Ez a kisfilm mennyire hitelesen mutatja be azt, hogy milyen volt a sorkatonaság Magyarországon a nyolcvanas években?

Büntetlenül nem, de volt politikai tiszt, akihez lehetett menni panasszal és lépett is, ha kellett. Nagy bunyós voltam mellesleg civilben előtte, akkoriban sokat verekedtünk, de katonaként csak egyszer fordult elő.

Üvöltözni előfordult, hogy üvöltöztek, nem mindegyik tisztes bírta cérnával a sok balfaxságot, amiket kopaszként műveltünk, mert azért egy idő múlva már robbanóanyagok, gránátok, lőszerek, meg töltött fegyverek is kerültek a kezünk közé, csak eleinte volt fautánzat, vagyis életveszélyes holmikkal kellett bánni, de a sértegetés nem volt divat és többnyire a delikvens is belátta, hogy bénázott, vagyis jogos a letolás.

Azért az ordibálás csak eleinte esett meg, mert ahogy kezdtünk beleszokni, úgy lett egyre kevésbé rá szükség.

Az öngyilkosság nagyon ritka volt és az ilyen esetek többségében is sokkal inkább valami szerelmi dráma állt, mert fiatalok lévén a legtöbb honvédnak volt szeretője, néhánynak felesége is már és ugye az asszonyok is tüzes, fiatal menyecskék, lányok voltak, akiket hetekre magukra hagyni nem volt ajánlatos.

Se szeri, se száma azoknak a kapcsolatoknak, amelyek megszakadtak a leszerelésig, inkább az volt a ritkaság, ha kitartott és ezt volt, aki annyira zokon vette, hogy beleeresztett egyet a fejébe.

A hangnemhez, a tónushoz hamar hozzászokott mindenki, a kurta, rövid parancsokhoz, vííígyázz! Jobbraa nézz! stb...

Hidd el nekem, hogy a hadseregben rengeteg tapasztalat halmozódott fel a kiképzés módszereire a római légiók óta, nem is ismerek ilyen hatékony szervezetet, ahol hetek alatt testileg-lelkileg a renitens civilekből katonákat gyúrtak és nem volt kivétel, szinte észre sem vette az ember, úgy csinálták.

A tisztesek előtte kiképzőiskolába jártak és nem mindenki ment át közülük, nagyon komolyan vették, hogy a kiképzők rendesen ki legyenek képezve, mert a sorkatonák beilleszkedése tőlük függött.

Egyébként azt elég hamar ki lehetett szúrni, ha valaki el volt anyátlanodva, arra külön figyeltek a tisztek is, meg a bajtársai is és átsegítették a nehézségeken.

Egyébként is gyakori volt az önzetlen bajtársiasság, sem előtte, sem utána nem kötöttem olyan barátságokat, de talán valahogy ezt ösztönözték is, mert elnéztük egymás hibáit, amiket pontosan ismertünk és tűzbe mentünk volna a másikért.

Meg volt az szervezve, illetve meg is van minden hadseregben, bár lehet, hogy van ahol kicsit jobban, van a hol valamivel kisebb mértékben, de azt mindenki tudja, hogy sokszor ezen múlik a győzelem, ami miatt maga a katonaság létezik.

Felettest semmi esetre sem volt szerencsés megütni. Vagy akár a szolgálatot végzőt. Az soha nem végződött jól.

Persze amikor az utolsó szál cigiért ugratok össze, ott nem igazán nézi senki, kinek a hajtókáján virít több csontcsillag. :)

"Az se volt normális, aki szeretett katona lenni.."

Te sem tudod, mi az élet lényege.

Mást sem csinálunk egész életünkben, csak megpróbálunk alkalmazkodni a körülményekhez és kihozni belőle a legjobbat.

Teszem azt sráckorában ha tudná az ember, milyen a felnőtt élet, visszaborzadna, a sok güri és lemondás, hogy legyen a gyereknek cipője, meg az agyonra unt házsártos feleség és sorolhatnám, de mégis tud az ember találni örömet az életben, ha elfogadja a megváltoztathatatlant.

Azt hiszed, mi állandóan csak keseregtünk?

Egy frászt, mindenki próbált valami jót is találni az életben, volt aki sportolt, mert élvezte, hogy príma a kondíciója, vagy azon ügyködött, hogy minél többet kint lehessen és hajtotta a csajokat, a civil életben nem lett volna munka mellett annyi ideje, meg energiája erre én egy időben rákattantam a fegyverekre, mindent ki akartam próbálni és hol lenne erre lehetőség, ha nem a seregben?

A szolgálatot kellően elláttuk és utána belecsaptunk a lecsóba, ha piálni kellett, akkor nyakaltuk a cefrét, dugtuk a csajukat, rúgtuk a bőrt, a labdát, de mindig volt valaki a srácok között, akinek volt valami frenetikus ötlete, szinte egy állandó buli volt az egész, mint egy hosszútávú nyaralás.

Volt amikor szívás volt, de azt kibírtuk, semmi sem olyan rossz, mint ahogy azt gondolja az ember, aztán éltük az életünket.

Ezt próbálja mindenki elmondani, amikor meséli a katonaélményeit, hogy gyakorlaton szarvast lőttek, meg a többi kalandokat, mert tényleg valahogy olyan lehetőségeket is kapott az ember, amiket ki lehetett használni és ki is használta aki nem volt nyuszi, olyan dolgokat csináltunk szinte állandóan, ami rendes körülmények között eszünkbe sem jutott volna, meg nem is lett volna rá lehetőségünk.

Fiatalok voltunk, teli erővel és energiával, nem volt az olyan rossz, mert egészségesek voltunk, bátrak, sőt merészek, a megpróbáltatásokon csak nevetett az ember.

Én meg a kopasz korszak után éltem, mint hal a vízben.

Fél évig állandó kimaradásom volt például.