Igaz, hogy a sorkatonaság tulajdonképpen állami terror, egy eszköz az állampolgárok sakkban tartására?

Akkor az osztrák fiatalok terrorban élnek?

Amúgy abszolút nem pártolom, főleg azt az elmebeteg formáját amiben itthon ment, élén a sok alkesz, idegbeteg, komplexusos tiszttel.

Az adott ország hadereje létrehozása/fenntartása célja nem más. Olcsóbb mint a professzionális hadsereg. S igen, megköveteli a fegyelmezettséget, mert individuumokkal (ha azt gondolom akkor nem csinálom) nem lehet harcba menni. Ez már 1000 évvel ezelőtt is így volt. Nehéz lett volna úgy felállnia hadrendbe a gyalogságnak, ha közben a fele úgy gondolja áááá én inkább nem állok ott, hanem máshova megyek.

A "nevelésről" annyit, hogy amíg a kényszer fennáll addig betartják az emberek a parancsokat. Azaz amíg sorkatonák, de amint leszereltek visszaáll a szabály, normakövetési szint arra amit hozott saját magával a civil életből.

#4 nem hatékonyabb, de nincs minden országnak pénze teljesen professzionális hadsereget kiállítani. S ha az ütőerőhöz kell teszem fel 100k élőerő, de csak 20k-ra lenne pénzed, akkor inkább alkalmazol 10k professzionálist (tisztet, tiszthelyettest) s behívsz hozzá 90k sorozott állományt.

Igen, avul a tudás idővel, de nem az a cél, hogy 20 év múlva is behívható legyen a katona. Hanem az, hogy amíg szolgál addig meglegyen az állomány nagysága és ha mozgósítani kell akkor is legyen tartalék (az 5-10 éve leszereltekből) akiket relatív gyorsan hadrendbe tudsz állítani egy rövid emlékeztető képzést követően.

Nem igaz. Azért, mert nem kellemes megélni egy sorkatonai szolgálatot, attól az még nem terror. Aki terrornak könyveli el azt, hogy adott környezetben nem egészen azt csinál ötletszerűen, amihez kedve van, az

- olvasson utána a fogalom jelentésének

- próbáljon meg munka nélkül megélni, - ugyanis a munkahelyek is egy szabályrendszer mentén működnek, akármennyire is hihetetlen!

Vannak elenyésző számban szerencsések, jó helyre születettek, akik megtehetik, hogy még fényképen sem nézegetnek munkát, - mert valakik kitartják őket, - de nem ez a jellemző. Márpedig ha dolgozni kénytelen valaki, akkor a munkahelyén is meg kell felelnie egy olyan szabályrendszernek, amely működőképessé teszi a munkahelyet.

A tény, amely nem alaptalanul vált ki ellenszenvet a néhai sorkatonaság intézménye ellen, nem más, mint

- a feleslegesnek és haszontalannak vélt távol élés a megszokott környezettől

- a zömében ténylegesen alkoholista és rapszodikus hivatásos állomány

- a haza ideológiai alapokra kihegyezett védelme (szocializmus, Lenin és barátai, sokadik ötéves terv, a szolgálat ingyenesen, bármikor befogható, szervezett munkaerőként megélése)

- hasznosnak nem vélt vagy ténylegesen haszontalan ismeretek elfogadásának kényszere (pl. én is vastagon tojtam le, hogy a Fok Jenő valaki volt a Magyar Népköztársaság táplálkozási láncában akkor, amikor én teljesítettem a szolgálatomat, de az sem érdekelt, hogy éppen hanyadik "ötéves terv" ketyeg) Az rendben volt, hogy az ember ismerje a saját - magasabb szintű - parancsnokait - is, - de marhára nem érdekelt a Lázár György és a csipet csapata meg hogy KISZ KosZponti bizoCCságából melyik s@gget érdemes nyalni, ha boldogulásra támadna igénye valakinek.

A kirakatpolitikával sem tudtam megbékülni, - nagyjából a Zsoldos katona címen futó Bud Spencer filmet juttatja eszembe, ami ment. Ha elterjedt a hír, hogy öt év múlva jön a Stock János altábornagy, kezdődött a "Zizi Labor", - meszeltünk, sikáltunk, festettünk, csiszoltunk éjt nappallá téve és a parancsnokok egymást iberelték, hogy melyik tudja a megfelelő s@ggbe úgy mártani a nyelvét, hogy minél hosszabb hányadán maradjon rajta meg a bélsár! Kabaré volt az egész! Ezek a visszataszító részei az akkori katonai életnek! Aztán vagy jött a tábornok vagy nem és ha jött is, keresztül vágtatott mindenen esetleg egy személygépkocsival, csak hogy minél előbb élvezhesse az ünnepi ebédet, amit miatta szerveztek a sz@ros nyelvűek!