A sorkatonaság miatt régen jobbak voltak fizikából az emberek?

A sorkatonaság arra az általános tudásra építkezett, amit vittél. Ebből fakadóan vegyes volt a felhozatal, voltak okosak, és buták is a seregben, ahogy a kinti életben is. Azért annál sokkal árnyaltabb volt a kép, mint hogy mindenki csak golyófogónak kellett, és semmi képzés. A seregnek is szüksége volt képzett okos sorállományúakra, mivel a főiskolát végzett tiszti kar nagyrészt parancsnoki pozíciókat töltött be, és valakinek a melót is el kellett végezni. A tiszti kar valóban vegyes volt, de a fiatal agilis rész, az már mind főiskolát végzett mérnök-diplomás volt. Volt egy olyan réteg is, akik félanalfabétaként voltak tisztek, ezek párthűség alapon mentek, az 56-os tevékenységük folytán, de ezek a 80-as évekre már vén hülye, szenilis alkoholisták voltak, akikre komolyabb feladatot már nem bíztak. Különben így, fősuli nélkül ezek a pártkatonák max alezredesi rangig vitték, és érdemi munkát nem végeztek, csak valami olyan vezetői pozícióban voltak, ahonnan szemmel tarthatták a többi tisztet. A sereg annak idején jól tudta, hogy az a 12-18 hónap kevés hogy valakit a nulláról kiképezzenek egy komoly technika kezelésére, ezért már a bevonulás előtt próbálták a fiatalokat valami előképzésnek alávetni. Erre volt jó az MHSZ, és a különböző katonai szakkörök. Itt már a sereg előtt is sokan megtanultak teherautót vezetni, lőni, rádiózni, távírni. A szakkörök lényege az volt, hogy oda már eleve azok mentek, akiket érdekelt a téma, és így sok tudást tudtak magukba szívni. A következő válogatási lépcső volt a hadkiegészítő parancsnokság, ahol a bevonulást is intézték. Itt nyilvántartották ha valakinek volt előképzettsége, végzett MHSZ tanfolyamot, így egy "C" jogsist nem lövésznek küldtek, hanem gépjármű, vagy harcjármű vezetőnek, ugyan így a többi előképzettet is a megfelelő szakterületre küldték. Aztán nézték az iskolai végzettséget is, ha valaki szakközepet végzett, akkor igyekeztek neki olyan helyet találni, ami egybevágott a képzettségével. Én magasépítőként végeztem, és Ercsibe az utászukhoz kerültem a hídépítőkhöz. Egy barátom elektronikai szakközepet végzett, ő Bp.-re került a rádió-lehallgató központba. Szóval nem igaz, hogy mindenki golyófogó volt, és koncepció nélkül ment a kiképzés, de az tagadhatatlan, hogy egy seregben a "golyófogókból" kellett a legtöbb, és az is logikus, hogy az eleve képzetlen 8-ált. sutyerákokból egy sima gépesített lövészt a legegyszerűbb faragni.

A katonaságnál meg lehetett tanulni, hogy ájultra ivva magadat is képes legyén vigyázzban állni, meg a füves pálya felmosása közben a pihentető alvás os meglegyen. Megtanultad, hogy az öt éve lejárt konzerv okozta vérhast is vissza lehet tartani, meg hasonló hasznos ismeretek.

A Kádár-korszakban "poroszosabb" volt az oktatás, nagyobb tekintélye volt a tanároknak, jobban ki tudták hajtani a tananyagot a diákokból, több volt a fegyelmezési eszközük. S másképp osztották el az erőforrásokat is. Most nagyon sok megy el az SNI gyerekekre, akkor azzal nem foglalkoztak, kirakták őket "kisegítőbe" (ezzel hagyták leszakadni), s így több idő, energia maradt az átlagra, a tömegre.

Ezzel kapcsolatban régóta érdekel, hogy vajon akkor arányaiban, százalékban kevesebb volt az SNI-s gyerek, vagy ugyanez volt a szint, nem változott?