Ha Törökország megakadályozta a Trianonját, miért mondják, hogy Magyarországnak nem sikerült volna?
Azt mondják, ők könnyebb helyzetben voltak, pedig sokkal nehezebb helyzetben voltak nálunk. Szövetséges, angol, francia, stb. egységek szállták meg Törökország nagy részét, talán Isztambult is (nem ismerem a pontos részleteket). Összesen 3 millió halottjuk lett 1923-ra, ami az egyik legtöbb volt. A nagyhatalmak is területeket vagy befolyási övezeteket akartak belőlük. Maga a szultán már aláírta a békeszerződést, a hadsereget feloszlatták, mikor elkezdődött az ellenállás kis létszámú csapatokkal. Két évig harcoltak, a görög hadsereg túlerőben volt, majdnem győzött is egy ponton, egy ideig sikeres volt. A törökök amúgy kevesebben voltak akkor, mint a magyarok populációban. Elűzték a teljes helyi görög lakosságot, népirtást alkalmaztak a görögök és az örmények ellen, és még kurd területeket is megtartottak (ma vagy 10-20 millió kurd él ott).
Ezzel szemben Magyarország nagyobb volt, kevesebb veszteséggel, rendkívül gyenge ellenfelek ellen, nagyon jól védhető határokkal (Kárpátok, folyók, szorosok, stb.). A békeszerződést még nem írtuk alá, több mint 1 millió katonánk állt fegyverben, az ellenséges hadseregek egyenként 5-10 ezren voltak az év végére az országban, még ruházatuk, fegyverzetük is alig volt sok esetben, és számukra vadidegen területeket szálltak meg, ahol történelmileg nem éltek előttünk. A kisebbségek jelentős része is a magyarok oldalán állt volna.
válasza:10
És mégis ki dönti el hogy mi a gyarmat meg mi nem? Ilyen alapon Magyarország is csak a gyarmatait vesztette el.
válasza:10
Ezeknek több mint fele nem magyar katona volt. Azt meg te is beláthatod hogy fura lett volna egy romànt romània ellen küldeni.
válasza:Volt 1.3m katonánk? Kinek és mikor? 1918 végéig volt haderőnk, mint az Osztrák magyar Monarchia hadereje. 70%-uk harcképtelen lett. 1918 végén az OMM megszűnt létezni.
A francia katonák tudtak leszerelni vagy a többi állam katonái. Az OMM katonák fölött nem volt legitim hatalom. 10 felé hullott a monarchia. Lehet volt 1.3M OMM katona, csak annak kis része lehetett magyar és kis része lehetett valós katona és nem állt fölöttük senki, ha egyáltalán addigra nem dezertáltak, mert ahogy jött a háború vége, elkezdtek menekülni, bujdosni a katonák, vagy csak hazamentek.
A szervezettség pedig nagyon fontos, fontosabb, mint a létszám.
A magyar, tehát a valós magyar hadsereg 1919-ben 53ezer fő volt. Ennyi katonája volt csak Magyarországnak.
válasza: válasza:Kedves kérdező!
Törökország sem kerülte el a Trianonját, hiszen 1914-es területe és lakossága kétharmadát elveszítette. Vagyis arányaiban ugyanakkora veszteséget szenvedett, mint Magyarország.
Egyáltalán nem mondhatjuk, hogy Törökország csak a "gyarmatait" veszítette el, hiszen azok a területek jogilag a török állam ugyanolyan integráns részei voltak, mint Anatólia, és jó 400 éve az Oszmán Birodalom szerves részét képezték.
Egyébként Törökország az 1918-as összeomlás után komoly háborút csak Görögországgal vívott, hiszen egyetlen komoly csatát sem vívtak a törökök a britekkel, vagy a franciákkal a török függetlenségi háborúnak nevezett küzdelem során.
Atatürknek továbbá 1918 és 1920 között volt ideje megszervezni a török haderőt a szultáni hadsereg romjaiból.
Tehát Törökország sem járt sokkal jobban, mint Magyarország, hiszen 1914-es területe és lakossága kétharmadát Törökország szintén elveszítette.
TÖRÖKORSZÁG TERÜLETI VESZTESÉGEI AZ I. VILÁGHÁBORÚBAN:
Szíria – francia uralom alá került
Libanon – francia uralom alá került
Irak – brit uralom alá került
Palesztina – brit uralom alá került
Jordánia – brit uralom alá került
Jemen – brit uralom alá került
Szaúd-Arábia – „független” lett
Egyiptom – „független” lett
Egyiptom 1882 óta brit megszállás alatt állt, de nemzetközi jogilag továbbra is Törökország egyik tartománya, vilájetje volt, amit papíron a török szultán helytartója, a kedive kormányzott.
Vagyis Atatürk csak a török etnikai területeket tudta megtartani, Törökország hatalmas birodalmát, az arab tartományokkal, amelyekben 1914-ben a lakosság kétharmada élt viszont elveszítette.
Vagyis Törökország birodalomból egy közepes méretű állammá zsugorodott, amelynek gazdasági ereje ráadásul kisebb volt, mint a trianoni Magyarországé.
válasza:Kedves kérdező!
Milyen állapotban volt az 1918-ban hazatérő 1 300 000 fő körüli, Magyarországról kiállított haderő.
Nos a korabeli hivatalos katonai jelentések szerint ezen katonák majd 75%-a szervezetlen, züllött, megbomlott fegyelmű, harcra alkalmatlan tömegként tért haza, tisztek vezetése nélkül. Tehát a 75% harcértéke és hadrafoghatósága kapásból nulla volt.
A maradék 25%, akik rendezetten, fegyelmezetten, zárt alakulatokban, tisztek vezetésével tértek haza, felerészben magyarok, felerészben nemzetiségiek voltak.
Az nem igaz, hogy a nemzetiségek lojálisak lettek volna Magyarországhoz, hiszen a nemzetiségi területek 1918 őszén konkrétan fegyveresen fellázadtak a magyar fennhatóság ellen, elzavarták a magyar államigazgatást és már nem engedelmeskedtek a magyar kormányoknak és hatóságoknak.
Tehát abból az 1 300 000 főből csak 12-13% (~170 000 fő) volt magyar és harcképes, azaz az ország védelmére esetleg bevethető.
Nem árt nem megfeledkezni róla, hogy 1918 végén az antantnak közel 700 000 fős hadereje volt a Balkánon.
ERŐARÁNYOK 1918 VÉGÉN:
HARCKÉPES MAGYAR KATONA: ~ 170 000 fő papíron
BALKÁNI ANTANT HADERŐ: ~ 700 000 FŐ
A Szövetséges Keleti Hadsereg (AAO - Allied Army of the Orient /Armées alliées en Orient):
8 francia gyaloghadosztály
6 brit gyaloghadosztály
6 szerb gyaloghadosztály
4 olasz gyaloghadosztály
10 görög gyaloghadosztály
Királyi Román Hadsereg:
23 román gyalog és lovashadosztály
ÖSSZESEN: ~ 700 000 fő
Ehhez még a cseh csapatokat nem is számoltam, amelyek egyébként ugyanúgy az osztrák-magyar haderő maradványaiból szerveződtek, mint a magyar csapatok.
válasza:Kedves kérdező!
NEM ÁRT TISZTÁBAN LENNI A TRIANONHOZ VEZETŐ 1918 ŐSZI KATONAI HELYZETTEL:
NYUGATI FRONT:
1918. március 21. és 1918. július 18. között Németország egy óriási nyugati offenzívával (Kaiserschlacht – „a császár csatája”) megpróbálta legyőzni a francia-brit hadsereget. Ez a nagy német offenzíva területi nyereségeket ugyan elért, de alapvető célját, egy a francia-brit haderőre mérendő megsemmisítő vereséget nem érte el. A német hadsereg viszont teljesen kimerült, még a francia-brit erőkhöz elkezdtek özönleni a friss amerikai csapatok. A német csapatok 1918 őszén több csatában is súlyos vereségeket szenvedtek a nyugati fronton. 1918 őszére az antant a friss amerikai csapatok beérkezése révén óriási számbeli és fegyverzetbeli fölénybe került a német hadsereggel szemben, a francia-brit-amerikai csapatok létszáma 1918. november 1-én közel 800 000 fővel haladta meg a németekét a nyugati fronton.
További döntő tényező volt, hogy az amerikai ipar és mezőgazdaság korlátlanul képesnek bizonyult a szövetségesek utánpótlására, még Németország gazdasága teljesen kimerült, óriási nyersanyag, haditechnika és élelmiszerhiány lépett fel. Ezek az erőviszonyok már kilátástalanná tették Németország helyzetét.
Németországon belül forradalom tört ki, a hátországban állomásozó csapatok fellázadtak, II. Vilmos császár a német hadvezetés tanácsára Hollandiába menekült.
OLASZ FRONT:
Az olasz fronton álltak az Osztrák-Magyar Monarchia főerői, összesen 1 800 000 katona.
1918. június 15-23. között az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege is egy döntőnek szánt offenzívát indított az olasz hadsereg ellen, azonban ez a nagy támadás a 2. piavei csatában katasztrofális osztrák-magyar vereséggel végződött. Az osztrák-magyar haderő halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban 118 000 katonát veszített. A súlyos vereség következtében az osztrák-magyar hadsereg harci morálja megroppant.
1918. október 24. és november 4. között az olasz hadsereg kezdett óriási támadást a Monarchia csapatai ellen, ez volt a Vittorio Veneto-i csata. A Vittorio Veneto-i csata során az osztrák-magyar haderő megsemmisítő vereséget szenvedett, az osztrák-magyar csapatok 30 000 halottat, 50 000 sebesületet veszítettek, 448 000 osztrák-magyar katona pedig olasz hadifogságba esett. A Monarchia teljes olasz fronton lévő 6145 db ágyújából több, mint 5000 db olasz hadizsákmány lett.
A Vittorio Veneto-i csatában a szövetségesek az osztrák-magyar hadsereg főerőit gyakorlatilag teljesen szétverték, a Monarchia hadserege felbomlott.
BALKÁNI FRONT:
1918. szeptember 15-29. között egy közel 500 000 fős, francia, brit, szerb, olasz és görög csapatokból álló antanthadsereg, a Szövetséges Keleti Hasderes (Allied Army of the Orient) nagyszabású offenzívát indított Thesszaloniki térségéből kiindulva, ez volt a Vardar-offenzíva. Az antantcsapatok áttörték a védekező bolgár-német-osztrák-magyar csapatok frontját. A vereség olyan súlyos volt, hogy Bulgária kapitulált, megadta magát az antantnak.
Az összeomlás olyan mértékű volt, hogy az antantcsapatok egy villámhadjárattal 1918. októberében elfoglaltál gyakorlatilag az egész Balkánt, és 1918. november elejére elérték Magyarország déli határát, miután alig egy hónap alatt elfoglalták Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Albánia területét.
A Monarchia Magyarország déli határain 23 félig feltöltött hadosztálynyi erőt (kb. 12 teljesen feltöltött hadosztály) tudott kiállítani, azonban a csapatok körében lázadások törtek ki és felbomlott a fegyelem, ezért és az antant nagy itteni erőfölénye miatt nem lehetett reális esély a sikeres védekezésre egy Magyarország elleni antanttámadás esetén.
Közben a Monarchia területén sorozatos forradalmak, katonai és nemzetiségi lázadások törtek ki, a központi államhatalom és a hadsereg felbomlott.
TÖRÖKORSZÁG:
A központi hatalmak balkáni frontjának összeomlásával és a párhuzamosan szíriai-palesztinai fronton elszenvedett súlyos török vereséggel Törökország katonai helyzete is teljesen kilátástalanná vált, hiszen a front áttörésével és a bolgár kapitulációval megnyílt az antantcsapatok útja Isztambulba, Törökország fővárosába. A törököknek nem álltak rendelkezésére a főváros védelmére elégséges katonai erők.
A szíriai-palesztinai fronton 1918. szeptemberében a britek döntő áttörést értek el, a török hadsereg védelme a frontszakaszon gyakorlatilag összeomlott, 1918. októberének végére a brit csapatok elfoglalták egész Palesztinát, Jordániát és Szíriát is.
1918. októberében a mezopotámiai fronton is támadásba lendültek a brit csapatok, a Sharqat-i csatavesztéssel a törökök mezopotámiai frontja szintén összeomlott, a mai Irak területe brit kézre került.
A török csapatok az elszenvedett vereségekkel 1918. szeptember-októberben elveszítették a mai Jordánia, Szíria, Libanon és Irak szinte teljes területét.
ÖSSZEGEZVE:
Az Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária és Törökország 1918 őszén katasztrofális katonai vereségek sorozatát szenvedte el.
Az antant szétverte a Monarchia főseregét az olasz fronton, az antant szétverte Bulgária hadseregét a balkáni fronton és szétverte Törökország hadseregét a szíriai-palesztinai és a mezopotámiai fronton. Az antant katonai értelemben kiütötte az Osztrák-Magyar Monarchiát, Bulgáriát és Törökországot.
Németország helyzete katonailag reménytelenné vált szövetségesei összeomlása és a háborúból való kiválása, valamint a Németországon belüli forradalom miatt.
1918. november 1-én az antantnak egyébként 2 700 000-rel több bevethető katonája volt Európában, mint Németországnak, így a németországi belső forradalom és a katonai lázadások nélkül is teljesen reménytelen lett volna Németország katonai helyzete az óriási antant erőfölény miatt.
válasza:Ajánlom figyelmedbe Ablonczy Balázs Ismeretlen Trianon c. könyvét, egy egész fejezet szól erről.
Az első világháború utáni tragikus magyar gazdasági helyzet, a frontról hazatérő veteránok apátiája, az akkori politikai vezetés mérhetetlen inkompetenciája, a kommunizmus terjedésétől való félelem Nuygaton (Tanácsköztársaság), ez így együtt mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy Magyaország ekkora területeket vesztett el.
Van itt gond a fejekben. Méghogy Törökország is akkora veszteségeket szenvedett el. Ott nem éltek törökök, csak gyarmatok voltak. Lehet, hogy jogilag Egyiptom is Törökország volt, de a magyar helyzethez hasonlítani ezt ostobaság. Teljesen más egy gyarmat, mint egy ország.
Az Ablonczy-félék ugyanazt az ostoba mainstream hülyeséget böfögik vissza. Pedig mint látható, a törököknek is sikerült összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetből. Igazából nekünk szinte meg sem kellett volna erőltetnünk magunkat. A szorosokon nem törtek volna át a románok, néhány 10 ezer katona is elég lett volna oda. A csehek sem. A szerbek siralmas állapotban voltak. A franciák elfutottak volna.
A magyar hadsereg amúgy nem 50 ezres, hanem 200 ezres volt később, de ez már valószínűleg nagyon hatékonytalan haderő volt. Az ellenséges katonák is ramaty állapotban voltak. De ez nem akadályozta volna meg a honvédelmet. Persze nehezebb lett volna, de a katonák nagy része hadra fogható volt. Arra, hogy egy puskát elsüssön valaki egy lövészárokból, ahhoz nem kell élsportolónak lennie. Ahogy a vh-ban sem voltak, sokszor éheztek.
1.4 millió katonánk volt, ezek nagy része teljes rendben jött haza (a többi meg legfeljebb különböző csoportokban), a katonák nagy része eleve nem a fronton volt, mert a hátországban is rengetegen voltak. A katonák nagy része nem kisebbségi volt. A német, ruszin, szlovák katonák hadra foghatók voltak, nem akartak elszakadni, és a szerb, román, zsidó, horvát, stb. katonák egy része is. Sokan közülük nem voltak magyarellenesek. De ha azok is lettek volna egyesek, attól még besorozhatók lehettek volna még ők is.
Az ellenség ereje gyakorlatilag nulla volt az első hónapokban, nem tudtak volna betörni az országba, a csehek és az oláhok biztos nem (természetes védvonalak). A szerbek is nagyon kevesen voltak, és ott volt a Duna meg más folyók, az is védhető volt, és könnyen megfutottak volna. Később lehet, hogy sokkal nagyobb erőkkel támadtak volna. De addigra mi is sokkal erősebbek lettünk volna. Több mint 1 millió katonát simán be tudtunk volna vetni (és ezek már nagyrészt pihentek lettek volna). Összeköttetésünk volt a lengyelek, osztrákok, oroszok felé kereskedelmileg. A támadóknak ugye 3-szoros túlerő kellett volna minimum, annyi katonájuk nem volt, még annyi sem, mint ahány nekünk.
A kezdeti létszám, ha nagyon pesszimista is, és kevesebb, mint a fele marad, az is 500k. De kezdetben 1-200k is elég lett volna az 5-10k román és hasonló erők ellen.
válasza:"Méghogy Törökország is akkora veszteségeket szenvedett el. Ott nem éltek törökök, csak gyarmatok voltak. Lehet, hogy jogilag Egyiptom is Törökország volt, de a magyar helyzethez hasonlítani ezt ostobaság. Teljesen más egy gyarmat, mint egy ország"
Horvatorszag? Szlavonia?
39F incel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!