Tulajdonképpen miért kapituláltak az 1.világháborúba a központi hatalmak,hogyha mindenhol sikeresek voltak?

Kedves kérdező!

A központi hatalmak helyzete katonailag kilátástalanná vált 1918. október végére.

Miért?

Mert az antant 1918 őszén gyakorlatilag szétverte az osztrák-magyar és a bolgár főerőket, valamint megadásra kényszerítette Törökországot is.

Nézzük a katonai helyzetet:

NYUGATI FRONT:

1918. március 21. és 1918. július 18. között Németország egy óriási nyugati offenzívával (Kaiserschlacht – „a császár csatája”) megpróbálta legyőzni a francia-brit hadsereget. Ez a nagy német offenzíva területi nyereségeket ugyan elért, de alapvető célját, egy a francia-brit haderőre mérendő megsemmisítő vereséget nem érte el. A német hadsereg viszont teljesen kimerült, még a francia-brit erőkhöz elkezdtek özönleni a friss amerikai csapatok. A német csapatok 1918 őszén több csatában is súlyos vereségeket szenvedtek a nyugati fronton. 1918 őszére az antant a friss amerikai csapatok beérkezése révén óriási számbeli és fegyverzetbeli fölénybe került a német hadsereggel szemben, a francia-brit-amerikai csapatok létszáma 1918. november 1-én közel 800 000 fővel haladta meg a németekét a nyugati fronton. További döntő tényező volt, hogy az amerikai ipar és mezőgazdaság korlátlanul képesnek bizonyult a szövetségesek utánpótlására, még Németország gazdasága teljesen kimerült, óriási nyersanyag, haditechnika és élelmiszerhiány lépett fel. Ezek az erőviszonyok már kilátástalanná tették Németország helyzetét.

Németországon belül forradalom tört ki, a hátországban állomásozó csapatok fellázadtak, II. Vilmos császár a német hadvezetés tanácsára Hollandiába menekült.

OLASZ FRONT:

Az olasz fronton álltak az Osztrák-Magyar Monarchia főerői, összesen 1 800 000 katona.

1918. június 15-23. között az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege is egy döntőnek szánt offenzívát indított az olasz hadsereg ellen, azonban ez a nagy támadás a 2. piavei csatában katasztrofális osztrák-magyar vereséggel végződött. Az osztrák-magyar haderő halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban 118 000 katonát veszített. A súlyos vereség következtében az osztrák-magyar hadsereg harci morálja megroppant.

1918. október 24. és november 4. között az olasz hadsereg kezdett óriási támadást a Monarchia csapatai ellen, ez volt a Vittorio Veneto-i csata. A Vittorio Veneto-i csata során az osztrák-magyar haderő megsemmisítő vereséget szenvedett, az osztrák-magyar csapatok 30 000 halottat, 50 000 sebesültet veszítettek, 448 000 osztrák-magyar katona pedig olasz hadifogságba esett. A Monarchia teljes olasz fronton lévő 6145 db ágyújából több, mint 5000 db olasz hadizsákmány lett.

A Vittorio Veneto-i csatában a szövetségesek az osztrák-magyar hadsereg főerőit gyakorlatilag teljesen szétverték, a Monarchia hadserege felbomlott.

BALKÁNI FRONT:

1918. szeptember 15-29. között egy közel 500 000 fős, francia, brit, szerb, olasz és görög csapatokból álló antanthadsereg, a Szövetséges Keleti Hasderes (Allied Army of the Orient) nagyszabású offenzívát indított a görögországi Thesszaloniki térségéből kiindulva, ez volt a Vardar-offenzíva. Az antantcsapatok áttörték a védekező bolgár-német csapatok frontját. A vereség olyan súlyos volt, hogy Bulgária kapitulált, megadta magát az antantnak.

Az összeomlás olyan mértékű lett, hogy az antantcsapatok egy villámhadjárattal 1918. októberében elfoglaltál gyakorlatilag az egész Balkánt, és 1918. november elejére elérték Magyarország déli határát, miután alig egy hónap alatt elfoglalták Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Albánia területét.

A Monarchia Magyarország déli határain 23 félig feltöltött hadosztálynyi erőt (kb. 12 teljesen feltöltött hadosztály) tudott kiállítani, azonban a csapatok körében lázadások törtek ki és felbomlott a fegyelem, ezért és az antant nagy itteni erőfölénye miatt nem lehetett reális esély a sikeres védekezésre egy Magyarország elleni antanttámadás esetén. Közben a Monarchia területén sorozatos forradalmak, katonai és nemzetiségi lázadások törtek ki, a központi államhatalom és a hadsereg felbomlott.

TÖRÖKORSZÁG:

A központi hatalmak balkáni frontjának összeomlásával és a párhuzamosan szíriai-palesztinai fronton elszenvedett súlyos török vereséggel Törökország katonai helyzete is teljesen kilátástalanná vált, hiszen a front áttörésével és a bolgár kapitulációval megnyílt az antantcsapatok útja Isztambulba, Törökország fővárosába. A törököknek nem álltak rendelkezésére a főváros védelmére elégséges katonai erők.

A szíriai-palesztinai fronton 1918. szeptemberében a britek döntő áttörést értek el, a török hadsereg védelme a frontszakaszon gyakorlatilag összeomlott, 1918. októberének végére a brit csapatok elfoglalták egész Palesztinát, Jordániát és Szíriát is.

1918. októberében ezen a szakaszon is támadásba lendültek a brit csapatok, a Sharqat-i csatavesztéssel a törökök mezopotámiai frontja is összeomlott, a mai Irak területe brit kézre került.

A török csapatok az itt elszenvedett vereségekkel 1918. szeptember-októberben elveszítették a mai Jordánia, Szíria, Libanon és Irak szinte teljes területét.

ÖSSZEGEZVE:

Az Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária és Törökország 1918 őszén katasztrofális katonai vereségek sorozatát szenvedte el. Az antant szétverte a Monarchia főseregét az olasz fronton, az antant szétverte Bulgária hadseregét a balkáni fronton és szétverte Törökország hadseregét a szíriai-palesztinai és a mezopotámiai fronton. Az antant katonai értelemben kiütötte az Osztrák-Magyar Monarchiát, Bulgáriát és Törökországot a háborúból.

Németország helyzete katonailag reménytelenné vált szövetségesei összeomlása és a háborúból való kiválása, valamint a Németországon belüli forradalom miatt.

1918. november 1-én az antantnak egyébként 2 700 000 fővel több bevethető katonája volt Európában, mint Németországnak, így a németországi belső forradalom és a katonai lázadások nélkül is teljesen reménytelen lett volna Németország katonai helyzete az óriási antant erőfölény miatt.

# 3

Az antant az USA nélkül is óriási fölényben volt erőforrásokban.

Csak a brit és a francia gyarmatbirodalom erőforrásai többszörösen felülmúlták nyersanyagokban, ásványkincsekben és energiahordozókban Németországot és a Monarchiát.

A humán erőforrások terén is sokkal jobban álltak, az USA nélkül is.

LAKOSSÁG SZÁMA, GYARMATOKKAL 1914:

Brit Birodalom: 408 000 000 fő

Franciaország: 80 000 000 fő

Olaszország: 35 500 000 fő

Németország: 79 000 000 fő

Osztrák-Magyar Monarchia: 54 000 000 fő

Törökország: 20 000 000 fő

Bulgária: 3 200 000 fő

Tehát a brit-francia-olasz szövetség: 523 500 000 lakos

Német-osztrák-magyar-bolgár-török szövetség: 156 000 000 lakos

# 5

Röviden: nem.

A Kaiserschlacht viszonylag szerény eredményeket ért el, kis területre, kis távolságra terjedt ki.

A legmélyebb német előretörés jó 56 km (35 mérföld) mélyre hatolt az ellenséges vonalakba. [link]

Ez a gyalogságtól elvárt 1 napi erőltetett menettávolság volt csupán.

56 km nem okozhat egy hadseregnek logisztikai problémát, már az I. világháborúban sem, hiszen az egy lovasszekér napi menettávja.

# 7

Miért lett volna nagy siker?

Semmilyen előnye kézzel fogható előnye sem származott belőle a németeknek, csak pótolhatatlan veszteségei. Az offenzíva során a németek 688 000 katonát veszítettek halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban, ezzel a német hadsereg végzetesen kivérzett, harci morálja megroppant, még antanthoz százezrével özönlöttek a friss amerikai csapatok.

A Kaiserschlacht teljesen kimerítette a német hadsereget, amely elveszítette támadóképességét, annyira meggyengült, hogy már csak védekezésre volt képes.