Régen a sorkatonaságban ezt hogyan oldották meg, hogy ne történjen tragédia?

Na most szorosan a kérdésre válaszolva. Úgy oldották meg, hogy ne történjen tragédia, hogy az ilyet azonnal vitték és a többiektől úgy elkülönítették, hogy soha többé nem érintkezhetett velük. A századszintre a fogkeféjéért meg az alsógatyájáért már csak úgy ment fel, hogy két őt kísérte és senkihez nem szólhatott. Többé az ilyen embert a leszerelésedig nem is láttad. És még utána néhány évig.

Azért vették sokkalta komolyabban mint mondjuk egy középiskolában, mert azt azért a tiszti kar is tudta, hogy ha a századszinten rendezik, az már torkollhat tragédiába. Ha ilyenről szereztek tudomást azonnal elvitték az embert, ott nem volt mellébeszélés, nem volt magyarázkodás, majd a katonai ügyészségen tisztázta. De a többiektől azonnal különítették el. És ehhez nem kellett fizikailag bántalmazni alárendeltet vagy akár a saját társát, elég volt csak durván megalázni. Sokkal szigorúbban léptek fel az ilyesmi ellen mint általában a kinti életben.

Apám a katonaságnál kezdett el piálni.

Számára örök trauma maradt, hogy az egyik srác beleeresztett egy sorozatot a saját fejébe. Konkrétan szétrobbantotta a fejét a lövedék. Apáméknak kellett feltakarítani a kiloccsant agyat utána. Amikor visszaemlékezett rá, akkor volt, hogy majdnem elsírta magát.

Nem szívatták egymást? Ne vicceljetek már, sokkal nagyobb szopatások mentek.

Az ilyen "közösség elrendezi" dolgot amúgy mindig azok hangoztatják, akiket iskolában szarrá aláztak, de valamiért azt gondolják, hogy a katonaságon belül ők lennének az alfa hímek.

Közben meg sorkatonaság, mindenkit besoroztak, ugyanazokat is akik téged iskolában szívattak, és az ilyenek nyilván nem változtak meg.

26

Én egy elitnek hirdetett gimnáziumba jártam, de belül "alja" volt.