Miért kenik folyton a baloldalra és a liberálisokra az I. Világháború elvesztését, amikor éppen az akkori jobboldal helyeselte a legjobban a belépést?

Azért az a szakítás nem úgy megy. A Vajdaság sem tud csak úgy elszakadni Jugoszláviától - most már csak Szerbiától.

Tehát, egyik probléma az, hogy Magyarországnak nem volt független a külügye, így ha az osztrákok így akarták, akkor így lett.

Egyébként a Monarchia nem egy világháborúba lépett bele, mivel az első hadi állapot a Monarchia és Szerbia között jött létre, akkor még nem lehetett tudni, hogy később egy tucat ország fog az antant oldalán állni.

Egyébként egy nagy háború kitörése nem volt kérdés, egész Európa készült már rá. A kérdés az volt hogy mikor és hogy törik ki.

Pechünkre nem máshol tört ki és nem mi nyertük meg.

Azért mert ha már egyszer elkezdődött a háború, akkor még azután is a háború ellenében voltak és ott próbálták szabotálni, ahol csak tudták.

Ez pedig már a saját nemzetüknek okozott kárrá vált.

A mi Károlyi Mihályunk 1918 nyarán kijelentette a parlamentben, hogy ő és pártja szereti az Antantot, és az ő győzelméért szorítanak. Németországban valakik lőszergyári sztrájkokat szerveztek. Képzeljünk magunk elé egy világháborúban álló országot, ahol sztrájkolnak a lőszergyárak. Mert bizony ez történt Németországban. A vezérkar írogatta haza a kormánynak a kérvényeket, hogy nem kéne-e esetleg leállítani a frontra kijuttatott felforgató sajtót, mert nem biztos, hogy az használni fog a harci szellemnek. Odahaza Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht ordibálta a megveszekedett kommunista propagandát a világköztársaságról. Valakik zendülést szerveztek a haditengerészetnél is.

Amikor a központi hatalmak a létükért küzdöttek, többmillió halottjuk volt, négy szárazföldi és két tengeri hadszíntéren harcoltak példátlan kitartással a világ négy legerősebb hatalma ellen, minden oldalról bekerítve, 4 éve blokád alá vonva, amikor minden magyar, vagy német család küldött valakit a harctérre, pl. Berlinben 1918. november 9-én néhányan azzal voltak elfoglalva, hogy "köztársaságot" kiáltsanak ki. Mindjárt kettőt is egyszerre. Egyet a szocdem Friedrich Ebert, két utcával arrébb pedig egy másikat Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg.

Már a frontharcok vége után Magyarországon a baloldali, liberális Linder Béla többszázezer magyar katonát küldött haza, miután azok nagyrészt szervezett katonai alakulatként, felfegyverezve visszatértek a frontról, azzal a címmel hogy nincs szükség katonákra, pedig a csehszlovák, román és szerb-francia sereggel szemben csak akkor kezdődött igazán a honvédő háború.

Olyanokat utólag irreális gondolni, hogy szakítunk a Monarchiával, meg ilyenek. Ez kb. akkor annyira volt reális, mint ma az, hogy az egykori konföderációs államok ismét elszakadnak az Egyesült Államoktól.