Szerbiának 1999-ben, Iraknak 2003-ban, Ukrajnának 2022-ben miért érte meg bevállalni a brutális, pusztító háborút az USA-val, illetve Oroszországgal? Nem kellett volna inkább engedniük az agresszornak, nagyhatalmi követeléseknek?

Szerbia maga volt az agresszor, azért bombázták szarrá mert elkezdte lágerekbe és megsemmisitő táborokba összeterelnia bosnyákokat meg mindenkit aki neki nem tetszett.

Irakot az idióta BUsh támadta meg hogy növelje népszerüségét, az volt az álok miszerint vegyi és biologiai fegyvereekt gyártanak és tárolnak. Ez aztán sose bizonyosodott be. Amugy Irak elég gyorsan elesett, nem nagyon áltak ellen.

Ukrajna meg ugye honvédő háborút viv egy agresszor ellen akik megtámadták őket, Ha nem védekeznének maga Ukrajna létezése lenen az ami kérédses lenne Táhát Ukrajnának mit is kéne tennie ilyen helyzetben? Megadni amgát és oroszország vazalusállamává válnia?

Eléggé érdekes világ lenen ha az agresszor előtt mindig mindenki letette volna a fegyvert csaka béke kedvéért.

meg ugye drága foteltörténészem... "Gyáva népnek nincs hazája"

Talán engedni kellett volna a nyomásnak, elkerülni a háborút, racionálisabb lett volna, de ez nehéz döntés. És ilyen ügyekben nehéz racionálisan gondolkodni, ott van a politika, nemzeti büszkeség, hősiesség stb.

Általában minden ország, vezető, kormány ragaszkodik az ország védelméhez, szuverenitásához, területi integritásához, nagyon nehezen mondanak le ezekről.

Szerbiának Koszovó a nemzeti történelem része, őshaza, fontos érzelmi kötelék van, hasonlóan mint a magyaroknak volt Erdélyhez vagy az örményeknek Hegyi-Karabahhoz, háború nélkül, békésen nem lehetett tőlük sem elvenni.

Irak esetében volt egy erős Amerika-ellenesség az 1991-es és 1998-as háború miatt. Az ország gyenge volt, katonailag is. Viszont ezt a gyengeséget nem akarták megmutatni a világnak, nem voltak hajlandók beengedni az amerikai, nemzetközi fegyverzetellenőröket a katonai bázisaikra. Nem csak Amerikától féltek, de Irántól is, ezért próbáltak erősnek, felkészültnek, ellenállónak tűnni. Szaddám Huszein pedig katona volt, katonai diktatúrát vezetett, ezért sem volt hajlandó teljesíteni a követeléseket és távozni az országból. A pártja is talán félt egy esetleges hatalomváltástól, demokratizálástól, mivel a szunnita kisebbség befolyásának visszaszorulásával hátrányba kerültek volna, talán előre látták, hogy a siíta többség (és Irán) befolyása erősödne meg az országban. Az ország területi integritása, annak féltése is felmerülhetett. A 90-es évek óta az USA Kurdisztán pártján volt (az iraki kormányerők ki is szorultak onnan) és nem lehettek biztosak benne, hogy az amerikaiaknak mik a szándékaik, megadnák a függetlenséget az olajban gazdag szakadár területnek. Irak manapság is ragaszkodik a területhez, nem hajlandó lemondani róla, az autonómia mértéke kapcsán is vannak viták Kurdisztán és a központi bagdadi kormány között.

Ukrajnában pedig egy erős oroszellenesség volt 2014 óta. Ott is elvi kérdés volt, hogy nem engednek a követeléseknek. A Krímet ukrán területnek tartották, tartják, nem fognak lemondani róla. A minszki egyezmény végrehajtása, a Donbasz autonómiája, a szeparatistáknak adott amnesztia sem merült fel sosem igazán komolyan a kijevi rezsimben, csak az időt húzták, fegyverkeztek, készültek a terület felszabadítására az azerbajdzsáni minta alapján. Úgy látták, hogy a Donbasznak adott autonómia csak bebetonozná Moszkva befolyását Kelet-Ukrajnában és akadályozná a központi hatalom uralmát, sértené az ország szuverenitását, a jövőben is szeparatista veszély lenne. Az orosz kisebbséget is nemzetbiztonsági fenyegetésként kezelték a korábbi évek tapasztalatai miatt (sok orosz nem volt hűséges Ukrajnához), ezért velük szemben is volt egy bizalmatlanság, ellenséges hozzáállás a társadalomban, politikában, amin nem kívántak változtatni (Moszkva politikája inkább csak megerősítette ezt). A NATO tagságot, törekvést is bevették az ukrán alkotmányba, mivel úgy érezték, érzik csak ez adhat igazi védelmet, elrettentést Oroszországgal szemben. Viszont Putyinnak, Oroszországnak sem volt elfogadható ez az oroszellenes Ukrajna, így nem igazán volt esély a megegyezésre.

Három eset, három ok.

Szerbia - csúcsra pörgették a nacionalizmust, ha egyből engednek akkor a belföldi nacionalista tűz felkötni Milosevicséket az első fára.

Irak - nem volt Szaddamnak vesztenivalója. Olyan követeléssel álltak elő amit nem tudott teljesíteni - mivel nem voltak vegyi fegyverei, így leszerelni sem tudta őket ugyebár.

Ukrajna - ott áll mögötte a teljes nyugat, ellátják fegyverekkel, utánpótlással.