A sztálingrádi csata miért hozott ekkora veszteségeket mindkét oldalnak?

Egy tagolt terepen vívott (városi) harc volt. A legcudarabb dolog a hadviselésben. Ott nem túl sokat ér a mozgóháború, ott nincsenek briliáns manőverek, bekerítések csak kőkemény darálás. Ha nincs legalább 8-10x élőerő fölény és teljes technikai fölény tüzérségben, légierőben, fegyverzetben a támadónál, nem tudja elvágni az utánpótlást akkor 1:1 a veszteségarány. Behúzták a németeket egy vérfürdőbe, olyan hadviselési formában amiben az oroszok voltak jobbak - a tartalékok nagyságában. A németek nem tudták pótolni a veszteségeket a ruszkik meg igen.

Részben presztízs okból tartott ki mindkét fél (Sztálin nevét viselte a város), részben stratégiai okból. Sztálingrád pont "középen" volt. Ha elfoglalják a németek akkor blokkolják a Volga mint fontos vízi szállítási útvonal útját. Ha nem foglalják el akkor hídfőt hagynak a hátukban amiből bármikor veszélyeztethetik az oroszok egy kitöréssel a délen folyó műveleteket, azok elvágásával, bekerítésével. Ezért tolt bele mindkét fél mindent amit lehetett.

Több tényező játszott közre. #2 jól írja az utcai harcok óriási áldozattal jártak, plusz mindkét oldal presztízsből nem akarta feladni a várost.

Olasz, magyar, román hadsereg esetén a téli felszerelés hiánya.

Elhúzódó harcok miatt különböző fertőző betegségek, orvosi ellátás hiánya.

A szovjeteknek korábban is hatalmas veszteségeik voltak külöféle okok miatt, de az egyik fő ok az volt, hogy Sztálin 38-ban lefejezte a Vörös Hadsereget és mi sem volt egyszerűbb, mint előléptetni tiszteket, de sokan nem váltak be az első évben a magasabb beosztásban, ám a harctéri tapasztalat egy idő múlva kiegyenlítette az iskolázottság hiányát.

A Vörös Hadsereg feljavult, megerősödött. Beindultak a nyugati szállítmányok 1942 nyarától és csak a következő év nyaráig, a Kurszki csatáig például közel félmillió amerikai gépjárművet kaptak, amivel feljavult a logisztika is, de rengeteg segítség érkezett, így az oroszok immár nem hátráltak meg, hanem felvették a harcot, egyenlőre még védekező formában, de kétség kívül hatásosan.

Ettől kezdve ilyen vérengző lett a háború, később az oroszok fejtettek ki egyre nagyobb nyomást, például a 43 év eleji harcokban, amikor a Don kanyartól egészen Zaporozsnyeig nyomták a németeket, ledarálva a II. Magyar Hadsereget is, majd Manstein visszanyomta az oroszokat, amíg a tavaszi hóolvadás le nem zárta a hadműveleteket, mindent mocsárrá változtatva.

Ekkor szűk két hónap alatt sokkal több ember halt meg, mint Sztálingrádnál, csak német 1,2 - 1,5 millió, aztán román, magyar, olasz katona és ennek az orosz katonák duplája legalább, ha nem több. Szerencsétleg ruszki lakosokat senki nem kímélte, nem is publikusak a civil veszteségek, mivel azokat senki nem számolta, így megbecsülni sem lehet. Közben lezajlott Sztálingrád drámája is, de az igazi vérengés nem is ott volt valójában, hanem Harkovnál, Rosztovnál, meg ahol a szovjet offenzíva előretört, majd a német visszavágás következtében, amikor a gigászi birkózás során sok város többször is gazdát cserélt.

Még egy darabig ilyen hatalmas intenzitással pusztult az ember ebben a háborúban, a veszteségek az erőviszonyok változásával, ahogy a Wehrmacht gyengült, az oroszok meg tovább erősödtek, egyre jobban mérséklődtek.