Az oroszok mindig is csak a túlerő miatt tudtak háborút nyerni?

Már maga a feltevés ez közkeletű tévhit.

A Keleti fronton csak addig voltak fölényben a Németek, amíg BT-7 / T-26 / T-60/70/80 és T-28-as harckocsikkal találkoztak. Amikor jöttek a KV-1-esek és a T-34-esek, lefagyott az önelégültség az arcukról a Pz III-asaikkal és Pz IV-eseikkel. Ezekre lett a válasz a Tigris, és a Párduc. A Párducnak két formaterve volt, az egyik a T-34-es szolgai másolata, a Daimler-Benz-é, a másik a MAN-é, de közös elv, utasítás volt, hogy döntöttnek kell lennie a teknőfrontnak, mint ahogy a T-34-esnél tanultak.

És akkor ott vannak a Joszif Sztálin harckocsik, azoknak a csúcsa a JSz-3-as volt, ami lekéste a világháborút, de volt lehetősége bizonyítani.

És fejlesztgették még a T-44-est is, ami a VH végére lett kész, de technológia demonstrátor volt.

És kevéssé ismerten nem csak a Németeknek volt a Sperber / Uhu / Falke infralámpájuk, hanem a Szovjetek is tőlük teljesen függetlenül kísérleteztek a Sipka / Dudka / PAU-2-essel.

Repülőknél a Jak-3-as volt a veszedelmes gép, a Luftwaffe a kellemetlen meglepetések miatt parancsba adta, hogy tilos 5,000 méter alatt fordulóharcba keveredni velük, és mégis a légiharcok ott 5,000 méter alatt zajlottak, a csatarepülők / frontbombázók kísérete miatt ...

Logisztikailag a Signal / Pravda címlapján előszeretettel reklámozták a legújabb harckocsikat / lövegeket és mindent, azonban a Német és Szovjet hadseregek túlnyomórészt lóvontatásúak voltak, egyetlen teljesen motorizált az USA-é volt.