Putyin bukása után Oroszország visszaadhatja a Krímet, Szevasztopolt és a Donbaszt vagy inkább a nyugati, demokratikus országok példáját fogják követni, akik nem hátrálnak meg a területi vitákban és nem adnak vissza semmit?
Nincsenek manapság igazán jó, követendő minták:
- Kuba hiába követeli vissza már több, mint fél évszázada Guantamót az USA-tól, azok nem hajlandók visszaadni, mivel úgy vélik a katonai bázis megtartása stratégiai fontosságú.
- Franciaország sem mond le Mayotteról, pedig az ENSZ is kimonda, hogy a terület a nemzetközi jog szerint a Comore-szigetekhez tartozik és jogtalanul csatolta el Franciaország.
- Izrael is ragaszkodik a 67-es háború során szerzett Golán-fennsíkhoz, Kelet-Jeruzsálemhez és újabb területeket kívánnak annektálni Ciszjordániában, ahelyett hogy visszaadnák a korábban jogtalanul bekebelezett területeket.
- Nagy-Britannia is elzárkózik, nem adják vissza Gibraltárt Spanyolországnak, a Falkland-szigeteket Argentínának és a megbékélés érdekében felajánlott megosztott, közös szuverenitásba sem mentek bele.
Egyedül a Mauritiustól elcsatolt Chago-szigetek esetében mutatkozik valamelyest nyitottnak a brit kormány. A francia Mayotte vitához hasonlóan az ENSZ itt is kimondta, hogy illegálisan csatolták el, tartják megszállva a szigetet és a deportált helyi lakosságnak, leszármazottjaiknak is jogot kell adni, hogy visszatérjenek hazájukba. Itt kompromisszumként a britek vállalnák, hogy a korábban elűzött lakosok visszatérhessenek és a terület feletti szuverenitást, fennhatóságit is hajlandók lesznek visszaadni, ha már nem lesz szükségük a stratégiai fontosságú területre vagy maradhat az amerikai-brit katonai jelenlét, de ez így bizonytalan, a távoli jövőbe mutathat.
Bocs de a felsorolt példáid egy jelentős része hülyeség.
Mayotte lakossága Franciaországhoz akar tartozni, egyszerűen azért, mert így legalább a Francia államtól kapják a támogatást fejletlen régióként. A Comore-szigetek részeként sokkal szegényebbek lennének.
Gibraltár, Falkland-szigetek hasonló, bár ők gazdagabbak. Mindkét helyen a lakosság akar Nagy-britannia része maradni.
Szelyesen is voltam Gibraltáron, úgyhogy első kézből tudom.
Ezek az esetek nem ilyen egyértelműek.
A francia kérdésben volt többször is népszavazás. Egyébként nem is csoda, hogy Franciaországhoz akarnak tartozni, melyik szegény sziget ne akarna...
Gibraltár már 300-400 éve angol terület.
Izrael helyzete még nehezebb, mert alapból a zsidó állam egy kis miniállam lett volna, csak az arabok nem akarták, hogy létezzenek, ezért nem fogadták el. Emiatt állandóan megtámadták Izraelt, akik nyertek, így folyamatosan erősödtek és nőtt a területük. Tehát jelen esetekben Izrael a védekező fél volt és így szereztek területet. Az elfoglalt szárazföldi területet vissza akarták adni teljesen, de az araboknak NEM KELLETT, mert a Kineret tó zsidó ellenőrzés alatt maradt volna. Izrael meg nem fog könyörögni, akkor annektálták/annektálják, az ENSZ bírálja is érte, de látszódik, hogy a helyzet eléggé összetett.
És van egy olyan példa amit kihagytál. Szerbia és Koszovó esetét szerintem szintén lehetne boncolgatni.
#3
Már miért lenne hülyeség? Ezek valós viták a nemzetközi politikában.
A helyiek akarata lehet szempont, de ez nem oldja meg a területi vitákat.
A népszavazások eredményét nem szokták elismerni ezekben a konfliktusokban.
Van, hogy az ENSZ, nemzetközi bíróságok döntéseit is teljesen figyelmen kívül hagyják.
#4
Igen, Koszovó státusza is vitatott, de az annyiban más, hogy Koszovó a NATO hadjárata után független lett, nem engedték meg, hogy Albániával egyesüljön.
Az orosz-ukrán vita is valamelyest más jellegű lenne, ha a Krími Köztársaság, Donyecki Népköztársaság, Luhanszki Népköztársaság megmarad független államnak, nem annektálja ezeket Oroszország.
Koszovó esetével inkább Dél-Oszétia egyezik, az a polgárháborúk után megmaradt függetlennek.
Sokan Putyin elhalálozásától várják a megoldást, de nem gondolnak bele hogy fennáll a veszély ezesetben, hogy egy nála is elborultabb valaki kerül hatalomra...Azért Putyin féken tartja az extrém szélsőséges dúvadakat is, nemcsak a nyugatosodást pártolókat. Csak erről ugye ritkán esik szó.
Nyilván elképzelhető, hogy egy mérsékeltebb irányzat váltja fel Putyint de mint írtam ennek az ellenkezője is sajnos.
Nagyon jól írják fent, az ég óvjon minket Putyin halálától! Nem túl biztató ha egy nukleáris fegyverek ezreivel rendelkező országban politikai instabilitás alakulna ki - ki tudja melyik csoportnak lesz valami hülye ötlete?
A héják még a jelenleginél is keményebb fellépést sürgetnek. A galambok ugyan jobban szeretnének már tárgyalni de nekik sem fordult meg a fejükben a Krím visszaadása.
"A helyiek akarata lehet szempont, de ez nem oldja meg a területi vitákat.
A népszavazások eredményét nem szokták elismerni ezekben a konfliktusokban.
Van, hogy az ENSZ, nemzetközi bíróságok döntéseit is teljesen figyelmen kívül hagyják."
Nem feltétlen az a cél, hogy megoldják a területi vitákat, nemzetközi konfliktusokat. Attól még, hogy egy ország demokratikus, liberális, nem feltétlen akar békét, főleg nem bármi áron. Olykor még háborút is indítanak.
A helyiek akarata viszont számít, főleg ha a kormány álláspontját támogatja. Ez ad egy demokratikus legitimációt és éppen az lenne antidemokratikus, ha a helyiek, társadalom akarata ellenére Nagy-Britannia lemondana Gibraltárról, Falkland-szigetekről, Franciaország Mayotteról vagy Oroszország a Krímről (a Donbasz esetében jobban elképzelhető kompromisszum, ezt egyébként is a minszki egyezmény alapján Ukrajnán belüli autonóm területnek akarta Oroszország, itt nem volt olyan egyértelmű az orosz többség, teljes elköteleződés Oroszországhoz).
Másrészt egy demokratikus nagyhatalomnak is megvannak a stratégiai érdekei és fontosak a katonai bázisok, ezek védelme. Ezért sem adná vissza Gibraltárt Nagy-Britannia Spanyolországnak, a Chagos-szigeteket Mauritiusnak és az USA sem adná vissza Guantanamót Kubának.
Főleg a Krím esetében látszik, hogy történelmi érvek, etnikai viszonyok, demokratikus népakarat, katonai, stratégiai okok miatt is a terület Oroszország része, ezért egy demokratikus, liberális orosz vezetés sem mondana le róla, főleg nem a most oroszellenes, ellenséges Ukrajna javára.
1954-ben egészen más volt a felállás, akkor csak azért ajándékozta oda a moszkvai vezetés a területet Ukrajnának, mert azt hitték, hogy örökké tart majd a két nép barátsága, nem gondolták, hogy az ukránok az oroszok ellen fognak fordulni és majd Amerikával szövetkeznének, NATO bázissá alakítanák Szevasztopolt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!