy fegyvergyárban, Nagaszakiban, mikor a jenkik ledobták azt a bizonyos "Kövér Ember"-t... Ő akkor még csak nyolc hónapos volt, és a nagymamájával hagyták vidéki házukban. Az öregasszony csak nyűgnek tartotta unokáját, már csak azért is, mert lánynak született, és Haruhana apja, a vénasszony fia, elesett a háborúban, és így nem lehetett az a nagymamának fiú unokája,c sak ez a csenevész kislány, még jobban meggyűlölte az akkor még Michiko nevet viselő lányt. Az idős nőnek sose volt egy jó szava az unokájához, állandóan dolgoztatta, gyakran meg is verte, a lánynak kellett főznie, enni viszont csak nagyon keveset kapott, mert nagyanyja nem győzte hangsúlyozni.

--Legyél hálás, amiért enni kapsz, mert beléd az étel is kár!

Kilenc éves volt, amikor nagyanyja egy , a szomszéddal való heves vita közben szívrohamot kapott, és lelke elhagyta az anyagi világot. Michiko így teljesen maga mardt, és így lelt rá a WaffenSS. Rüdiger Eisenmann akkor még őrnagy volt, de ő maga kezdett el gondoskodni ő és a többi fiatal japán lány gésa-képzéséről, egyfajta "danna"-ként,azaz pártfogóként viselkedett vele .Így vette fel gésaként a Haruhana, azaz a tavaszi virág nevet.

Ezért is volt szerelmes a lány annyira a fekete páncélos hadvezérbe.

Mátyás azonban minderről nem tudott semmit, hanem az együttlét után édesdeden elaludt. Haruhana szép csenben kimet az illemhelyre, és a karkötőjébe épített miniatűr személyhívóján felvette a kapcsolatot Eisenmann-nal.

Eisenmann éppen lecserélte a kesztyűit. Bandázst kötött fel a kezeire, majd bokszkesztyűt húzott, hogy eddzen egyet fekete rabszolgájával, Mo Elhai-jal, Belépett a ringbe, és elég kemény, hiriges csata kezdődött köztük. Elhairendszeresen elhajolt a német tábornok ütése elől, de Eisenmann is rendre kikerülte fekete bunyós csapásait, amikkel akár egy kősziklát is darabokra lehetett volna zúzni. Ekkor szólalt meg a telefon, mire a tábornok félrefordította a fejét, miközben ellenfele egy ütéssel telibe kapta a fültövét. Eisenmann előtt hirtelen elsötétült minden, és padlóra került. Emberei ekkor odarohantak hozzá, élesztgették, majd mikor magához tért, felajánlották neki, hogy lelövik.

--Ne!-- mondta Eisenmann-- Ő a legkeményebb edzőpartnerem. A többi úgyis csak simogatni mer.

--De hát valahogy csak meg kell büntetni.-- dörzsölte fekete bőrkesztyűs tenyerét az egyik angyalvérű

Eisenmann túl fáradt volt ahhoz, hogy a katonáinak elmagyarázza, hogy milyen a boksz, és hogy azt kiütésre játsszák, és a ringben az ellenfelek egyenlők.

-- Jó!-- mondta ennek az angyalvérűnek fáradt-ingerülten-- Akkor takaríttassa ki vele az edzőtermet!

A beosztott katona fanyalogva adta ki a parancsot a fekete rabszolgának, hiszen ő egy elevenen való megnyúzásra vagy savban való megfőzésre, de legalább egy jó hosszadalmas, fájdalmas korbácsolásra vágyott.

A tábornok megszabadult bokszkesztyűitől, és odalépett a telefonhoz. A kagylóban Haruhana alázatos, suttogó hangocskáját hallotta.

--Taishou-szan-- rebegte a gésa-- Taishou-szan, megszereztem a tervrajzokat

--Maga is a legjobbkor hív-- fújtatott Eisenmann dühösen-- na, jó, küldök magáért egy repülőgépet. Legyen pontban hajnali háromkor az Új-budapesti Smaragdtábla Reptéren. Ottt várja magát a 2-es terminál, 6-os kapu előtt egy Lufthansa Fekete Holló gépet. Delta-Echo 6342-es jelzéssel.

--Köszönöm , uram!-- hálálkodott Haruhana

Az említett repülőgép felszállt ugyan, de viharnak köszönhetően villám csapott bele. Megsemmisült az irányító berendezése, lezuhant, és a személyzet valamennyi tagja meghalt.

Haruhana várt a repülőtéren, amikor megjelent Guderianék gépe. A japán lány nem ilyen gépre, és nem is arra a számra emlékezett,. de úgy gondolta, ez lesz az a légi jármű lesz az, amit tábornoka küldött érte. Hitében az is megerősítette, hogy a két magas rangú katona, akik kiszálltak belőle, német egyenruhát viseltek. De vajon mit keres az a kövér, civil férfi velük, és az az orosz pilótaruhát viselő nő?

Mindenesetre odament hozzájuk, illedelmesen meghajolt, és, mivel Guderiant látta a csapat vezetőjének, neki súgta meg, hogy teljesítette a küldetést.

Hurrikán Heinz nem tudta mire vélni, hogy ez a csinos japán pillangókisasszony odajött hozzá, Luck ezredes azonban félrevonta. Churchill is csatlakozott hozzájuk, miközben Nagyezsda beszédbe elegyedett a kis gésával.

Miután beszélgettek, Guderian elkérte Haruhanától a tervrajzokat, és csodálattal nézte végig azokat. Szenzációsnak találta a fiatal magyar találmányát, ahogy a fényt munkára bírná.

--Még jó, hogy a mi kezünkbe került. Luck, maga puhatolja ki és mire akarja használni ezeket a tervrajzokat.

Hans von Lucknak kiváló nyelvérzéke volt. A németen kívül beszélt angolul, franciául, svédül, oroszul, latinul és ógörögül, hála mostohaapjának, aki annak idején lelkésznek szántak. Ezenkívül mindig érdeklődött idegen kultúrák, civilizációk iránt. A kis gésára úgy tekintett, mint egy letűnt világ, a boldog békeidők egyik kis követére, ezért határozottan ugyan, de lágyan, gyengéden kezdett el vele beszélgetni.

Haruhanának egyből rokonszenves lett a magas, vékony, nem túl szép arcú, de annál megnyerőbb ezredes, akinek szívesen beszélt a japán szamuráj erényeiről, és a híres harcosokról, költőkről, sógunokról, akiket a Felkelő Nap Országa magáénak mondhatott.

Guderian eközben szorgalmasan tanulmányozta a fénybomba terveit. Ha ezeket önjáró tankokba lehetne beépíteni, akkor.... akkor véget vethetnének ennek a poszthitleri rémuralomnak, melyet az angyalvérűek diktálnak, és akkor az egész világra kiterjeszthetnék azt a békét és harmóniát, amit Gyöngyvér királynő és miniszterei megvalósítottak... akkor az egy új fejezet lehetne a Panzer Leader-ben, amit memoárjaként írt, és akkor új értelmet nyerne az, hogy miért is lett ő is katona hasonlóan apai felmenőihez.

Churchill-nek mindeközben az a terve született meg, hogy elhitetik Haruhanával, hogy a főnökének szövetségesei

Sejtette, hogy valamelyik angyalvérű tábornok vagy mágnás rabszolgája, csak azt nem tudta, melyiknek. Churchill gyűlölte az angyalvérűeket, csak úgy, mint azok őt. Félig zsidó, félig amerikai korcsnak tartották, és már vagy hatmillió márka vérdíj volt a fejére tűzve. Ezért nem bízott még Luckban és Guderianban sem teljesen.