A leopard 2-nél miért nem a toronyban tárolják a lőszert?

#10

T-72-esnél melyik legyen, T-72 Urál, T-72A, vagy T-72B ?

T-72-esből a legokádékabb verzióink vannak, a legramatyabb állapotban, sajnos hozzájuk képest a Leopárd is előrelépés. Mások tudtak a Szovjetunió államcsődjével komoly vasakért kilincselni, nálunk sem akkor, sem most nem értettek a témához.

A Magyarosch T-72-esekhez bottal nem nyúlnék, viszont egy Orosz / Ukrán T-72A és B okésak, modernizációra érdemesek. Nem T-72B3 szintre modernizálnám, hanem Ukránokkal.

Vissza lehet menni részletesen az őstörténig, hogy honnan származik a T-72-es, lényeg, egy lemásolt, alternatív és jelentősen módosított T-64-es. A Varsói T-72-esek is tudnak néha meglepetéseket tartogatni, nemhogy egy T-72A vagy T-72B.

A T-54-est és társait csak 800 méteren lehetett leküzdeni, nem 2 - 2,5 km-ről, ahogy elvárták. A T-64-es kijövetele idején még nagyobb hátrányba kerültek a NATO, és telepítettek taktikai atomaknazárt.

[link]

[link]

[link]

Az, hogy a 3 + 6 lövésből csak az utolsó tudott átütést produkálni, a butított, de középszer T-72-es ellen, alappal lehet következtetni, hogy a NATO-nak is lettek volna rossz és hosszú napjai / hetei.

Később a Svédek kaptak T-80U-t tesztelésre, és T-72M / A / B-ket is, és megállapították, a Német APFSDS, a DM 33-as a meztelen T-72B-t is csak 1,000 méteren tudja beütni, teknőre. Az USA szegényített urániumos lőszerei azok, amik normálisan, 2 km-en képesek leküzdeni sok más harckocsit, legyen 105-ös vagy akár 120-as. Az Abrams is kijöhetett volna már 1979-es az Rh-120-assal, de nem, mert újra kellett tervezni a lőszert és a löveget, nem úgy van, hogy lemásolom, és DU-ból újragyártom, mert nekem az a kívánalmam.

És arról is lehetne írni, milyen harctéri teljesítménye van, rövid, de lényeges pontokkal, mert ott is sok valóságot nélkülöző, felnagyított mítosz van.

A T-72-esből:

- az Irak - Irániban 60 példány,

- Libanonban 20 példány,

- Öbölháborúban 150 példány,

- Első Csecsen háborúban 44 példány,

- a Második Csecsen háborúban ismeretlen példány,

- Grúziában 20 - 20 példány,

- és Jugoszláviában és Szíriában ismeretlen számú példány került megsemmisítésre,

amik a háborúk intenzitását tekintve elmennek, elfogadhatók, mégis a T-72-est messze megelőzi a népszerűtlensége, úgy tesznek, mintha több ezret lőttek volna ki, pedig igazságtalanul, és a valósághoz semmi közzel nem bíróan hordják le.

A T-72-esnek valójában ebben az Ukrán háborúban ütött az órája, a tandemes rakéták, a Metyisz-M, a Stugna, és a Kornet miatt.

#10

Lemaradt a kép: A Svédek kaptak valóban T-80U-t, és ami nem tetszett nekik, az a rükvercsebesség hiánya volt, ez egyetlen, de nagyon súlyos tervezési hiba szerintük.

[link]

A T-64-esnél és a T-80-asnál álló pozícióban vannak a hajtótöltetek, szép nagy célfelületet nyújtanak. 28-at hordozhat, túltöltés nélkül, és akkoriban, a T-64A 1976 környékén "kilőhetetlen" volt. A T-80BV / T-64BV nehezen leküzdhető, és a T-80U a virtuálisan "kilőhetetlen", értelemszerűen a 80-as években.

A T-72-esnél a T-90-esnél fekvő pozícióban vannak a hajtótöltetek, ezt jóval nehezebb telibe kapni, gyakorlatilag a padlón fekszik, és azoknak is megvolt / megvan a minősége az évjárataikban.

[link]

De a karusszel elavult mára, jó hogy egy, a 60-as években tervezett rendszer megszolgálta a gyakorlati élettartamát. A Szovjetek megnézték a Nyugati harckocsikat, és értékelték: Az Abrams-et és a Leclerc-et hozták ki a legjobbaknak, és ennek eredménye lett a T-80U-n alapuló Black Eagle, és a T-84-120-as Jatagán.

[link]

[link]

De ezek nem valósultak meg, mert az Oroszok pénzének nagy része a stratégiai rakétaerőkre és a haditengerészetre megy el, rosszul. És a maradék kevéskéből kényszerül gazdálkodni minél rosszabban a légierő és a harckocsizók.

Ukrajna meg eleve egy koldusszegény cseléd / maffiaállam.

Amint láthatod, nem csak a sofőr melletti rekeszért harapok, hanem a karusszel való idétlenségig ragaszkodás is idiotizmus, fújok is a T-72B3-asra, nem csak a Leopárdot tudom szidni.

#10

A T-64-es egy technológiai ugrás volt. Az szabadalmaztatta a többrétegű páncélzatot, ahhoz fejlesztettek ERA kazettát, műszerezettségileg is mindent megkapott, volt hozzá:

- Automatizált tűzvezető rendszer (FCS) ballisztikai számítógéppel

- Szél és dőlésszögérzékelő szenzor

- Távmérő és optikák

- Kéttengelyes stabilizátor

- Infravörös sugárvető és képalkotó

És az utódtípusaiknál sem adták lejjebb a szintet.

A Szovjetek szokása volt a parancsnoki harckocsik, ezek a legmodernebb felszereltséget, rendszereket kapták, tehát amíg nem volt általános pl a lézertávmérő, addig csak a parancsnoki harckocsikban volt, de ennek nem technológiai, hanem pénzügyi oka volt, és az idő előrehaladtával ez meg is szűnt. Ugyanez volt igaz eleinte az ATGM képességre, a hőkamerára, a helyzetmeghatározásra, és az APS-re. Manapság sajnos az APS felszerelésére lehet várni, teljesen feleslegesen.

Zárójelesen a régi T-55-ös családon belül meg a nyíllövedéket találták fel.

Addig a Nyugaton mi volt ? Homogén acélos harckocsik, volt, aminél visszaléptek a többrétegűségtől (M60-as Patton), volt, aminél kidobták szándékosan a páncélzatot (Leopárd 1), és primitív fémmagvak, APDS-ek, 1950-től 1980-ig. Az Alumínium Chieftain-el, az M1 Abrams-el és a Challenger-el visszaállt a világ rendje, és a Hidegháború után jött a Leclerc, de a Németek velük szemben alternatív elveket vallanak.

#10

Amúgy abban megerősítelek, hogy választani kell a kompromisszumok közül.

Az 1991-es M1A1 Abrams kezdetleges éjjellátóval bírt, a célkép mozgás közben hajlamos volt bevibrálni, és teljesen elmosódott. Ha lőttek, csak hőképpel tették, mert ott legalább egy kontrasztos elmosódott pacára kellett lőni. Álló helyzetben ez a probléma természetesen nem állt fenn. Az is megesett, hogy mind a parancsnoknak mind a lövegirányzónak, külön - külön lézeres távmérés után minden alkalommal resetelni kellett a tűzvezető rendszert egy rakat kapcsoló pofozásával, mert valami oknál fogva az mindig elállítódott, és le is fagyott, ha ez nem történt meg. De akkor is ez volt az ára a miniatürizált elektronikának, ami elfért a személyzeti téren belül, nem pedig foglalta a lőszertároló helyét, túlméretezett, hagyományos elektronikaként.

Szakbarbár szinten, a Leó 2-esnél a hírhedt sofőr melletti rekeszt csak akkor érhetik el, ha a harckocsi teljesen kifordítja a tornyát, nagyjából hátrafele.

Az Abrams-nél meg semmiféle korlátozás nincs a másodlagos és harmadlagos használatára, akkor is előre néz a torony / löveg, és lőnek, miközben a Pk pakolássza a dolgokat.