A 2. világháború után a németek (legalábbis az NSZK) miért fogadták meg, hogy több háborúban nem vesznek részt?

Gondolj arra, hogy a felvilágosult nyugat egyik vezető hatalma Németország, amely a pacifizmusával példát mutatott más népeknek is.

Ezek szerint, ha ki0rtad a kérdésed, nem értetted meg a dolgot.

Időközben volt némi változás a törtánelem menetében, például a szerbek tömegesen rúgtak fel minden erkölcsi szabályt, aztán ölték a szomszédos népeket. Ha nem emlékszel erre, kérlek olvass utána.

Most pedig az aljas mocsodék oroszország és annak szardarab vezetője az, amely veszélyezteti azt a világot, ahol a népek nem fegyverkeznek, és békében élhetnek egymással.

#2

Trágárkodás nélkül nem tudsz kommentelni ?

Vocsi 3-as, ha nem nevezzük nevén a náci fszparasztot, akkor azt hiszi, hogy ő egy kulturember. És tudom, hogy ez téged bánt, de addig nem leszünk rebndes ország, am0g putyinról nem mondjuk ki, hogy háborús bűnös, a magyar nácirólé pedig azt, hoy faaaaszparaszt.

És mos lehet durcizni, mert te többet érdemelsz,.

Pedig nem.

A 2. Vh után elég keményen átmosták a németek agyát, hogy soha többé háború, kemény pacifista húrokat pengettek. Illetve a fene nagy jólétben mindig erősebbek a békenyúl, meg zöld szólamok. Hajlamosak az emberek azt hinni mindjárt kitör a világbéke, majd tárgyalásos úton jól megoldódik minden konfliktus.

A délszláv háborúban minimális kontingenssel vettek részt. Ugyan a hollandok voltak akik sorsukra hagytak több ezer embert a Sebrenicai mészárlásnál és futottak mint a nyuszik, de ha németek lettek volna ott akkor valseg ugyanez történt volna.

Amúgy meg hasonlítsuk össze a két megközelítés eredményét. Líbiában egy 50-60k-s kontingenssel simán lehetett volna pacifikálni a területet, bőven visszajött volna az ottani olaj- és földgáz-koncessziókból a beavatkozás ára, nem lett volna migritaxizgatás. E helyett most káosz van, a törökök és a ruszkik játszótere, az ottani szénhidrogén-mezők nem nekünk tejelnek.

Irakból, a Közel-Keletből meg az amcsik szépen szedegetik ki a zsetont, nem voltak szívbajosak az első Öböl-háborúban megvédeni a Kuvaiti érdekeltségeiket.