Ha voltál sorkatona, hogyan emlékszel vissza a laktanyában töltött évekre?

1989, 90-ben voltam ben. Már érződött a pénztelenség, a fegyelem hanyatlása, a sorkatonaság értelmetlensége.

Én megfejeltem ezt azzal, hogy közben levelezőn végeztem egy főiskolát, a három legjobb félévem volt, mert este 10 és reggel 6 között annyit tudtam tanulni amennyit csak akartam, hétvégeken meg pláne. Meg más értelmes dolgot nemigen lehetett csinálni. Volt aki megtanult angolul vagy németül odabent, szóval el tudtad tölteni azt a nagy nyugit értelmesen is, de persze voltak akik...

1984 - 86 között voltam pesti létemre Zalaegerszegen.Az első két hónap nehézségei után minden okés volt,szerencsére normális alakulatnál voltam,normális,emberséges tisztikarral.

Barátságaim is lettek,emberileg nekem sokat adott a másfél év.Pedig két nagy hadgyakorlat is volt benne,de mégis azt mondom,hogy jól éreztem magam.Lehet,ezért most idiótának tartotok :)

Kimenőkön nem rúgtam be és nem qváztam.Ahogy egyetlen katonatársam sem a rajból.

Sokat nevettunk és poénkodtunk,ha nehezebb időszak volt,azt így bírtuk ki.

Ami talán kevésbé volt jó, az a tisztálkodási lehetőségek szűkössége és a havi- kéthavi hazajárás.

Kényelmes, gondtalan időszaka volt az életemnek.

Az 1 hónapos alapkiképzés után 1 hónapban volt kb. 6 nap szoli (24 órás őrszolgálat, ügyelet konyhán, alegységnél), 6 nap eltávozás (szabi), a többi nap reggeli torna, étkezések, foci, kondi, TV, kártya, döglés, napi 1 óra körlet és udvar takarítás, utána meg kimenő (22 előtt pár perccel kellett visszamenni).

Kimenőn a csajok hajtása volt a fő program, tudtuk melyik kocsmákba járnak ipari iskolás csajok, fiatal munkásnők (ezek voltak könnyen kaphatóak). Nem ittunk túl sokat, mert kb. napi pár sörre, pár szál cigarettára volt pénzünk úgy is, hogy minden férfi rokon rendszeresen adott.

Az alapkiképzés nagyon rossz volt. Ment az ordítozás, teljesen káosz volt, az egészből semmit sem értettem.

Aztán kikerültem alakulathoz. Légvédelem. Az teljesen rendben volt. 80-as évek eleje. SZ-75 rakétánk volt, értem és szerettem amit csinálok. A tisztek is normálisak voltak, akiken látták hogy nem a kummantásra megy, azt békén hagyták.

1987.02.-1988.08. 18 hónap - első lépcsős légvédelmi alakulatnál

Az egy hónapos alapkiképzés volt szokatlan.

Humánus tisztikar. Jó ellátás. Gyakori hazamenetel.

A szolgálat idejének múlásával fordítottan arányos mennyiségű takarítás, ill. külső körlet. A sors úgy hozta, hogy nem küldtek el szakkiképzésre, mégis jobban tudtam a hadműveleti szolgálat összes csínját-bínját, mire megérkeztek a szakkiképzésről a surranótársaim.

Sokféle embert ismertem meg - mind negatív, mind pozitív előjellel, - de tartós gyűlölködés, fizikai erőszakhoz kapcsolódó túlkapás nem volt egyszer sem. Akkoriban olyan fiatalok éltek Borsodban, hogy vadak voltak - és szinte állandóan "nyitva volt a bicska a zsebükben", - de akit elfogadtak, befogadtak, azért SZÓ SZERINT képesek lettek volna leöletni magukat! Szégyen, de pont a földijeim, a pestiek voltak legnagyobb, legaljasabb turmixgépek! Ott tanultam meg tisztelni a borsodi embereket - és megvetni a földijeimet! Nekem a Magyar Néphadsereg ideológiai szerepével és felhasználásával volt gondom, nem a hadműveleti szolgálatok sorával! A mai napig szívesen végezném el azt a harcfeladatot, amelyet akkor és ott végeztem el, - ha be kellene vonulnom. Persze tisztában vagyok azzal, hogy már nem úgy működik semmi a fegyveres testületeknél, mint akkor, de ez nem változott a hozzáállásomon!