Az ukránok keményebbek, harciasabbak és szívósabbak, mint a szerbek? Jobban tűrik az agressziót és a háborús szenvedéseket? Vagy lehet, hogy végül kihátrálnak és belemennek a tűzszünetbe?
Amikor 1999-ben a NATO hadművelete 5-6. hete környékén, májusban megkezdte a szisztematikus terrorbombázásokat és lerombolta Szerbiában az energetikai infrastruktúrát, előidézve a kritikus üzemanyaghiányt és sötétségbe taszította Belgrádot és az ország nagy részét (és áram hiányában a vízművek, vízszolgáltatás is leállt), utána nem sokkal, néhány hét után a szerbek kapituláltak.
Pedig a háború elején még a szerb vezetők is magabiztos nyilatkozatokat tettek: „Honvédelmünk minden rendelkezésére álló lehetőséget kihasznál ahhoz, hogy megvédje az államot és területét, amelyen már többször is legyőzte a többszörösen túlerőben levő hódítókat.” A „gonosztevők által hazánknak okozott veszteségek növekvése” nyomán még jobban „megszilárdul eltökéltségünk, hogy megvédjük jogainkat a szabadságra a független államban”
De aztán később mégis feladták a harcot, kivonták a szerb erőket Koszovóból, beletörődtek a NATO megszállásba, bár a területről sosem mondtak le teljesen, még most is ragaszkodnak Szerbia szuverenitásának, területi integritásának helyreállításához, de ezért már csak diplomáciai, békés eszközökkel küzdenek, jámbor népnek tűnnek manapság.
Most Ukrajna van hasonló helyzetben, mint egykor Szerbia. A hírek szerint az orosz terrorbombázások miatt az ország villamosenergia rendszerének fele leállt, megbénult. Időnként már most is milliók maradnak áram nélkül Ukrajnában. De az ukránok kitartók, felkészülnek az áramszünetekre, óvóhelyeket létesítenek, de a hatóságok hajlandók akár Kijevet is kitelepíteni, ami elég sanyarú helyzet a helyi civil lakosságnak. Viszont az ukrán vezetése elszántnak tűnik az ország megvédése iránt a háború ezen szakaszában, bármi áron kitartanak. Zelenszkij követelései szerint, akkor lesznek hajlandók tűzszünetre, ha Putyin már nem lesz hatalmon, minden területet visszaszereznek, beleértve a háború előtt elszakadt területeket is és az agresszor ország kártérítést fizet, addig is folytatják a fegyveres harcot. Az ukránok úgy tűnik nem fognak kapitulálni, ők nem riadnak vissza egy erősebb nagyhatalomtól és a háborús szenvedésektől.
A nemzeti identitásuk majdnem olyan szintű mint az izraelieknek részben e miatt olyan sikeresek.
Ami valahol fura, mert a bolti árak ugyanannyak mint mashol, az atlagfizu viszont ilyen 100ezer forint volt kb a háború előtt. Tehát élhetetlen volt az ország.
Megis ők büszkèk a hazájukra.
De a vendegmunkásokon is latszik, hogy eszük ágában sincs letelepedni az adott orszagban.
Dolgoznak fél évet 1 évet és mennek haza.
Ha elfogy a pénz akk meg vissza.
Semmilyen szinten nem törekednek pl az adott ország nyelvének megtanulására.
Ha akarsz tőlük vmit akk kb elvárják hogy beszélj ukránul vagy oroszul.
Annyi hogy a 30 alattiak mar elég jól beszélnek angolul.
A munkaban pattannak mindent csinálnak de csak ideiglenes megalkuvásból.
Én nem voltam sose egy Amerika párti valaki, sőt, orosz párti voltam 40 évig... De azért a NATO évtizedes vacakolás utáni infrastruktúra- még egyszer mondom: infrastruktúra-bombázását nem a leghelyénvalóbb hasonlatba állítani azzal, hogy tizenmillió ember el van űzve a hazájából, és másfél Magyarországnyi területen szét vannak lőve a civil emberek lakóházai a kiművelt edinaja-szavazók jóvoltából és lelkes egyetértésével úgy, hogy a hátrahagyott, menekülni képtelen idős emberek milliói ott voltak-vannak benne.
Igen, Jugoszlávia is szét volt csúnyán luggatva, de azért ott alapvetően a jugók luggatták magukat széjjel. Hogy mondjam, mikor az amerikaik kezdték meg a "különleges műveleteiket", már rég nem abban a stádiumban volt a társadalmi néplélek egy évtized elkeseredése utána. Pláne másképp izzik a láng, amikor valaki épp a saját házát, családját, életét védi, mint amikor sértetten ül egy atlasz előtt, hogy nem elég nagy az országa.
Nem tudom, mi lesz az ukránokkal, nem vagyok se jósa, se szakértője az egésznek, de szerintem attól, hogyha a hivatalos ukrán kormányzat megadná magát, ugyanúgy folyna tovább az egész, max lenne A Zelenszkij székében valami önhatalmú Gerillavezér, vagy még csak az se... Naiv elgondolások, hogy "Hát mért nem adta át Zelenszkij Ukrajnát a medvelovagnak, már rég béke lenne, ő tehet róla."
Az ukránoknak nem a szívósságuk nagyobb hanem a támogatásuk.
Szerbiának nem volt külső forrása, a veszteségeket senki sem pótolta, nem kaptak segítséget sem fegyverben, sem a megsérült infrastrukturális elemek pótlásához. Az volt a stratégiájuk hogy ha kellően nagy veszteséget okoznak akkor talán felhagy a NATO a támadásokkal. Ez nem sikerült. Belátták hogy alig-alig okoznak veszteséget közben ők maguk meg porig pusztulnak. Hiába okoznának x hónap múlva valamekkora veszteséget a Koszovói hegyek között ha addig lebombázzák az országot. Pénzt az újjáépítéshez csak úgy remélhettek ha kapitulálnak és talán majd a nyugat küld valami támogatást ha kiegyeznek velük.
Ukrajnába ehhez képest ömlik a fegyver, ellátmány. Kilőnek a ruszkik egy légvédelmi állást másnap 5-öt kapnak az ukránok helyette. Lebombáznak egy erőművet már küldik is a pótalkatrészeket, generátorokat. Akkor fognak bármi újjáépítéséhez segélyt, támogatást kapni ha kitartanak és fityiszt mutatnak a ruszkiknak. Ha kapitulálnak akkor meg semmit (a ruszki pénzcsapok aligha nyílnának meg annyira bőségesen akkor sem ha elfoglalnák Ukrajnát).
Szóval Szerbia csak úgy "nyerhetett" ha feladja, Ukrajna meg csak úgy tud ha kitart. Pont ellentétes a két helyzet.
Azért nem csak a fegyver.
Mert emlékszem februárra.
Ahol dolgozom a dolgzók 60%a ukrán es akkor még-most már nem-a felük férfi volt.
A háború kitörése utani héten a férfiak fiúk fele azonnal felmondott és indult ukrajnaba katonának.
Nem tudom hány ország tudna ilyen reakciót kiváltani az országa hadbaállása esetén a külföldön élő, dolgozó állampolgaraiból.
Amerikának már 1999-ben is modernebb, erősebb hadserege volt, mint most Oroszországnak. Főként precíziós bombákat tudtak alkalmazni, nagy találati pontossággal. Amikor kórházakat, civil épületeket, a kínai nagykövetséget vagy buszokat, menekültkonvojokat bombáztak le, akkor azt nem a fegyverek hibái, gyenge találati arány okozta, hanem hírszerzési hiba, félresikerült célpontmegjelölés, rossz azonosítás.
A légifölény birtokában a szerbiai energetikai infrastruktúrát, finomítókat, üzemanyag-tárolókat, erőműveket, villamos alállomásokat, távvezetékeket is hatékonyabban, eredményesebben tudták pusztítani, mint amire Oroszország képes a kicsi, lassú iráni drónokkal vagy a légvédelmi rakétákkal. A Kalibr, Iszkander rakéták ugyan pontosak, hatékonyak lehetnének az ukrán infrastruktúra pusztításában, de ezekből kezd kifogyni az orosz hadsereg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!