Az oroszok miért nem ezzel kezdték a háborút?

#18

Van az a mondás, hogy "rozsdás a kard hüvelye de a penge még éles" - tehát a Szovjetunió tagköztársaságai függetlenedtek, de az akkori Oroszország egy katonai szuperhatalom volt azzal, amit örökölt, frissiben, 1991-ben.

1992-ben meg nemigen volt tandemes PCT rakéta, a Kontakt-5-össel kidekorált tetszőleges szovjet / orosz harckocsi kis túlzással sérthetetlen volt. A T-72-es az Irak - Iráni háborúban jól is teljesített. Az Öbölháborúban meg a T-55-ös volt az áldozat, nem a T-72-eseket lőtték halomra.

Vagy a Szu-24-es Fencer is mélységi csapásmérő volt.

És a hadihajók és tengeralattjárók is elkészültek egy 5 - 7 év alatt.

Most az van, hogy "elkopott a kard pengéje, itt-ott meg is van már törve a markolat is, de van új díszes hüvelyünk hozzá!".

A Vörös-téri parádén divatbemutatóznak az Armatával, a T-90M-el, a Szu-57-essel és Szu-35-össel, de közben a hadsereg 90 %-a rémes állapotban van.

Most dúlik igazán a вранье.

Putyin is a 90-es évek gyermeke, ő is tevékenyen részt vett az akkori hatalomátmentésekben, maffiaharcokban, leszámolásokban, és ő is hízelgőkből, bűnszervezeti társakból, és egyéb módon irányíthatókból építette ki a rendszerét.

A Szu-30-as Flanker és a T-90A sorozatgyártása 2001-ben kezdődött, amikorra már Putyin volt az államelnök, stabilan, de a probléma az volt, hogy az Orosz Hadsereg megelégdetett ezekból 5 példánnyal, ill. 300-al, addig India az vett 270-et, és 2,000-et.

Kína, Algéria, Egyiptom, sokmindenki bejelentkezett ezekért, és nekik gyártották sorozatban is, miközben az Orosz Hadseregben meg a tyúkketreces T-72-est spammelték.

A haditengerészet korrupciója is Putyin alatt dúlt működésképtelen szinten, az ő elnöksége alatt került javítódokkba, és esett meg sorozatosan, hogy tűz ütött ki, a daru beszakította a fedélzetét, szétroncsolódott, és ahelyett, hogy le is bontották volna, helyette újra neki kezdtek összeszerelgetni. Ha jól számolom, egy 6-szor biztos megtörtént ez a fedélzetbeszakításos nóta.

És mégis a Győzelmi napra kipofozott T-90A-val be lehetett kamuzni, hogy az az alapmodell, nem pedig a tyúkketreces, szabad ég alatt szétrohasztott T-72-es.

# 21

IDÉZLEK: "1992-ben meg nemigen volt tandemes PCT rakéta, a Kontakt-5-össel kidekorált tetszőleges szovjet / orosz harckocsi kis túlzással sérthetetlen volt. A T-72-es az Irak - Iráni háborúban jól is teljesített. Az Öbölháborúban meg a T-55-ös volt az áldozat, nem a T-72-eseket lőtték halomra."

Csakhogy Irak 1038 db T-72-est kapott az Öböl-háború előtt, ebből kb. 300 darab semmisült meg 1991-ben.

Az Öbölháborúban 150 T-72-es semmisült meg, nem 300.

The total number of T-72s lost during Operation Desert Storm was about 150 (destroyed, unrepairable, and captured). As of 1996, Iraq had 776 T-72 tanks in service from 1,038 originally received.

Thomas R. Mockaitis (2013). The Iraq War Encyclopedia. ABC-CLIO. p. 411.

Tehát egyformán veszteség, amit az F-111-es Aardvark lapított ki / elviselte a MILAN találatot, de nem volt érdemes javítani / félig be volt temetve a homokba, kiásták, és azt állapították meg, hibátlan, be lehet indítani, és forgatni is a tornyot.

Ettől független forrás azt erősíti meg, hogy a Challenger-ek azok T-55-ösöket lőttek halomra, nem T-72-eseket.

The main threat to the Challenger was deemed to be the Iraqi Republican Guard's T-72M tanks; each British tank was provided with twelve L26A1 "Jericho" depleted uranium (DU) shells specifically for use against T-72Ms, but during the course of the Coalition's ground campaign none was encountered as the division was withdrawn beforehand.[13]

Dunstan, Simon (1998). Challenger Main Battle Tank 1982-97. Osprey Publishing Ltd. p. 18. ISBN 1-85532-485-7.

Dunstan (pp.37–39)

Amit olvastál, hogy 1996-ra már csak 700 körüli T-72-esük volt, az úgy jön ki, hogy az Irak - Iráni háborúban veszett 60 példány, az Öbölben 150, 828 példány maradt, és egy 120 példányt kannibalizáltak.

Az lőszerfüggő, hogy a T-72-es mi ellen jó / nem jó.

80 - 105 - 20-as felépítésű a teknője, acél - textolit - acél

Összes 105 mm-es APDS esélytelen, a 120 mm-es APDS 1 km alatt üti át.

Viszont az M735 és M111-es jelzésű 105 milis nyíllövedékek 2 km-en átütik.

Kapott egy 16 / 30 milis HHS acéllapot, pótpáncélozási kísérletként.

M111-es nyíllövedék ~500 m környékén üti át.

M833-as nyíllövedék bármilyen távolságon átüti.

Ez így elfogadható magyarázat ?

Osztrák teszt a T-72M1 / A-ról

Annak 60 - 105 - 50-es felépítésű a teknője.

[link]

[link]

[link]

A különválás ellenére az ukránok is manufakturális módszerekkel próbáltak ERA kazettát gyártani, ami működő:

[link]

Csak az a probléma, mit ér az up-to-date cucc, ha nem tudják sorozatgyártásba vinni / más okok miatt nem rendszeresítik otthon, és 1971-es gépeket gereblyéznek ki a roncstelepekről ?

Ez mind két félre ugyanígy megáll.

A T-72B-vel elmentek egy nagyon rossz irányba, a T-80U/UD-t kellett volna sorozatgyártásba vinni, mert a T-64-es az elérte fejleszthetősége határait, BV ide vagy oda.

A T-80U/UD nem egyszerű harckocsi lett volna, hanem az alvázára sokféle tüzérséget, és még légvédelmet is lehetett alapozni, az nagyban egyszerűsíti a logisztikát, nem pedig 15 / 30-féle jármű fenntartásával vesződni.

De hát ott is amit lehetett, eladtak olyan helyekre, mint Pakisztán, és kis túlzással Pakisztánnak fényévekkel jobb harckocsija van, mint Oroszországnak.

A T-72B-n ott díszeleg az infrasugárvető, a T-80U/UD az meg Agava hőképet kapott, már ez alapjáraton megnövelte a harcértékét. Nem is beszélve a kompozitokról, az nagy fokban hiányzik a T-72B-ből, a T-80U/UD-ből nem, és T-72-esek egymás között is a T-72AMT simán jobb, mint a T-72B.