Az ókori Róma hadereje miért a rövid kardot (gladius) részesítette előnyben a hosszú karddal szemben?

A lovassági fegyverekénél jóval rövidebb hosszt a pajzsok közötti és mögötti könnyebb mozgathatóság is indokolta. Közelharcban a markolatgombbal is ütöttek.

A római közkatonák vállszíjon (balteus) vagy derékövön (cingulum) viselték, méghozzá a jobb oldalukon, mert a kard elég rövid volt ahhoz, hogy jobb kézzel így is könnyen előránthassák. A fegyverzetet a baloldalt, külön vállszíjon hordott tőr (pugio) egészítette ki.

Ctrl C + Ctrl V-ben jó vagy.

[link]

# 3

EZT ÍROD: "Az elsődleges fegyver a "lándzsa" volt - pont úgy mint a falanxnál. A gladiust csak nagyon közvetlen szinte test-test elleni közelharcban használták. Zárt harcrendben dolgoztak, mindenki a tőle balra állót védte, a pajzzsal "tolta" előre az ellenfelet és a pajzsok által nyitott résen "szurkált" ki közelharcban. Ehhez rövid, szúrásra alkalmas kard kellett a hosszabb kardot amikor már váll-vállal összeér nem is lehetne megfelelően "forgatni", használni."

BOCS, DE EZ TELJESEN TÉVES.

Ugyanis a Római Birodalom fénykorában, egészen pontosan Caius Marius nagy hadseregreformjától (Kr.e. 107) egészen a Krisztus utáni 3. századig, a birodalom hanyatlásának kezdetéig a római legiók fő fegyvere a rövid kard, a gladius volt, amit két hajítódárda (pillum) egészített ki.

Marius katonai reformjának egyik eleme, hogy kiselejtezte a lándzsát a legionárius alapfegyverzetéből.

A nehéz lándzsa (hasta) a mariusi hadseregreform előtt is csak a római hadsereg egy részének volt a fegyverzete.

Minden fegyverzeti elem akkor megfelelő, ha kiegészíti a környezetében alkalmazott többi elemet.

Egy rövid kard jobban illett a római légionáriusok harcmodorához és egyéb felszereléséhez. Ha az egyik kéz egy pajzsot kell tartson, akkor a másik kézben lévő fegyver nem lehet túl nagy méretű. A hosszabb kard könnyebben fáraszt, de szükségtelen is egy közel ember-magas pajzs védelmében álló ember számára.