Katonák, hogy lehet ép ésszel feldolgozni, hogy valakit megöltél?

Az első világháborúban a tüzérség volt a legsúlyosabb fegyvernem, Shell Shock szindrómát okozott nagyon sok katona körében.

A második világháborúra volt komoly légierő, de attól még nem lehetett azt nonstop hívni, bizonyos frontokon állóháborús tüzérségi párbajozás zajlott több hónapig, de akár két évig is.

És Ukrajnában is a tüzérség a mindkét fél által favorizált fegyvernem. A tüzérség után még a légibombázás, és nem irányított rakétázás a favorizált még, azok abszolút nem látják, hogy kikre lőnek, csak egy adott koordinátára küldik az ellőtt / kioldott lövedéket.

A háborúkért nem a katonák a felelősek, akik megindítják a háborúkat, őnekik a katonáskodás kimaradt, sőt még puskát sem fogtak az élménylőtéren, ők a szépen megdizájnolt, és berendezett hivatalokban, palotákban, rezidenciákban, a valóságtól teljesen elszakadva üzennek hadat.

Amikor az I. világháborúban hadüzeneteket váltottak, akkor azzal hencegtek, hogy Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek. Jellemzően ezek az uralkodók, és politikusok nem gondoltak bele, hogy mi lesz, ha állóháború lesz a nagy offenzívából, és van-e értelme évek múltán is folytatni az egészet.

Én ellenzem a háborút.

Valóban, ez az emberek szegénységi bizonyítványa, hogy bármivel kampányolhat a kormány, csinálhat segget a szájából is, és mégis gondolkodás nélkül megszavazza a nagyérdemű nép az ilyesmit, meg témánál jelentkeznek tartalékos katonának, csak Minek ?

Nem mindegy, hogy kényszersorozással fogdossák az embereket katonának, vagy önkéntesen mennek el, úgy, hogy bele sem gondolnak, hogy mire jelentkeznek.

Én teljesen egészséges vagyok, és voltam is katona, de nagyon nem tetszik nekem ez, ami megy, nagyon nyugtalanító.

És hova lenne jó lelépni ?

Angliában is az a helyzet, hogy teljesen mindegy, hogy Kit választanak meg kormányra, ugyanúgy megy a teljes lelkierővel tolt háborús uszítás.

[link]

Nyugat-Európába nem jó ötlet lelépni.