A Leopárd 1 tankok mennyire voltak papírok?

# 10

Az AMX-30-as volt az egyedüli harckocsi, aminek a tervezői, és üzemeltetői a kumulatív gránátra esküdtek. A többi harckocsi, legyen az a Centurion, az M48 / M60-as Patton, a T-55-ös, a Chieftain, a Leopárd 1-es, a T-62-es, és tényleges generációváltásnak számító T-64A / T-72-es is nem robbanó, kinetikus energián alapuló páncéltörő lőszert használtak.

Jom Kippurnál a T-62-es debütált, a nyíllövedékével. De Jom Kippur az 1973-ban volt, addig a Leopárd 1-est meg 1958 környékén tervezték meg. Meg a T-62-est a Harmadik világbeliek vették, addig a Varsói Szerződés csatlósországaiban a T-55-ös volt szólóban.

A Leopárd 1-esre az a magyarázat, hogy a II. világháborúban a német hadiipart, és nehézipart eléggé szétverték, és az újrafegyverzésnél egy gyorsan olcsón elégségest típusú harckocsit rögtönöztek.

Az amerikaiak arra jutottak, hogy az M60A1-es Patton teknője 750 méter környékéig viseli el a 100 milis teljes kaliberű páncéltörő lövedékét.

Az oroszok is zsákmányoltak brit Chieftain-eket, azok is immunisak voltak a T-55-ösre, azonban a T-62-es érzéketlenül átütte a 115 milis nyíllövedékével.

A Leopárd 1-es viszont teljesen védtelen volt a T-55-ös ellen ...