Háború végéról miért lehet látni felvételeket magukat rettegve feladó katonákról, nem úgy volt hogyha nem ellenkezel, baj nélkül megúszod?

Naná!

Aki éveken át részt vesz egy véres és kegyetlen háborúban, abban annyi indulat gyűlik fel, hogy nem biztos, hogy tudja fékezni magát. Ott a puska a kezükben, legföljebb utána nem vallják be, hogy az illető megadta magát.

Amiért egy kocsmai bunyóban is ha túlerőt látsz és inkább visszavonulnál félsz attól hogy a balhé lezárásaként még bepuncsolnak 1-2-őt. Csak amíg kocsmai ramazurninál max. a fogad repül, addig háborúban az agyvelőd.

Amikor megadod magad nem tudod hogy a túloldalt lesz-e olyan katona akinek mondjuk előző nap halt meg a karjai között a bajtársa és be van gőzölve, meghúzza a ravaszt. Plusz propaganda már a II. Vh-ban is bőven volt, ami fennhangon hangoztatta a magukat megadókat biz' az ellenség hogy megkínozza, lelövi, kiheréli stb.

Aki harctéren adja meg magát persze hogy be van sz.rva (én is be lennék mert nem tudom mi vár rám). Amikor már csoportokba, rendezetten terelik őket akkor már nem, mert látja nem fogják csak úgy agyonlőni.

Az a fő probléma, hogy a katonák parancsot, feladatot teljesítenek.

Nemegyszer előfordulhat olyan szituáció, hogy egyszerűen nincs lehetőségük foglyot ejteni, nekik menni kell, teljesíteni a parancsot, sem idejük, sem nélkülözhető embereik nincsenek akkor éppen és ugye szabadon mégsem ereszthetik őket, ilyenkor a legegyszerűbb megoldás lelőni a magukat megadni akarókat.

Az első hullám pedig általában ilyen, ha akarnának, sem nagyon tudnának hadifoglyokat ejteni, főleg mivel a rohamcsapatok létszáma akkorra jelentősen meg is fogyatkozhat, így azon kívül, hogy még kedvük sincs rabokat tutujgatni, lehetőségük sincs rá, nekik menni kell tovább, első a harcfeladat, a kiadott parancs végrehajtása.