A Chieftain 1970 körül gyártott változata fejlettebb volt a Honvédség mai T-72-eseinél?

Chieftain páncélozottabb, lövege jobb, tűzvezető rendszere jobb, stb stb.

Egyben jobb a t-72 az pedig a mozgékonyság és az alacsony tömeg miatti kisebb talajnyomás.

A Chieftain az egy homogén acélos harckocsi volt, tetőtől talpig.

És a motorizáltsági gondjai hírhedtek voltak, bár ez nem a harckocsi problémája volt, hanem NATO-s hittétel, vallási dogma volt, hogy mindenevő motort kellett erőszakolni a harckocsiba.

A T-72-es Urál az a T-64A-val párhuzamosan fejlesztett, rivális típus volt. A T-72-es teknője az többrétegű, kombinált, kompozit páncélzattal bír, a tornyon spóroltak, az homogén öntött acél lett, de attól még a teknő a legnagyobb lőhető célfelület, az hozta az illő minőséget.

A T-72-es Urál teknőfrontja az 80 - 105 - 20-as felépítésű (acél, textolit, acél), 68°-on döntve

A T-72A teknőfrontja az 60 - 105 - 50-as felépítésű (acél, textolit, acél), 68°-on döntve

A T-72B-nek kétféle teknőpáncélzata van:

- 60 + 10 + 10 + 20 + 20 + 50 mm lemezek, homogén acéllemezek, 5 milis légrésekkel

- 60mm acél + 35mm NERA +60mm acél+10mm sugárzás elnyelő anyag + 60mm acél

A Chieftain azon kevés harckocsik egyike, amelyek kivették a részüket nagyszabású, heves lefolyású ütközetekben.

A T-55-ös ellen védett is volt. De a T-62-es ellen már nem. A T-72-es ellen meg teljesen esélytelen.

Konkrétumokkal a 3BM-8 100 mm-es űrméret alatti lövedéket 500 méterig viselte. De a 3BM-3 115 mm-es nyíllövedék 1,600 méterig átütötte. És ilyen tendenciákkal a 3BM-9 125 mm-es nyíllövedék 2,500 méteren is működött.

Az Irak - Iráni háborúban az irániak a 900 gépes flottájukból 700 harckocsit vesztettek, 6 - 8 év alatt, addig az irakiak az 1,038 T-72-esükből mindössze 60-at veszítettek.

a chieftain kifejezetten szar tanknak tartják főleg a kezelőik.

a #2 es írásához még hozzá tenném hogy az Iraki t72-esek ráudásul nem is rendelkeztek páncéltörő wolfrám nyíl lőszerrel, illetve kumulatív HEAT-el sem. Azt használták páncéltörésre amit a szovjetek gyakorló lőszerként használtak

Minden harckocsinak megvolt az árnyoldala, amiért a saját kezelőik szidták az adott típust :D

Az izraeliek az M-48 és M-60-as Patton hidraulikáját tűzveszélyesnek látták és tapasztalták, és a Magach náluk a Movil Guveyot Charukhot a szénné égett halottas kocsit jelentette.

A Chieftain-nek meg a motorizáltság volt a halála, elég rossz, ha ki sem lehet vele jutni a harctérre. A tűzvezetés folyamata is lassú volt. És az még rosszabb, bár ez nem a harckocsi hibája volt, hogy gyorsan megöregedett, elavulttá vált, a T-55-ös ellen tök jó volt, de a T-62-es ellen már nem, és a T-62-est már akkor sorozatgyártásba vitték, amikor még csak tesztelgették a Chieftain prototípusait. A T-72-es meg teljesen külön és új generáció.

A Leopárd 1-esnek meg teljesen érthetetlen, szélsőséges nulla páncélzat volt a nünükéje, még a 20 milis gépágyú is ementálivá lyuggatta, mégis harckocsiként tipizálják.

Az AMX-30-as és a Leopárd 1-es ugyanannak a projektnek a leágazásai voltak, mindkettőnél szándékosan kidobták a páncélzatot. Már a 70-es években nyíltan megírták, hogy a védettséget nem a 100 - 200 mili acélra, meg egyéb anyagokra alapozzák, hanem a bokornak kidekorálásra és az üss és fuss taktikára.

Az AMX-30-ast próbálták ERA kazettázni, de az annyit ért, mint halottnak a csók / pofozgatás, mert az ERA kazettázás égést rendezett volna, meg a páncéllemezek is szétnyíltak volna. Ahhoz, hogy az ERA kazettát fogadja a harckocsi, ahhoz megfelelő vastagságú páncéllemez kell, erre alkalmas az M-60-as Patton és a T-55-ös / T-62-es.

Az AMX-30-as francia színekben is harcolt az Öbölben. A T-55-ös és T-62-es volt az elsődleges ellenfél. Készítettek riportot francia harckocsizókkal, mesélték is, hogy a T-55-ös már 1,500 méteren veszélyes volt a számukra, és a T-62-es meg határ nélkül, még 2,500 méterről is kilőtte volna őket, nem volt életbiztosítás, hazárdjáték volt az, a szerencséjük az volt, hogy addigra teljesen demoralizálódott irakiakkal találkoztak, sőt olyan is volt, hogy teljesen üres, otthagyott T-62-esekkel találkoztak, nem pedig élő, személyzetessel.

https://www.youtube.com/watch?v=vkWRCKt7Dcg

Teknőre a Centurion 76 mili, 58°-on döntve, a Párduc 80 mili, 55°-on döntve, ez látszólag hasonló volt. Csak a Centurion-nál a páncéllemezek minősége jobb volt, de végülis nem a brit gyárakat bombázták szét, hanem a németeket.

A Centurion Koreában esett át a tűzkeresztségen, ott gyalogságtámogatóként harcolt.

1956-ban Szueznél SzU-100-as páncélvadászok ellen harcolt.

Harckocsi vs harckocsi párbajon Indiában esett át, 1965-ben, M-47-es és M-48-as Patton-ök voltak az ellenfelei, azok nehezen tudták átütni a Centurion páncélzatát a 90 miliseikkel.

Következő hagyományos, harckocsi vs harckocsi típusú háború az 1967-es Hatnapos volt, az elsődleges ellenfelei T-34-85-ösök, SzU-85 / 100-asok, Pz IV-k, Jagdpanzer IV-k, és M-48-as Patton-ök voltak elsődlegesen. Ritkán, de T-54/55-össel is került sor párbajra, manőverezéssel, és légi támogatással tudták legyűrni őket, szemtől szemben kemény dió volt a T-54/55-ös.

1971-ben India az T-54/55-ös és Centurion vegyesflottát használt Pakisztán amerikai harckocsijai ellen.

A háborúk alapján ráhegesztettek egy 50 milis acéllemezt az alappáncélzatra, megerősítésként.

1973-ban Jom Kippurnál érte utol a végzete, a T-62-es az az ellenfél volt, amit jobb volt messze kerülni ...

Harckocsi feladatkörben 1982-ben vetették be, még ERA kazettázást és nyíllövedéket is kapott az izraeliektől.

Elavult, de nem állították le és dobálták ki őket, hanem csapatszállítók, és műszaki mentők lettek belőlük.

Fun Fact, a Merkava prototípusa az Centurion alvázon alapult, orrmotorosra átszerelve, de végülis önálló, saját alvázat és felépítményt kapott. Latrunban megtekinthető.

[link]

" Az iraki 72-esekhez 1991+ben még tényleg nem tartozott nyíllövedék? Eszerint a baráti Szovjetunió nem támogatta, inkább csak "fejte" az olajdollárban gazdag Irakot? "

Az irakiak kaptak nyíllövedéket, csak wolfrám helyett "biliacélból" (martenzitacél) volt. Azonban ez az egyszerű acél nyíllövedék így is jó volt arra, hogy mind az M-60-as Patton-öket, mind a Chieftain-eket hosszában átüsse.

A britek próbálták pótpáncélozni a Chieftain-t, a Stillbrew csomag, azonban a tesztek során arra jutottak, azt is átüti a gyakorlólövedék minőségű. A Stillbrew az a T-62-es lövedékei ellen adott védettséget.

De az Abrams ellen többszörösen esélytelenek voltak.

Az Öbölben 150 T-72-est vesztettek, és a T-55-ös és T-62-es volt az, amiből 2,000 + példányt vesztettek. Az Öbölháború után jóval, 1996-ban is olyan 700 körüli T-72-esük volt az irakiaknak, kannibalizáció miatt csökkent radikálisan a géppark.

Irakot nem az USA-hoz kellett mérni, hanem a környékbeliekhez, Iránhoz, Szaúd-Arábiához, és Törökországhoz. Szaúd-Arábia és Törökország is USA szövetségesek, de ők is azidőtájt, és most is csak tessék-lássék alapon látják el fegyverekkel, közben megfejik szaúdot az olajért, a törökök meg helyettük végeznek minden piszkos háborús műveletet, amit nem szeretne maga az USA megtenni.