Amerika az 1945-ős Hirosima, és Nagaszaki bombázásával?

Igen ráadásul

Nem az atombomba kényszerítette térdre Japánt a II. Világháborúban

[link]

De Japán szemszögéből nézve mindez teljesen másképp néz ki, egyáltalán nincs központi szerepe az atomnak.

Számukra nem augusztus 6., az első robbantás, hanem augusztus 9. a lényeges, ez volt ugyanis a háború során az első alkalom, hogy a legfőbb vezetők összeültek a feltétel nélküli megadás megtárgyalására. Ez a tanács a kormány hat tagjából állt, akkoriban gyakorlatilag ők irányították Japánt. Egészen addig semmilyen komoly érv nem merült fel a megadásra, főként nem a feltétel nélküli fegyverletételre.

Japán többek között Mandzsúria Szovjet lerohanása miatt is adta meg magát látta hogy nem volt már értelme a háborúnak, az atombombákat valami kevesebb civil áldozattal járó célpontokra is le lehetett volna dobni az is eléggé nagy erő fitoktatás lett volna a japánoknak.

Szerintem az USA csak szimplán tesztelte 2 japán városon hogy mire képes a bomba, ők is tudták hogy ilyen sok civil áldozattal járó bombázás szükségtelen mondjuk Tokiót is végig bombázták égették napalm-al Drezdát meg porig rombolták szőnyegbombázással tehát nem hinném hogy ez a két város lebombázása valami kis lelkiismeretfurdalást is okozott volna nekik.

"Csak szerintem volt túlzás bevetni az atombombákat?"

Az, hogy túlzás volt-e, egyáltalán nem praktikus, hanem filozófiai kérdés. Ezen kár vitát nyitni, egyéni kérdés.

Lehet azon vitatkozni, hogy pár nap volt a megadásig, de azt, hogy mi lett volna ha, sosem tudjuk. Vannak információk arra nézve is, hogy már tervezték a megadást, meg arra is, hogy gerillahadviselésre kezdtek berendezkedni. Pedig nekünk a múltat kellene megmondani és mégsem megy, a katonáknak akkor a jövőt kellett volna.

Amin érdemes lenne vitatkozni, hogy mit hitt az USA. Ha az ő véleményük az volt, hogy úgyis mindjárt vége a háborúnak, és ENNEK ELLENÉRE ledobták a bombát, mondván addig süssük a japókat, míg tehetjük, akkor mélységesen elítélendő. Szerintem a japán mentalitásból kiindulva azért lássuk be: volt okuk azt gondolni, hogy a végsőkig folytatni akarják majd.

Én azt gondolom, hogy kb arról a jelenségről van szó, amikor egy véres küzdelemben fölénybe kerülsz, és ami csak a kezed ügyében van, azt azonnal hozzávágod a földön fekvőbe, nehogy eszébe jusson felállni. Utólag lehet azon rágódni, hogy szükséges volt-e, de valamilyen szinten érthető.

Egy dolog viszont egészen biztos: nem volt népirtás. A népirtás nem az áldozatok száma, hanem a gyilkosságok célja miatt nevezendő népirtásnak. Pl Sztálin célja egyértelműen az volt, hogy a lengyel értelmiséget, vezetői réteget megsemmisítse. Az amerikaiak célja nem az volt, hogy a japán népet kiirtsa.

"a japánok biztos kitartottak volna a császár parancsára. De a szovjetek ellen biztos, nem birták volna ki olyan sokáig."

Hát erről két dolog jut eszembe. Egyrészt így utólag nekünk már nagyon könnyű, de ott, akkor másként ítéli meg az ember.

Másrészt - és ez az érdekesebb - nem az a kérdés, hogy volt-e esélye Japánnak. Győzni nem volt esélye, ez nem kérdés. Brutális véráldozatot viszont tudtak volna okozni.

Én megvetek minden tömegpusztító fegyvert, de ha egy ennyire fanatikus politikai vezetéssel állnék szemben, és egy amúgy már régen lefutott harcban, tök feleslegesen kockáztatnom kellene az embereim életét egy keserves, szigetről szigetre haladó megszállásban, ahol mindenféle öngyilkos merénylő, meg gerillaharcos aprít bennünket, éééés mindeközben történetesen ott lenne a zsebemben egy bomba, amivel simán városokat tudok elpusztítani... nem mondom, hogy én másként döntenék.