Mit is jelent pontosan, hogy egy ország hadat üzent a másid országnak?

most őszintén, szerinted?

ezen három dolgot nem érthetsz:

az egyik az ország

a másik a had

a harmadik pedig az üzen

ezen mit nem értesz?

A másik, még abszurdabb dolog:

Hogy bizony régen is sajtó visszhangja volt, és igyekezett minden ország magát az ártatlan jófiúnak beállítani, ami kimerült abban, hogy ő bezzeg hadat üzent.

Ami fontos volt, nehogy esetleg másokat is becsábítson az ellenfél azzal a logikával, hogy az adott X ország teljesen váratlanul megtámadott engem, Y-t, akkor téged is megtámadhat, szóval győzzük le együtt. Na és ez pl X-nek nem annyira jó :)

Ebből is látszik, milyen idióták az emberek. Milliókat küldenek halálba, de persze mindeközben megtartják a szabályokat (kivéve ha nem). Időnként, történelmet tanulva, és a mai világot látva biztos vagyok benne, hogy a vezetők az egész életet nem képzelik másnak, csak egy társasjátéknak. Csinálnak szabályokat, lehetőleg olyat, ami nekik jó (pl nem vetünk be harcigázt, helyette ledobunk egy atombombát...), és közben azok, akiknek a legtöbbször tippjük sincs, miért küzdenek, halnak meg a csatamezőn...

A válasz írója 89%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 18:40

Szerintem amit leirtal az ultimatum es nem haduzenet bar ebbol is abbol is altalaban haboru all fent a 2 orszag kozott. A 91-es Obolvalsagnal ultimatumot kapott Irak h vonuljon ki Kuwaitbol aztan a lejarta utan negyed oraval tamadtak a szovetsegesek.

Es talaltam magyar nyelvi linket a temaval kapcsolatban.

[link]

"Ebből is látszik, milyen idióták az emberek. Milliókat küldenek halálba, de persze mindeközben megtartják a szabályokat (kivéve ha nem)."

Annyira azért nem idióták. Ha nem lettek volna háborúk, már rég éhendöglöttél volna.

Egy kicsit elvonatkoztatva:

Voltak olyan korok, amikor az volt az erkölcsi norma, hogy amennyiben fegyveres konfliktus kirobbanása fenyegetett, - és a konfliktus rendezésének békés megoldásának tárháza kimerült, - hadat üzent a sérelmeit fegyverrel orvosolni óhajtó ország annak az országnak, amelyikkel nem sikerült a békés rendezés.

Ez nagyjából annyit jelentett, hogy diplomáciai kapcsolatokat, kereskedelmi kapcsolatokat megszüntették, a határvidéket lezárták, fegyveres készültséget rendeltek el az érintett zónákban, - vagy az érintett ország egészében. Minden eszközt az "ellenség" mihamarabbi megbuktatásának szolgálatába állítottak:

Kémkedés, titkos katonai szövetségek megkötése, kereskedelmi-, ipari embargó, - és egyáltalán minden, amivel ártani lehetett a célországnak. Végül is arról szólt a hadüzenet, hogy vegye tudomásul a hadüzenetet kapó ország vezetése, hogy milyen súlyos helyzetbe került a hadat üzenő ország teljes szembefordulása által.

-Ez egyfajta erkölcsi kötelesség volt.

Mai viszonylatban:

Van-e hadüzenet, vagy sincs, olyan korszerű technikai megoldásokkal, kémkedési módszerekkel szereznek egymásról információkat a különböző erkölcsi értéket valló országok, hogy értelmét veszítette a hadüzenet intézménye.

Figyelembe véve azt, hogy milyen szerződési, szövetségi hátterek vannak érvényben, milyen garanciákat vállaltak egymás felé a szomszédos országok, azt, hogy legalább kétszeres, - de inkább háromszoros - túlerő kell egy adott katonai cél eléréséhez , - és ehhez hónapokban mérhető felkészülési idő kell, (ipar profiljának átállítása, csapatösszevonások, hadi életvitelre berendezkedés, védelmi előkészületek, felderítési mozdulatok intenzitásának növelése, anyagi- , és élőerő-tartalékok képzése, felhalmozások, stb.), nagyon nehéz, de inkább úgy fogalmazok, nem is lehet titokban tartani hosszútávon egy háborúra készülődést.

Más aspektus:

Hadüzenettel szépítve is felrúgnak minden írott - és íratlan - szabályt a háborúkban, - a háborús bűnösök megbüntetése csak és kizárólag annak a függvénye, hogy a háború befejezését követően fény derül-e valamilyen úton-módon a mocskos gaztettekre, vagy sem.