Előfordulhat, hogy 1-2-3 évtized múlva Oroszország élére egy Navalnijhoz hasonló liberális, demokrata, békülékeny vezető kerül, Ukrajna és az EU, NATO viszont kitart majd az elnyomó politikája mellett? Ekkor mi lenne a megoldás a konfliktusra?

Nem lesz megoldás. Az általad említett konfliktusokban Argentína és Nagy-Britannia is már kétszáz éve vitatkoznak a Falkland-szigetek hovatartozása miatt és a spanyol-brit vita a Gibraltár feletti uralomért is már hasonlóan hosszú időre nyúlik vissza. Ehhez képest az ír-brit konfliktus Észak-Írország kapcsán "csak" száz éves.

De már az is előrelépés lenne, ha nem ölnék egymást az oroszok-ukránok és csak politikai viták lennének.

Az általad leírtak miatt Oroszország akkor sem fogja csak úgy Ukrajnának ajándékozni a Krímet és a Donbaszt a helyi oroszok akarata ellenére, ha liberális, demokratikus vezetés jön. Ezzel hiteltelenné válnának.

Ukrajna sem fog lemondani ezen területekről, legyen akármilyen színezetű, ideológiájú kormány. A Nyugat pedig nem fogja elárulni Ukrajnát, Ukrajna már a nyugati befolyási övezethez tartozik, hasonlóan fontos szövetségessé válhat, mint Tajvan és Izrael.

A kérdésedre válaszolva megoldás lehetne, ha Oroszország visszavonulna az 1992-es határok mögé és átadná a vitatott területeket Ukrajnának vagy pedig ha Ukrajna, EU, NATO elfogadná a helyeik önrendelkezési jogát, népszavazás lenne és demokratikusan döntenének a kérdésben. Nem hiszek ebben. Ha Ukrajna, a Nyugat elfogadná ezt, azzal hiteltelenné válnának, feladnák amiért eddig harcoltak. Kompromisszumos megoldás lehetne a megosztott szuverenitás a Krímen és a Donbasznak egy nagymértékű autonómia, de ez is engedményeket igényelne mindkét féltől, nehéz lesz elérni a jövőben is.

Ha viszont egyik fél sem adja fel az igényeit, akkor nem lesz békeszerződés. Ettől még elkezdődhet valamiféle normalizálódás. Ha Oroszország liberális, demokratikus vagy legalábbis békés országgá válna, lassan szerintem elkezdenének enyhülni a nyugati szankciók. Először a gazdasági kapcsolatok indulnának be, mint ahogy korábban az NSZK és a Szovjetunió között is elindult egy ilyen közeledés. Vagy említhetnénk az Izrael és az Öböl-menti arab országok közeledését, annak ellenére, hogy Izrael még mindig megszállva tartja Palesztinát és nem hajlandó tárgyalni a megszállás feladásáról és a független palesztin államról. De említhetnék az EU viszonyát Törökországgal, mely szintén viszonylag rendezett, annak ellenére, hogy az megszállva tartja az egyik uniós tag, Ciprus területének harmadát és ott sem látszik még remény a rendezésre, békekötésre. Japán is normális gazdasági, diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett Oroszországgla a nyugati szankciós rezsim vezetése előtt, pedig köztük közvetlen területi vita is van a déli Kuril-szigetek hovatartozása miatt. Egy idő után el kell fogadni a kellemetlen valóságot és a mellett együtt élni, együttműködni közös érdekek, közös célok mentén.

Az ukrán vezetés, a politika nem volt sohasem lojális az ott rekedt magyarokkal. Betiltották a magyar nyelvet.

Teljesen más lenne Ukrajna megítélése, ha úgy vigyáztak volna a magyarokra, mint a hímes tojásra, de olyan radikálisak, mint a Mi Hazánk. Úgy forgatják a szavakat, hogy cigány-gyülölő legyél, kiemelik a bűnűket, mintha magyar nem követne el bűncselekményeket. A mindenkori ukrán vezetés, politika is ezt csinálta magyar és orosz gyülölővé nevelte őket.

Most viszont minden megváltozhatna, lehetne az ukrán politika lojális a magyarokhoz Ukrajnában, de a magyar kormány ott gáncsolta őket ahol tudta.