Mennyire hiteles ez a cikk Amerikáról és Kínáról?

"Nem az volt, hogy Amerika igyekszik Kínával szorosabb kapcsolatot kialakítani" Hát ez kicsit nehéz, amíg Tajvant támogatják...

Nem, a NATO-nak nem kéne sehova "menni".

"Nem az volt, hogy Amerika igyekszik Kínával szorosabb kapcsolatot kialakítani?"

Nem tudom, hol olvastál ilyet, de kőkemény nagyhatalmi rivalizálás megy már jó ideje kettejük között.

Szankciózgatások kölcsönösen, harc a politikai-gazdasági befolyásért, kiszorítósdi szerte a bolygón, stb.

" Ha Amerika megvédené Tajvant, a NATO-nak is menni kéne?"

Nem. Taiwan nem NATO tag.

Btw erősen kétlem, hogy tényleg megvédené. Csak megpróbálja ezt elhitetni Kínával, hogy elrettentse őket.

De még az ukránokat sem védi meg, pedig őket tényleg a nemzetközi jogot megsértve támadta meg Oroszország, csatolt el tőle területeket.

Mert Oroszország egy atomhatalom, és nem mer vele közvetlen konfliktusba keveredni.

Akkor miért is védené meg Taiwant, amikor az ENSZ el sem ismeri szuverén államként, sőt, maga az USA is elismeri, hogy egyetlen Kína létezik, ergo a saját területén hajtana végre katonai műveleteket?

És Kína is atomnagyhatalom.

Ott is csak addig van béke, amíg Kína elhiszi az elrettentős blöfföt, és amíg nem érzi elég erősnek magát, hogy még úgyis győzelmet arasson, hogy az USA esetleg beavatkozik.

Magyarul nem sokáig.

Tulajdonképpen bármikor, bármelyik nagyobb szabású hadgyakorlatból elindulhat a tényleges katonai művelet.

Tudod minden féle együttműködés két ország (pláne nagyobb hatalmak) között csak addig működik, ameddig ez előnyös a két félnek. Tajvan egy stratégiailag nagyon jelentős "szövetségese" az USA-nak, ha a Kína elfoglalná, az eléggé fájna nekik, így nyílván ez most felülír mindent.

De mivel mindkét ország függ egymástól és egy szigetet megtámadni egyáltalán nem egyszerű dolog, így úgy se lesz ebből semmi. Ameddig Kína nem kezd el gazdaságilag komoly problémákba ütközni és nem kezd el leépülni a nyugattal a viszony, addig nem fognak katonai lépést tenni, mert egész egyszerűen nem éri ez meg.

#3

Nem akarom a rózsaszín álmaidat lerombolni, de ez a "nem éri meg gazdaságilag, ezért aztán nem lesz háború" érv nem igazán működött eddig a történelem folyamán, pedig nem mai gondolat ám, néhány optimista széplélek már több, mint száz éve is ezt szajkózta.

#4

"de ez a "nem éri meg gazdaságilag, ezért aztán nem lesz háború" érv nem igazán működött eddig a történelem folyamán"

De, ez elég gyakran működött, pl. most Mo. sem támadja meg az EU-t.

Egyébként itt pont a vitatható rész, hogy megéri-e. Kína azért tudott Amerikával versenyezni, mert sokan vannak és sokan dolgoztak, most viszont szépen elkezd visszaesni a népesség majd. Amikor a többség nyugdíjas lesz, akkor az is kérdés, hogy mennyire tartható fenn a kínai rendszer.

Ha Kína úgy érzi most a legerősebb és ennél csak rosszabb lesz, akkor az is lehet, hogy úgy ítéli meg, hogy most megéri, mert később nem lesz esélye.

"De, ez elég gyakran működött, pl. most Mo. sem támadja meg az EU-t."

Magyarország nem azért nem támadja meg az EU-t, mert gazdaságilag nem éri meg, hanem mert nincs hozzá katonai ereje.

Ahogy más európai országok is alapvetően azért nem támadták meg egymást az elmúlt ~80 évben, mert az USA beolvasztotta őket egy katonai szövetségbe és nem mellesleg itt állomásoztat 1-200 ezer katonát - mikor mennyit, a hidegháború alatt volt több, mint 400 ezer is.

Nehogy már azt képzelje bárki, hogy holmi gazdasági megfontolások miatt az emberiség jobb belátásra térve túllépett a háborúzáson.

Ahogy mondtam, nem egyszer előkerültek már ezek a hülye érvek a történelem során, és rendre megbuktak.

Előkerült pl. Norman Angell 1910-ben kiadott könyvében, ő is nagyon okosan megjósolta ám, hogy Európában nem lesz már több háború, mert gazdaságilag annyira összefonódtak az országok, hogy senkinek nem éri meg.

1914-ben kitört a világháború.

Utána megalakították a Népszövetséget, és a duma ugyanez volt, majd itt jól békésen kereskedünk egymással jobbra-balra, gazdaságilag összefonódunk, a Népszövetségben meg majd diplomáciával lerendezzük a vitás ügyeket, és kész, nem lesz itt több háború, hát nem éri ez meg.

1939, második világháború.

Utána meg jött idejött, kvázi megszállta a kontinens nyugati felét, és ezzel rendet tartott.

A szovjetunió összeomlása után fukuyama volt akkora kretén, hogy erről delirált, hogy a szabad piacgazdaságra alapuló demokratikus világrend, azaz a homo ecomomicus győzött végleg, a történelemnek vége, többé nagy háborúk nem lesznek, merthát mindenkinek inherens, magától értetődő érdeke az, hogy kereskedgessen és ne háborúzgasson.

Hát ez sem vált be.

De egyébként ha az orosz-ukrán viszonyt nézed, ezernyi szálon fonódtak össze az ő gazdaságaik is, tehát itt sem kellett volna ezen logika mentén a háborúnak kitörnie, és mégis.

Sőt, mindkét ország gazdasága megsínyli a háborút, és mégsem hagyják abba.

Na innentől kezdve aztán elég nevetséges ez az érvelés, hogy a gazdasági meg a kereskedelmi megfontolások megelőzik a háborúkat.

Egész egyszerűen tapasztalatilag nem igaz.

Ezt csak szeretnénk hinni.

De az emberi természetben mégis van valami, ami háborúzásra sarkall minket, ezt soha nem tudtuk levetkőzni, és a belátható időben nem is fogjuk.