Már Kína is fenyegetőzik, világhábi lesz?

#9

"Nem válaszoltál: melyik vagy?"

Ejnye, pöcök, ne legyél már ilyen erőszakos. A személyeskedés amúgy is azoknak a végső mentsvára, akik kifogytak az érvekből.

"Nem személyeskedem, csak arra vagyok kíváncsi, hogy neked mitől lesz másmilyen a holnap reggel, ha meggyőzöl engem arról, hogy világháború lesz."

Ha erre lettél volna kíváncsi, akkor ezt kérdezted volna.

De nem ezt kérdezted.

És én is kérdezhetném, hogy neked mitől lesz másmilyen a holnap reggel attól, hogy itt válaszolgatsz, vitázol, leírod a véleményedet, és ezzel megpróbálsz meggyőzni másokat?

Nyilvánvalóan nem lesz másmilyen.

De van egy véleményed a világban zajló dolgokról, és valamiért ezt a véleményedet szeretnéd másokkal is tudatni, megvitatni.

Ennyi.

"Te nem vitatkozol, te kötekedsz és kárörömmel élvezkedsz. Mivel úgy gondolom, hogy épelméjű ember nem örül annak, hogy eszkalálódik a helyzet, és reális esélye van egy világháborúnak, gondolom, valami más van a háttérben, és kíváncsi lennék, hogy mi."

Nos, a kötekedésben van valami, de ez már csak reakció arra, hogy a gondolkodni nem annyira szerető, érzelemből politizáló, nyugat-barát, vagy liberális, vagy nevezzük akárminek emberek a nyugat-barát médiában hallott közhelyeket arrogánsan puffogtatva, magas lóról leruszkibérenceznek mindenkit, aki egy világháború veszélyéről mer írni.

"egy idő után úgyis kilyukadunk valami olyasmibe, hogy így meg úgy el van b.szva a világ, meg köcsög az USA, meg hülyék a libsik, meg mittudomén"

Nem írtam egy szót sem köcsög USA-ról, sem hülye lipsikről.

Elb-aszott világról meg pláne nem.

Szerintem itt már alapvetően az a gond, hogy nagyon sokan a világháború kérdését képtelenek elválasztani az aktuális politikai narratíváktól.

Mert aki szerint a világháború lehetséges, sőt, valószínű, az már egyből jobber ruszki propagandista, de legalábbis ruszki drukker, csak azért, mert a véleménye adott esetben egybe esik a ruszki propagandával.

Persze a közös halmaz nagy, ezt nem vitatom.

De az én esetemben pont nem igaz.

Nem vagyok ruszki párti, még jobboldali sem, és alapvetően nem érdekel ez a liberális vs jobber szembenállás, egyik oldal iránt sincs sem érzelmi, sem ideológiai elkötelezettségem.

Én pusztán a rengeteg történelmi példából és az emberi természetből kiindulva próbálom elképzelni, hogy milyen változások várhatóak a világban, amik az én életemet is komolyan érinthetik.

És amit látok, az az, hogy a nyugati, liberális narratíva, amire már utaltam korábban Fukuyama kapcsán, az bizony befuccsolt.

Nem ölelte keblére a világ a liberális demokráciát, a piacgazdaságot, és nem lett világbéke - bármennyire is szimpatikus nekünk ez a társadalmi berendezkedés itt a nyugati világban.

(Amúgy személy szerint nekem is, illetve fogalmazzunk úgy, hogy szívesebben élek ebben, még ha nem is tetszik minden, mint egy kínai típusú rendszerben vagy egy iszlám teokráciában).

Ez csak egy illúzió volt, ami eltartott mondjuk 30 évig, amíg az oroszok a szovjet összeomlás után lábadoztak, Kína pedig még nem erősödött meg annyira, hogy fegyverkezni kezdjen.

De már önmagában Ukrajna megtámadásából levonható az a következtetés, és a történelmi tapasztalatokból is, hogy semmilyen hatalmi viszony nem betonozódik be, mindig jönnek új kihívók.

És a másik, szintén történelmi tapasztalat, hogy egyensúlyi állapot sem tud állandósulni.

Mert a hatalom természete olyan, hogy mindig növekedni akar .Semmilyen hatalmi tömb nem mondja azt, hogy neki elég, nem akar tovább terjeszkedni.

Nem mondja ezt az USA, hogy oké, más hatalmi entitások kárára nem akar terjeszkedni, neki ez így elég.

Hanem további hatalomra törekszik.

De nem mondja ezt Kína se, hogy ő az USA kárára nem akarja a befolyását terjeszteni.

Hanem ő is növelni akarja a hatalmát.

Oroszország is.

India is.

Mindenki.

Ez egy állandó verseny, ahol nincs döntetlen és kiegyezés.

Innentől kezdve csak idő kérdése, hogy ez mikor eszkalákódik olyan szintre, ami már konkrét harci cselekményekbe megy át.