Mi a véleményetek, mi lett volna, ha Hiteler helyett vki más irányította volna a hadsereget? Pl. :Rommel, Hoth

Rommellel nem mentek volna sokra... Kétségtelen kiválló frontparancsnok volt, de vezetéselméletben azért jókora hiányokkal bírt...

Hoth is kiválló egységparancsnok volt... De ő sem tartozott azk közé, akik esetleg többre vitték volna, nem igazán volt politikai rálátása...

Beck, Manstein, Brauchitsch, Guderian, Model talán lettek volna annyira karizmatikusak, hogy részleges sikereket, érhessenek el...

Hitler sokkal de sokkal jobban tette volna, hogyha a megfelelő időben a tábornokaira hagyja a katonai döntések meghozatalát.

1940-ben jó érzékkel látta meg Manstein tábornok tervében a lehetőséget Franciaország elfoglalására, de a teljes siker után már azt képzelte magáról hogy valamilyen Napóleonnal egyenértékű katonai gondolkodó. Nem volt az.

Sokat hibázott a hadművészet különböző szintjein, attól kezdve, hogy nem kezelte elsődleges hadszíntérként Afrikát, ezért az általad említett Rommelnek marha kevés utánpótlást küldött, igaz szerencsétlen Rommel olyan remek katona volt hogy a kevéssel is rengeteget ért el és eljutott El-Alameinig, ezért Hitler azt hitte hogy a semmivel is képes harcolni. Főleg harckocsikból volt hiány, amikből megkockáztatom, hogyha a kevéshez képest ami volt neki (1942 januárjában 360 db), mondjuk másfélszer többel rendelkezik, simán áttörhetett volna a harcok kritikus szakaszában El-Alameinnél és akkor a tengelyhatalmak kezébe hullik az egész arab világ.

A Szovjetunió elleni háborúban is legalább ilyen komoly szerepet kapott Hitler a dolgok elrontásában. Már 1941-ben úgy döntött (többszöri változtatással), hogy a támadásokat a két szélső irányra koncentrálja észak (Leningrád térsége) és dél (a Kaukázus) felé, Moszkvát pedig hagyja. Ukrajnában milliós nagyságrendű bekerítést hajtanak végre, de később a középső fronton már nem voltak elegen. Még így is, hogy Moszkvát ilyen erősen védték, sikerült eljutniuk a németeknek a városhoz. Egy felderítő század már a Kreml-t is látta távcsővel, mikor vissza kellett vonulniuk.

1942-ben túlbecsülte a Dél Hadseregcsoport erejét és egyszerre akarta elfoglalni Sztálingrádot és a Kaukázust. Később nem engedélyezte Paulus 6. hadseregének a kitörést a bekerítés után.

Kurszknál támadóhadműveletet rendelt el.

Sosem engedélyezte a taktikai visszavonulásokat sehol, amivel ő maga rövidítette le a háborút Németország számára, hiszen ennek köszönhetően pl. a Bagratyion-hadműveletben 1944-ben a teljes Közép-Hadseregcsoportot elsöpörték és később az Észak Hadseregcsoportot bekerítették Lettországban, ahol kitartott a háború végéig de a védelemben nem játszott szerepet. Nem segített hogy a fél keleti frontot újjá kellett szervezni. És még satöbbi, satöbbi, satöbbi...

Hosszútávú fejlesztések sokaságát állította le 1941-ben, mert úgy hitte a háborúnak nemsoká vége. Leállították a sugárhajtású repülők kutatását, az új tengeralattjárók fejlesztését, amivel később hihetetlenül fontos időt vesztettek. (Képzeljetek el 1943-ban Me262-eseket vagy XXI tengeralattjárókat tömeggyártva.)

Hitler akkor tehetett volna igazán valamit Németországért, hogyha többet foglalkozik a dolgok politikai vonatkozásával, főleg a diplomáciával, ha már valami vezérféle volt.

A tengelyhatalmak együttműködése a több együttműködési szerződés (antikomitern paktum, háromhatalmi egyezmény) siralmas volt. Két példát is mondanék erre, az egyik hogy Mussolini a legrosszabbkor támadta meg a Görögországot és Egyiptomot, ahol természetesen vereséget szenvedett és bár a németek kihúzták a bajból, a tervezett április helyett júniusban támadhatták meg a Szovjetuniót csak. A másik a szovjet-japán megnemtámadási szerződés volt, amit valamikor 1941 őszén kötöttek és miután a szovjetek biztonságban tudták a hátukat, a Távol-Keleti csapataik egy jelentős részét átcsoportosíthatták Moszkva védelmére.

Állítom ha olyan értelmes és nyílt köztük az együttműködés mint a Szövetségesek közt, akkor reálisabb esélyük lett volna a győzelemre.

Persze ezek csak volnák, de a "Mi lett volna ha..."-dolgokat mindig jó elképzelni és most kicsit el is ragadtattam magam.

"Mi a véleményetek, mi lett volna, ha Hiteler helyett vki más irányította volna a hadsereget?"

Először is tisztázzunk valamit.Hitler nem vezérezredes vagy tábornagy volt,hanem a fegyveres erők főparancsnoka.

(Nem egyedi példa,ma Mo.-n a köztársasági elnök is egyben a fegyveres erők főparancsnoka)

Ehhez a poszthoz pedig nem szükséges katonai szakértelem,hanem csak annyi,hogy a kijelölt,magas szakértelmű katonai tanácsadokra kellett volna hallgatni,egyeztetni a vezérkarral és elfogadni a vezérkar stratégiai döntéseit.(Ahogyan ezt Sztálin is tette)

Hitler eleinte(Csehország megszállásánál,Lengyelország lerhanásánál,benelux államok és Fro. villámháborús elfoglalásánál)kiválóan alkalmazta ezt a módszert.

Ugyanis Hitler pontossan tudta hogy a vezérkari tisztek többsége alkalmatlan,korlátolt képességű(többségük 60-70 éves,az újításokban lemaradt,kiöregedett)tiszt akik a nemesi származásuk miatt ücsöröghettek a székükön.

Ezért Hitler számos fiatal,jóeszű,felkészült a modern hadviselésben és technikában járatos tisztet tett meg tanácsadóiként akikre hallgathatott.És a vezérkarral való stratégiai egyeztetéskor szakszerű álláspontot képviselhetett a vén,elmaradott vezérkari tisztekkel szemben.

Ekkor születtek Hitler kiváló katonai döntései.

(Pl:Lengyelország lerohanásának megtervezésekor a vezérkar azt javasolta hogy Lo.-t északról a tengeren keresztül kell hadihajókkal megtámadni és ott partraszállva folyamatossan délre nyomulni...Ez mind utóbb bebizonyosodott nagyon elhúzódó és nagyobb áldozatokkal járó háború lett volna.

Ekkor Hitler inkább hallgatott Heinz Guderian-ra és a fiatal tanácsadóira,akik azt javasolták hogy Lo.-t páncéloshadosztályok főszereplésével Blitzkrieg-taktikával kell lerohanni.

Ez volt a helyes döntés.Lo.-t pár hét alatt leigázták,csekély német áldozattal.)

Hitler ekkor tetszeleghetett legjobban a "hadvezéri" dicsfényben,ami sajnos később a fejébe szállt.

A Szovjetunió megtámadása hazárdjáték volt.

41-ben Hitler tudta hogy Nagy-Britannia nem elég erős ahhoz hogy egyedül inváziót indíthasson a németek ellen.

És mivel nyugaton csak Anglia volt az ellensége nyugodtan tekinthetett kelet felé.

A terv az volt hogy megszerzi a szovjetunió nyersanyag és ipari bázisát amivel már elég erős lesz hogy legyőzze a briteket.

Abban reménykedett hogy a Sztálini tisztogatások miatt meggyengült Vörös Hadsereg nem fog komoly akadályt jelenteni a németeknek és pár hónap alatt nyernek keleten.

42-ben a Sztálingrádi vereségnél látta be hogy tévedett....

De a kudarcok hatására nem hogy racionálissabbá vált volna.

Ellenkezőleg,nem hallgatott már a katonai tanácsadóira, sem a vezérkari tisztekre hanem a saját katonai "zsenialitásába" vetett hittel egyre jobban beleszólt a szakismeretet is igénylő katonai ügyekbe.Újabb katonai posztokra nevezte ki magát....

Ez volt a végzetes hiba,amit legfeljebb 45-ben a berlini föld alatti bunkerében láthatott be mikor már a szovjet katonák csak méternyire voltak tőle.

Hitler teljesen analfabéta volt stratégiai szempontból. A kezdeti siekreit az olyan kiváló katonáinak köszönhette, mint Mannstein vagy Giderian, és ez köztudott. Ráadásul mikor a szovjet fronton beköszöntött az orosz tél, szegény Guderianék hiába kértek engedélyta visszavonulásra megfelelő felszerelés hiányában, Hitler csakordítani tudott, hogy "Szó se lehet róla, meg "Az otolsó emberig harcolunkl."

Realitásérzéke Hitélernek annyi volt, mint egy 3 éves kisgyereknek.

Ha valaki más lett volna akkor Németország vezetője, mondjuk Mannstein vagy Rundstedt, szerintem ki se tört volna a II. világháború, jóllehet ezek a katonák azzal igazolják léátjogosultságukat, hogy harcolnak, de ők legalább tudtak volna mérlegelni.

Japán pl belátta, amit Hitler nem: kétfrontos hábprút nem lehet megynyerni.