A magyar hadsereg minek rúg ki sok hivatásos katonát? Az elküldot hivatásos katonák kapnak valami nyugdíjat vagy ilyesmit?

"Éppen a fidesz-kdnp idejében nem nyúltak még a minisztériumokban sem a politikai szintnél lejjebb a létszámhoz, az államtitkári szint alatt nem voltak elküldve az emberek."

Államtitkári szint alatt eleve nem szokás gárdát cserélni, szóval nem értem, hogy miről beszélsz. Valakinek dolgoznia is kell, a középvezetők vannak ilyen szempontból minden szervezetben a legnagyobb biztonságban.

"Ezzel szemben Budapesten azonnal el lett küldve mindenki politikai alapon akit csak tudtak és sorra feltöltötték azokat a helyeket is a saját régi kádereikkel ahol pedig szakmai tudás kellett volna a politikai kapcsolatok helyett."

Semmiben sem cáfol engem, ha rámutasz arra, hogy más is csinál ilyet.

"Hogy neked az elég, hogy ráfogd valakire hogy politikai alapon nevezték ki, hogy a fiedsz kormány alatt kapta a pozícióját az nem jelenti azt hogy az illető nem szakember, nem jó szakember."

Ezen a ponton esett le, hogy egyébként nem is arra reagálsz, amit írtam. Nem emberekről, hanem döntésekről beszéltem. Felhoztad Paksot. Eszembe nem jutott a felelős államtitkárba belekötni, ellenben több mint valsózínű, hogy az egész koncepciót az oroszokkal inkább a politikai hatotta át, mint a szakma. És hasonlóan még egy csomó minden mással is.

Teljesen okés, ha nem értünk egyet valmaiben, de győződjünk meg róla, hogy ugyanarról beszélünk-e, mert most kicsit félresiklottál, mégha megbocsátható is volt a feltételezés.

Nem apró tüske a történetben, hogy nem jár automatikusan az említett havi szintű jövedelem, - hanem a honvédelmi miniszter EGY SZEMÉLYBEN (!) dönthet, ill. dönt emberi sorsokról, - mint egy római császár az arénában a gladiátorokéról!

Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy szerinte hány szélnek eresztett ember fog ebből kijönni pozitív mérleggel (az egyre inkább izgalmasabb eljárási szokások ismeretében)!

#22 "Államtitkári szint alatt eleve nem szokás gárdát cserélni, szóval nem értem, hogy miről beszélsz."

Arról beszélek, hogy korábban, 2002-t követően államtitkári szint alatt is lecseréltek sok embert, cégek vezetőit, intézmények vezetőit távolították el csak hogy a saját haverjaikat ültessék a helyükre. Én emlékszem arra hogyan próbálták meg a nemzeti bank vezetését felülírni, kénytelenek voltak kibővíteni a felügyelőbizottság létszámát, csak hogy saját embereket tehessenek és így megváltoztassák javukra a döntéshozatalt.

Nem kell a mese, a korábbi szokás pont nem az volt, hogy békén hagyják az embereket, az volt az újdonság, hogy a fidesz-kdnp kormányra kerülését nem követte egy szokásos tisztogatás és pozíció osztogatás csak hogy a saját embereikkel legyen minden tele.

"Arról beszélek, hogy korábban, 2002-t követően államtitkári szint alatt is lecseréltek sok embert, cégek vezetőit, intézmények vezetőit távolították el"

Cégek és intézmények vezetőit ne kategorizáljuk államtitkári szint alá. Közjogilag lehet, hogy így van, a gyakorlatban viszont minden cégvezető (cégtől függően) fontosabb egy államtitkárnál.

"Én emlékszem arra hogyan próbálták meg a nemzeti bank vezetését felülírni, kénytelenek voltak kibővíteni a felügyelőbizottság létszámát, csak hogy saját embereket tehessenek és így megváltoztassák javukra a döntéshozatalt."

Úgy, ahogy azt a fidesz is csinálta az Alkotmánybírósággal?

Egyébként meg szerintem csak megfakultak az emlékeid. A fidesz szögről szögre ugyanúgy a haverjait ülteti fontos pozíciókba. Egyetemi kuratóriumok és iskolaigazgatók, amik kapásból eszembe jutottak, mert mostanság az oktatással foglalkozom. De több példa is van rá, hogy a fidesz a saját emberei kedvéért módosítanak összeférhetetlenségi törvényeken, vagy egyéb kritériumokon. Szóval szerintem olyan távol állsz ezzel a mondásodtál a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

24-re: Jól gondolod!

Vannak olyan bolond emberek, akik a katonai hivatást választják.

Elvégzik a szükséges felvételi procedúrát, alapkiképzést, szakkiképzést, aztán - a tárgyalt korosztály aktuális időszakában - beosztást ajánlottak fel nekik, amit vagy vállaltak és betöltöttek vagy nem!

Amikor ezek az emberek a katonai pályára léptek, teljesen mások voltak a foglalkoztatási kondíciók, - beleértve a szerzett jogokat, járandóságokat és kötelezettségeket is egyben!

Mi volt vonzó egy akkoriban katonai pályát választó embernek?

Szerény illetményt kaptak kezdőként a katonák, de sokan gondolkodtak úgy, hogy szolgálati lakással és korai nyugdíjazással kárpótolják magukat ezért a későbbiekben!

Ebből az lett, hogy az egymást követő újkori kormányok elmeszeltek egy csomó embert a 96-os törvénnyel, - húztak egy vonalat és családok életét vágták haza azzal, hogy azokat is habosra szopatták, akiknek 15 éve volt hátra az áhított nyugdíjig és azokat is, akiknek egyetlen egy napja!

Megszűnt a szolgálati lakás intézménye úgy, ahogyan a 13. havi illetmény intézménye is és a "társadalmi igazságérzet" jegyében kitolták a tárgykört képező réteg nyugdíjkorhatárát egy olyan szintre, amelyről már a kitolásának pillanatában tudható volt, hogy lehetetlen küldetést fog generálni. Újabb és újabb követelményeket támasztottak velük szemben utólagosan, - amelynek magától értetődően igyekeztek legjobb tudásuk szerint megfelelni, hiszen szerettek volna továbbra is a katonai pályán maradni. Ilyenek voltak az egészségügyi, morális, erkölcsi, ill. fizikai követelményrendszereknek megfelelés úgy, mint az idegen nyelv ismeret megszerzése. És amikor elkezdték páran végre látni az alagút végén a pislákoló fényt, akkor úgy ébred valaki, hogy elengedhetetlen vágyat érez arra, hogy kiszúrjon azokkal az emberekkel, akik csak Sanghajba nem mentek táncosnőnek azért, hogy megfeleljenek neki, ill. az elődjeinek!

Sokan azt sem tudják, miért utálják, vetik meg a katonákat, - talán csak szimplán jól esik nekik, - holott nem lehetetlen, hogy azok vezényeltek le egy árvízi helikopteres mentést vagy egy katasztrófa sújtotta körzet ivóvízzel ellátását, esetleg az oltásuk gördülékeny felvételét, akiket ismeretlenül lenéznek.

Tegye fel a kezét, aki azt gondolja, hogy ez így igazságos!

Aki egész életében katona volt, az mit kezdjen a civil szférában a katonai képzettségével?

Mit kezdjen ezzel egy olyan megélt életkorban, amellyel szóba nem állnak a munkáltatók?

Nem kell "nemzeti hőst" faragni olyan emberekből, akik ezt önként vállalták, - vannak, akik semmi pénzért el nem végeznék ezt a hivatást, - de azért maradjunk már meg józan embernek!

Ez lenne a híres "katonai életpályamodell"?

Ki és miért csodálkozik ezek után, hogy lasszóval sem lehet összefogdosni fiatal férfiakat, nőket erre a hivatásra?

Ez a "nem akar annyira dolgozni" egy eléggé torzított prizmáról kivetített képanyag.

Magától értetődő, hogy bármelyik szegmensét is pásztázzuk a társadalomnak, az összesben lehet találni hétpróbás élősködőket, de a feladatait becsülettel teljesítő többséget hiba egyoldalúan és ismeretlenül megbélyegezni. Egyszerűen igazságtalan és tisztességtelen eljárás!

Voltam valaha katona és egymást olyan szinten sűrűn követő szolgálatok tisztességes teljesítését tudom magam mögött, amelyek után gyakran kerültem kapcsolatba "az égiekkel", - mert olyan szinten láttam a csillagokat. Vállaltam, teljesítettem tisztességgel a feladataimat, mint oly sokan mások is megtették ezt és ennek tudatában, ismeretében igazságtalannak éreztem, amikor valaki azzal illetett ismeretlenül, hogy élősködő vagyok - az éppen aktuális katonai tömb második vagy harmadik legrosszabbul menedzselt katonájaként. Aki nem élt ebben, nem tudja milyen parancsokat teljesíteni felszerelés, megfelelő képzettség és végrehajtó közeg, eszköz és világosan meghatározott célok hiányában, - amikor napi szinten szervezték ki alólunk a még mozdulni képes roncsokat is és egyik napról a másikra vegetáltunk az egyre kevesebbet érő illetményünkből. Amikor egy hivatásos katona számlákat kénytelen tologatni maga előtt - annak ellenére, hogy nem él nagy lábon, nem iszik, nem dohányzik, nincs szenvedély betegsége, akkor ott érdemes elgondolkodnia a munkát számára adó államnak is azon, hogy tulajdonképpen mit, ill. miért vár el! Sokan nem bírták ezt hosszútávon, - nem csak én!