A Leopárd 1 tankok mennyire voltak papírok?

Kedves kérdező!

A páncélzatuk gyenge volt, de a fegyverzetük, a 105 mm-es brit licenc alapján készült löveg félelmetes, gyakorlatilag bármely szovjet tank ellen hatásos.

A Bundeswehr által megkövetelt kritériumok között ez szerepelt a páncélzatra vonatkozóan a Wiki szerint:

"20 mm-es páncéltörő lövedéket bármely oldalának fel kellett fognia"

Tehát ennek megfelelő páncélzattal építették meg.

[link]

"20 mm-es páncéltörő lövedéket bármely oldalának fel kellett fognia"

Oszt az megvan mekkora 20mm és mekkora egy löveg űrmérete?

A doktrína az volt, hogy mivel egy másik tank közvetlen találatát a legerősebb akkori páncélzat se tudja kivédeni, ezért fölösleges is erre méretezni a páncélt, elég, ha géppuskák, gépágyuk tűzét kivédi.

Tankok esetén szinte mindig vagy a páncél technológia volt előnyben vagy a fegyverzet. Mikor a Leo 1-et tervezték épp az utóbbi volt az erősebb. Nem sokkal később az üreges és kompozit páncélzatokkal, illetve reaktív páncélzattal a páncél technológia került egy lépés előnybe, és kilőni volt nehéz az akkor tervezett tankokat.

Most épp újra abban a fázisban vagyunk, mint a Leo 1 tervezésekor, a drónoknak, okos lövedékeknek, felülről támadó rakétáknak köszönhetően megint könnyű kilőni a tankokat. Majd talán az aktív védelmi rendszerek egy idő után felveszik a versenyt ezekkel.

"Oszt az megvan mekkora 20mm és mekkora egy löveg űrmérete?"

És az neked megvan, hogy nem velem, hanem a Bundeswehr akkori döntéshozóival vitatkozol?

Ténylegesen nemlétező volt a páncélzatuk.

Vele szemben az M60-as Patton, és a Chieftain azok normálisan védettek voltak a T-55-ös ellen, csak a T-62-es volt az, ami teljesen új szintet jelentett a fegyverzet terén.

# Kürasszír

A 105 milis Royal Ordnance L7-esnek több főmodellje volt, többféle lőszere, és azok is fejlődésen mentek keresztül.

Nem lehet hanyagul elintézni, hogy a 105-ös az mindent átvisz.

A Leopard-1 kifejezetten alul páncélozott típus mind a korabeli SZU, mind a kortárs US, GB, FR típusokhoz képest. Az okot leírták fent, a nehézgépágyúk ellen méretezték, nem pedig páncéltörő lövedékekre.

Utóbbira nehéz is lett volna. A szimpla kommutatív gránát simán átüt akár 300 mm hengerelt acélt is. A Jom kipúri háborúban tapasztalták elszörnyedve az US stratégák, hogy a SZU páncéltörő fegyverek, lövegek mint kés a vajon mentek át a korabeli élvonalbelinek tartott harckocsikon. A fenti ok miatt (a hengerelt acél már nem nyújtott elégséges védelmet), s tapasztalták azt, hogy nincs értelme önmagában a páncélzat vastagságát növelni mert több száz mm-t is átvisznek a kommutatív gránátok. Akkor indult meg a páncélzat intenzív fejlesztése, s lett eredménye a mai korszerű rétegelt, többkomponensű, "szendvicspáncélzat". A Leo-1 addigra már bőven sorozatgyártásban volt, nem lehetett a komplett tornyot ennek megfelelően áttervezni. S jött a fejlesztések eredményeképpen a németeknél a Leo-2, az amerikainál az Abrams.