A Chieftain 1970 körül gyártott változata fejlettebb volt a Honvédség mai T-72-eseinél?

A T-54/55-ös és a SzU-100-as ugyanazt a löveget és lőszereket használták.

Az alapmodellű Centurion teknőfrontját jóeséllyel beszakította, de az 50 milis, ráhegesztett acéllap ellenállóvá tette.

Az M-60-as Patton az eleve 100 milis teknőfronttal bír, az valós, fekete - fehér tesztek szerint 1,200 - 1,000 méter környékéig viselte is a 100 milis páncéltörő gránátok találatait.

Akkoriban az volt a probléma, hogy egyes harckocsik, még homogén acélosan is (T-55 / T-62 / M-60-as Patton / Chieftain / pótpáncélozott Centurion) is 1,000 méter felett viselték a páncéltörő gránátokat, de érdemben tüzet vezetni meg pont 1,000 méter alatt tudtak, a műszerezettségük nagyon kezdetleges, és pontatlan volt.

Az eredeti kérdésben szereplő Chieftain az 1967-ben távbelövő géppuskával került megtervezésre és sorozatgyártásra ...

[link]

[link]

Ez majdnem lemaradt, de pótoltam.

A Centurion-ra visszatérve, a páncélzatát a KwK 36-os ellen tervezték, annak a találatait kellett viselnie 1,000 méterig.

Sokak tűzvezetése botrányosan rossz volt, mind a világháborúban, mind azután is, de a Sherman Firefly az már 1,800 méterről könyvelhetett el mind találatot, mind kilövést. A Centurion-nál is elvárás volt.

A Chieftain-nek sok problémája volt, mint a motorizáltság, vagy a lassú tűzvezetés, szitkozódtak a bennük ülők, de mégis együttéltek vele, mert nagyrészt lesállásból tervezték használni volna a harckocsijukat, mozgó bunkerként, a T-55-ös és JSz-3 / T-10-es ellen jó is lett volna, csak hát voltak más fejlettebb típusok is, amik ellen meg a Chief volt öreg.

Izrael Chieftain-t szeretett volna, minden hibája ellenére, mert ők híresek a hátsóudvarbeli, engedély nélküli áttervezésekről, az ő Centurion-jaikba is amerikai motort és hajtásláncot szereltek be az eredeti brit helyére.