Az Amerikai mesterlövész (Chris Kyle) története után felmerül bennem a kérdés, 1 katona miként tudja feldolgozni, ha ölnie kell? (és megtette)

Ajánlanék egy könyvet, nem egy csúcs regény de a mesterlövész érzelmeit eléggé jól szemlélteti: Donald A. Davis / A mesterlövész.

"A legtöbben úgy élik le az életüket, hogy holttestet legfeljebb kiterítve, koporsóban látnak. A zsaruk és a mentősök sok brutális dolgot látnak, de általában csak azután érkeznek a helyszínre, hogy az erőszakot már elkövették. Még a katonák se látnak sok halált, mert az öldöklés javát nagy távolságokból követik el. […]

Az én munkám egészen más. Mielőtt kioltanám életüket, puskám távcsövén át tisztán látom áldozataim arckifejezését."

"Sohasem élvezem, ha el kell vennem egy életet, mert azt csak egy mániákus gyilkos tenné. Egy tapasztalt mesterlövész nem szórakozásból húzza meg a ravaszt, hanem mert tudja, hogy nem róla és a célpontról van szó, hanem ennél sokkal többről. Ami engem illet, mindig is tisztában voltam vele, hogy mit miért teszek – vagy ő, vagy mi, ahogy mondani szokták –, úgyhogy célba vettem az ellenséget, és habozás nélkül lőttem.

Ezzel a hozzáállással egy jó mesterlövész idővel védetté válik az érzelmekkel szemben. Nincsenek rémálmaim, legalábbis a szó klasszikus értelmében, de időnként felbukkannak váratlan látogatók. Azok, akik az én golyómtól estek el, néha benéznek hozzám álmomban. Elidőznek egy kicsit, ahogy a távoli ismerősök teszik, aztán eltűnnek. Sokan vannak."

"Egy mesterlövésznek hűvös fejjel kell gondolkodnia és mindig uralkodnia kell önmagán, bármi történjen is. Csakhogy mi is emberek vagyunk, és ha nincsenek érzéseink és érzelmeink, az azt jelenti, hogy átléptük a vonalat, és eszelős gyilkosokká váltunk. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.

Amikor dolgoztam, csak a célpontnak volt helye a gondolataimban. Közel húsz éve formáltam mesterlövész énemet, és soha nem adtam tanújelét gyengeségnek, még Casey előtt sem. Néha morgolódtam dolgok miatt, de a személyes érzéseimet mindig megtartottam magamnak. […] Mindannyiunknak van egy titkos szoba a lelkében, ahol a legféltettebb titkait tárolja. Nekem egy egész raktár van, olyan sok mindennek kell elférnie benne."

Bocsánat a sok idézetért!

Mindenki másképp és széles a skála milyen sikerrel.

Egy besorozott általában nehezebben mint a különleges erők önkéntese, de előre ezt senki sem tudja. Az emberi psziché nem ekkora borzalmakra van méretezve.

Chris Kyle-nak az önéletrajzi könyve neki bevételt generál, abból is pénze van. Nyilván olyat ír, persze segítséggel, hogy az emberek elfogyasszák, megvegyék. Az usában nagyon értenek ehhez. Ott szökkent szárba a modern reklán ipar. Önként vállalta, hogy a hazájától sokezer mérföldre távcsöves puskával embereket, adott esetben akár gyereket fog meggyilkolni.

És pl nekem nincsen titkos szoba a lelkemben, mert nincsen rá szükség. Ezzel amúgy csak mentegeti magát, relativizálja a gyilkosságokat, hogy másnak is van ilyen. Tehát azt érteni kell, hogy ez azt hitte, hogy mások is, bárki elmenne önként embereket lelőni messziről, számára ez természetes.

Sima pszichopata, nem különbözik egy Andrej Csikatilótól, Vagy Ted Bundytól