A svájciak ma is olyan menők zsoldosként vagy már nem?

Már nem olyan "menők", egyszerű okból. Nevezetesen Svájc vagy 100-200 éve nem folytatott háborút sehol (még misszióban sem), nincs valós harci tapasztalatuk. A "menők" a valós harci tapasztalattal rendelkező, több ütközetet, háborút megjárt leszerelt, kilépett ex-légiósok, ex-army, ex-szovjetutódállami katonák.

A Svájci Gárda nem katonai egység, őrzés-védelmi, terrorelhárítási feladatokra (meg protokolláris díszőrség-adásra) van kiképezve, nem katonai feladatok végrehajtására (ég és föld a kettő!).

Az eritriaiak leginkább Afrikán belül "menők", a fenti okból kifolyólat (az évekig tartó Etióp-Eritreai háborúban szerzett tapasztalatok), olcsók és értelemszerűen jól hozzászoktak az "otthonos" Afrikai klímához.

A sváciak sosem számítottak a világ legjobb katonáinak.

A XVI. században meglehetősen szegények voltak és a fiatalok közül sokan elszegődtek zsoldosnak az akkor dúló európai háborúkba, így bizonyára törekedtek rá, hogy már csak saját érdekükben is, de jártasak legyenek a fegyverforgatásban.

Azonban más nemzetek fiai is hasonlóan cselekedtek, a német lándzsások sokkal híresebbek voltak, sikerült nekik több harceljárást, taktikát kidolgozniuk, de ebben az időszakban a spanyol gyalogosokat tartották a világ legjobb katonáinak.

Lényegében önfeláldozásuk miatt lettek a svájciak híresek, hogy mind egy szálig elestek, amikor a pápát védelmezték, időt kiharcolva neki, hogy bemenekülhessen a római Angyalvárba, ahol biztonságban került.

Kissé kétséges szerintem ez az önfeláldozás, ugyanis a protestáns németek úgy felmérgesedtek, hogy nem tudták a pápát elcsípni, hogy aztán lassú tűzön sütögethessék, hogy mind egy szálig levágták a helvéteket bosszúságukban, akár meg akarta magát adni valamelyik, akár nem.

Borzalmas dolgok történtek akkor Rómában, a spanyol és a német zsoldosok teljesen kifosztották, a lakosság nagyobbik részét is megkínozva kardélre hánytak öreget, fiatalt, nőt, vagy gyermeket is a nagyjából egy hónapig tartó fosztogatás, szabad rablás közepette.

[link]

Azóta svájc nem sok háborúban vett részt, de nyilván a katonáikat kiképzik azért, ám egyáltalán nem tartja őket senki kiemelkedőnek ezen a téren.

Az angol egy kicsit harciasabb nemzet a svájcinál, talán ők tudják hogy mely népcsoport a legjobb zsoldos.

"Az 1814-ben bekövetkezett angol-nepáli háborúig rendszeresek voltak az összetűzések a határ (India-Nepál) két oldalán. A két évig tartó háború során az angol hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy végül fegyverszünetet ajánlott a szemben álló Gurkha csapatoknak, majd gyorsan le is szerződtették őket az akkori angol hadsereg különleges alakulataiba."

"Mind a tisztek, mind a közkatonák, szívósságukkal és hűségükkel, hamar elnyerték az edzett angol katonák elismerését. Így a különleges mentális és fizikai képességeiknek köszönhetően az első időktől kezdve ők alkották az elit csapatokat. (Például 1982-ben Argentínában, a Falkland szigeteki csatában, az első csapat, akit az angol haderők ledobtak egy Gurkha különítmény volt. Bár a Brit-indiai gyarmati időszaknak 1947-ban vége lett, az angol hadsereg elit alakulatában még a mai napig is 7500 Gurkha szolgál.

Az angol-nepáli szövetség immáron több mint 200 éve tart, melynek az egyik –igen nyomós– oka magában a Gurkhák filozófiájában keresendő: ha egy Gurkha egyszer elkötelezte magát, akkor nincs az a dolog, amivel el lehetne csábítani vagy el lehetne rémíteni. Egyik példa erre az a sok helyen taglalt történet ami az Öböl-háború idején esett meg. Szaddam Husszein taktikai fogásaként teherautóra telepített rakétavetőkkel biztosította be az országot, mellyel szinte lehetetlenné tette a földi inváziót a szövetséges csapatoknak. Így a katonai vezetés úgy döntött, hogy ledobnak egy különleges alakulatot, akik lézerrel majd beirányítják a rakétavetőket elpusztító intelligens rakétákat.

Mivel ez egy nagyon kockázatos küldetés volt, a legtöbb egység nem vállalta el, csupán az egyik Gurkha szakaszvezető jelezte, hogy az ő 300 emberéből 30 vállalná. A feladat a következő volt: 300 m magasról kiugrani a sivatagba, majd az ellenséges tábor közelébe kúszni és telepíteni a lézer jelzőket. Amikor a hadvezetés jelezte, hogy az akcióhoz ejtőernyősöket kérnek –akik értelemszerűen használhatnak ejtőernyőt-, mind a 300 ember jelentkezett, akik addig azt hitték, hogy ernyő nélkül kell beugrani a sivatagba."

# 7

EZT ÍRTAD: "1814-ben bekövetkezett angol-nepáli háborúig rendszeresek voltak az összetűzések a határ (India-Nepál) két oldalán. A két évig tartó háború során az angol hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy végül fegyverszünetet ajánlott a szemben álló Gurkha csapatoknak.."

INDIÁBAN CSAK JELKÉPES BRIT (FEHÉR) KATONASÁG ÁLLOMÁSOZOTT.

Az 1810-es 1820-as években az indiai "brit" hadsereg durván 90 %-a bennszülött indiai zsoldos volt, és csak 10 % fehér brit katona.

1824-ben például 170 gyalogos szipoj és könnyűlovas sowar bennszülött zsoldosezredben és 16 fehér brit ezredben összesen 200 000 katona szolgált Indiában.

Kedves kürasszír a 7 hozzászólást nem írtam hanem az idézőjelben lévő részt bemásoltam.

[link]

Nem az elmúlt korokkal foglalkozom hanem a jelen pénzügyeivel.

Valahol régebben olvastam ezekről a ghurka harcosokról és megragadt bennem egy angol tiszt kijelentése:

"Sam Manekshaw, az indiai brit hadsereg volt marsallja egyszer azt mondta: "Ha egy ember azt mondja, hogy nem fél meghalni, akkor vagy hazudik, vagy gurkha ."

# 9

Kedves 9-es!

Pontatlan a forrás. Manekshaw nem angol.

Sam Hormusji Framji Jamshedji Manekshaw (1914-2008) indiai bennszülött, a brit indiai hadseregben őrnagyi rangot viselt, marsall a már független köztársasági India hadseregében lett, 1969-től volt az indiai vezérkar főnöke. Sam Manekshaw katonai karrierjének csúcsa az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban elért győzelme volt.