Aknavetőkkel a háborúkban olyan helyről szórják az ellenséget, ahonnan lehet is látni őket, vagy teljesen fedezék mögé húzódva, becsült értéket követve próbálják bemérni?

Bocs, de ha látom az ellenséget, attól mennyivel tudok pontosabban lőni egy aknavetővel?

Ha tudod, hogy hol vagy és hová akarsz lőni (és még jó pár paraméter, pl. szélsebesség, stb.), akkor pontosan kiszámolható, hogy hogyan kell beállítani a fegyvert, hogy eltaláld a célpontot.

Aknavetőkkel általában is-is, főleg a posztszovjet országokban (pl. Oroszország vagy Ukrajna), ahol az aknavetők közvetlen frontvonalbeli használata szerves részét képezte és képezi a gyalogos hadviselésnek. A szovjetek külön ki is fejlesztettek olyan aknavetőket, mint pl. a 2B9 Vasziljok, amely közvetett és közvetlen tüzelésre is alkalmas.

Ha közvetlenül látják a célpontot, akkor tüzérségi megfigyelő nélkül is képesek tüzelni, ebben az esetben értelemszerűen az ellenfél is vissza tud lőni viszonylag egyszerű módon. De ettől függetlenül, ha van tüzérségi megfigyelő, vagy előre kijelölt/kiszámolt célpontra lőnek, akkor természetesen fedezékből lőni sokkal biztonságosabb, hiszen így nehezebb az ellenfél számára az aknavető pozíciójának bemérése, és nehezebben tudják viszonozni a tüzet.

1-es: a tüzérségi fegyverekkel, mint ami pl. az aknavető is, olyan távolságokból lőnek, ahol rávezetés nélkül akkor sem tudsz pontosan lőni, ha pontosan tudod, hol az ellenfél és mik az időjárási körülmények. Természetesen minden tüzércsapattól elvárt dolognak számít, hogy egy bizonyos pontossággal rávezetés nélkül is el tudjon találni egy célpontot, koordináták alapján, de ez a mai technológiával is általában több tíz méteres sugarú kört jelent (kivéve természetesen a precíziós, GPS vagy lézervezérelt tüzérségi lövedékeket, ahol "illik" egy-két méteres pontossággal lövöldözni). A szovjetek pont ezért használtak közvetlenül a frontvonalon is aknavetőket, mert így az aknavető legénységének nem volt szüksége tüzérségi megfigyelőkre ahhoz, hogy pár méteres pontossággal tudjanak tüzelni.

Most is az orosz-ukrán háborúban pont azt láthatjuk, hogy a NATO-doktrínához közelebb álló ukrán csapatoknál nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a tüzérség számára kijelölt célpontok közelében legyen tüzérségi megfigyelő (vagy egy általuk vezérelt drón), akik közvetlen kapcsolatban állnak a tüzérekkel, és így rá tudják vezetni őket a célpontra. Ezzel a technikával az ukránok a "buta" lövedékekkel is elképesztően pontosak tudnak lenni, lásd azokat a videókat, ahol az ukránok a célpont felfedezésétől számítva 4-5 percen belül már 10 méter alatti pontossággal szórják meg az oroszokat, gyakran harckocsi méretű célpontokat is sikeresen kiiktatva! Az oroszok erre például egyáltalán nem képesek, hiszen náluk nincsenek tüzérségi megfigyelők (kivéve az ejtőernyősöknél és a különböző Szpecnyaz egységeknél), így ők ha magas precizitást igényelnek, akkor kénytelenek lézer- vagy GLONASS-vezérelt lőszert használni, ami meglehetősen drága és kevés van belőle.

Is-is. Az aknavető irányzéka alkalmas közvetlen irányzásra is. Ettől még arra törekednek, hogy a kézifegyverek lőtávolságán kívül történjen a tűzkiváltás. Az irányzékot "tekergető" és a vetőcsőbe a lövedéket ejtő, cipelő kezelőszemélyzet elég könnyű célpont bármelyik lövész számára.

Ha nincs közvetlen irányzás akkor marad a "számolgatás" (ezt fejből kell fújnia a kezelőszemélyzet minden tagjának). A tűztámogatást kérő egység vezeti a tüzet - azaz rádión pontosítja mi hova megy és mennyivel (rövid, hosszú, balra, jobbra hány fokkal - tűzcsapás x db y típusú töltettel, célpont megsemmisítve, aknavető tüzet szüntess).