Mi volt a konkrét oka,hogy a németek a 2. Vhba nem tudták elfoglani sztálingrádnak azt a pán négyzetméterét miután már az egész város az a ő kezükön volt?

Ott már nem nagyon volt mit elfoglalni, csak romok voltak, amiket nem lehetett szétlőni, mert már szét voltak lőve.

A szovjetek meg mindig átküldtek annyi embert, amivel meg tudták védeni a területet, ha megölték őket a németek, akkor küldtek megint és megint és megint...

Közben meg gyűjtötték az erőt, amivel megfordíthatják a háború menetét.

Október 6-án a német hatodik hadsereg jelentésében az állt, hogy gyakorlatilag elfogyott a bevethető gyalogsága, átmenetileg nem tudta tovább folytatni a támadást. Ennek ellenére november 11-én a városnak már csak 10 százaléka volt szovjet kézen. A harcok elkeseredettségét mi sem mutatja jobban, hogy voltak olyan harcászatilag fontos pozíciók, amik akár tucatszor is gazdát cseréltek. A német hatodik hadsereg 17 hadosztályának élelmezési összlétszáma az augusztus végi 254421 főről november közepéig 138832 főre csökkent. Paulus páncélostábornok csapatainak november 18-án már csak 180 bevethető harckocsija maradt, a német gránátos-századok 30–40 főre olvadtak.

Szovjet részről október 9-én egy fontos, a harcászati hatékonyságot javító intézkedés is történt, ettől fogva a politikai komisszárok nem szólhattak bele a szovjet csapatparancsnokok hadműveleti, harcászati döntéseibe. A szovjetek már szeptember közepén hozzákezdtek a német csapatok bekerítését tervezni, előkészíteni, rendkívül erős álcázási rendszabályok mellett. A hadművelet 1942. november 19-én vette kezdetét, ami a németeket teljesen váratlanul érte és innentől a sztálingrádi csata védelmi szakasza befejeződött, megkezdődött az ellentámadás...

Ahogy fent is írták a legfontosabb okot, az oroszoknak bőven volt tartalékuk, élőerőben, hadianyagban, ipari kapacitásban mindenben is, a németeké korlátozott volt. Dávid bement Góliát ellen egy szűk sikátorba bokszolni. A tagolt terepen történő harcnál már nincs briliáns manőverezés, taktika csak véres 1:1 elleni harc. Sztálingrádot nem lehetett bekeríteni, az oroszok folyamatosan tolták bele az utánpótlást, a németeknek meg egy idő múlva már nem volt mit.

Mindezt több ezer km-re nyúlt hadtáp-vonalakkal. A szélekről folyamatosan vonták el az erőket, harcértékben gyengébb, rosszabbul felszerelt csatlós államokra bízva a szárnyak védelmét, azoknak is egy irgalmatlan hosszú elnyújtott szakaszt adva. Szinte tálcán kínálták a fejüket egy átkaroló ellentámadáshoz, mélységi tartalékok nélkül.