Előfordulhat, hogy 1-2-3 évtized múlva Oroszország élére egy Navalnijhoz hasonló liberális, demokrata, békülékeny vezető kerül, Ukrajna és az EU, NATO viszont kitart majd az elnyomó politikája mellett? Ekkor mi lenne a megoldás a konfliktusra?

Navalnij győlülte a Putyin rezsimet, szerinte rengeteget ártottak Oroszországnak. Az Ukrajna elleni háború és így a szakítás a Nyugattal is óriási hiba.

Inkább egy liberálisabb, demokratikus Oroszországot szeretett volna és küzdött érte, amíg szabadon volt. 2014 és 2022 között is a békés, tárgyalásos rendezést szorgalmazta az orosz-ukrán konfliktusra. Abban egyetértett Putyinnal (és Orbánnal), hogy az orosz és az ukrán testvérnépek. A területi vitákat is békésen akarta rendezni. A helyzetet nehezíti, hogy a Krímen 2 millió orosz állampolgár él és a mindenkori orosz vezetőnek, kormánynak őket is képviselni kell. Navalnij álláspontja szerint a Krím elsősorban a krímieké, az önrendelkezési jog alapján egy nemzetközileg ellenőrzött hiteles népszavazáson kellene eldönteniük, hogy hová tartozzanak.

Aztán 2022-ben Oroszország a Donbaszt is annektálta (amiről már nem mondható el ilyen egyértelműen, hogy történelmileg, etnikailag inkább orosz, mint ukrán, de hasonló problémákat vethet fel ez is a jövőben).

Ukrajna viszont nem hajlandó a vitatott területekről tárgyalni, elutasítja a helyiek önrendelkezési jogát, az ukrajnai orosz kisebbség elnyomására, asszimilációjára törekszik, az orosz nyelvet, orosz oktatást betiltották és nyíltan vagy hallgatólagosan ebben az EU, NATO is Ukrajna mellett áll (hasonlóan Észtország ezen politikájához, aki már EU, NATO tag). A fő cél a vitatott területek visszaszerzése, katonai úton is, alapvetően ebben is az EU, NATO Ukrajnát támogatja.

Orosz részről viszont legyen akár diktatórikus vagy demokratikus vezetés, a kormány feladata az ország és az állampolgáraik védelme. Egy demokratikus kormány sem hagyhatja teljesen figyelmen kívül a helyiek akaratát a vitatott területeken sem. Az Egyesült Királyság liberális demokrácia és a kormány elutasítja, hogy tárgyaljanak a Falkland-szigetek feletti szuverenitásról Argentínával és a Gibraltár feletti szuverenitásról Spanyolországgal, mivel a helyiek népszavazáson 98%-ban így döntöttek. Az Egyesült Királyság a megegyezés szerint Észak-Írországot is csak akkor fogja visszaadni Írországnak, ha a helyiek népszavazáson így döntenek, ezt akarják majd. Franciaország sem volt hajlandó visszaadni a jogtalanul elcsatolt Mayotte szigetét a Comore-szigeteknek a sok évtizedes vita ellenére, sőt egy 2009-es népszavazás után (ahol a lakosság 95%-a szavazott a mellett, hogy csatlakozzanak Franciaországhoz tengeren túli megyeként) Franciaország 2011-ben annektálta is a vitatott státuszú szigetet, habár az ENSZ közgyűlés többször is megerősített, hogy a nemzetközi jog szerint a terület a Comore-szigetekhez tartozik.