Ha Magyarországon a kiegyezésig tombolt a habsburg- Ausztria ellenes hangulat akkor amikor megannyi lehetőség adódott rá pl: Jött Napóleon, Nem sikerült a németegység akkor,hogyhogy nem ragadtuk meg az alkalmat a függetlenedésre?

Napóleon egy eléggé bizonytalan valamit kínált volna a magyar nemességnek jövőképként, úgyhogy maradtak a nem kedvelt, de már megszokott Habsburgok mellett.

Lehet, hogy ez is volt a jó döntés. A lengyelek sokkal nagyobb hévvel köteleződtek el mellette, de a céljaikat (a lengyel állam valamilyen formában történő visszaállítása) nem érték el. Más a franciák által elfoglalt államban eléggé elnyomták a helyieket, Napóleon többször is valamelyik inkompetens rokonát ültette az adott ország trónjára.

Az alapfelvetés is problémás. Valóban tombolt egy osztrák ellenes hangulat a kiegyezésig, DE csak a 48-as forradalom után (esetleg a közvetlenül előtte lévő időszak óta).

Napóleon ellen még konkrétan nemesi felkelés alkalmával közvetlenül is harcolt a magyar nemesség az 1809-es győri csatában.

Kedves kérdező!

A valóságban a Habsburgok 1526-1918 közötti magyarországi uralma során eléggé ritkán "tombolt" az uralkodóház elleni hangulat.

A dinasztia és a magyarok között ezen 392 éves időszakban csak két igazán súlyos konfliktus volt, a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) és az 1848-1849-es szabadságharc.

Magyarországon a Habsburg uralomnak mindig komoly belső bázisa volt az uralkodó osztály, a magyar nemesség soraiban és feltétel nélkül támogatta a katolikus egyház is, amelynek akkor mai szemmel felfoghatatlanul nagy társadalmi befolyása volt.

Mellesleg, a Magyar Királyság rendkívül széles autonómiát élvezett a Habsburg Monarchián belül, hiszen a dinasztia és a magyar rendek széles hatlommegosztás keretében, közösen kormányozták az országot. Volt magyar országgyűlés, magyar intézmények, volt helyi magyar autonómia a nemesi vármegyék formájában. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás, azaz a belügyek döntően a magyar rendek kezében maradtak, az uralkodó a pénz-, a had- és a külügyeket vonta magához.

A Magyarországnak széles autonómiát biztosító Habsburgok sokkal kedvezőbb alternatíva voltak, mint a rivális környező nagyhatalmak. A magyar politikai osztály tudta, mit művelt a török a Balkánon és az oroszok Lengyelországban, ott despotizmus és brutális elnyomás működött.

Napóleont egyébként gyűlölték Magyarországon.

“ott despotizmus és brutális elnyomás működött.”

Mint a Habsburgok alatt is.

# 6

Valóban?

A török az általa elfoglalt hódoltságban teljesen felszámolt mindenféle magyar autonómiát, intézményt, megszüntette a magyar nemesi vármegyéket, a magyar igazságszolgáltatást, a magyar hivatalokat. Helyette török közigazgatást, török törvényeket, török hivatalokat vezetett be. Továbbá az összes magyar tulajdonban lévő földet elkobozta és a szultán tulajdonává nyilvánította, majd hűbérbirtokként török földesurak, tímáros szpáhik között osztotta fel. Semmiféle hatalommegosztás nem volt, a szultán despotikus önkényuralmat gyakorolt a jogfosztott magyarok fölött.

A Habsburg uralom alatt álló Király Magyarországon fennmaradt a széles magyar autonómia, a magyar országgyűlés, a magyar törvények, a magyar vármegyék, a magyar közigazgatás, a király és a magyar rendek között széles hatalommegosztás működött.

Gondolkozz már kicsit.