Milyen példák vannak a történelemben, amikor jó döntés volt a békét, engedményeket választani a háború helyett?
Manapság gyakran hallani háborúpárti véleményeket, melyek szerint keményen kell fellépni, harcolni kell, nem szabad engedményeket tenni az ellenfélnek.
- Gyakran emlegetik történelmi hibaként a brit, francia politikai vezetés megbékélési politikáját, akik vonakodtak háborút vállalni Hitler Németországa ellen. Hitler 1937-ben bevonult a Rajnavidékre, 1938 elején annektálta Ausztriát, év végén a Szudéta-vidéket és szétzúzta Csehszlovákiát. 1939 szeptemberben megtámadta Lengyelországot. Ekkor üzent csak hadat Franciaország és Nagy-Britannia, de az első hetekben, hónapokban is még vonakodtak csapatokat küldeni, komoly katonai erőt bevetni Németország ellen. Manapság sokan azt mondják, hogy már 1937-ben meg kellett volna támadni Németországot és megfékezni Hitlert.
- Putyin Orszországa kapcsán is vannak hasonló vélemények. Putyin már 2000-es években felszólalt a NATO lengyelországi, romániai rakétabázisa és a NATO keleti terjeszkedése ellen és tiltakozott Ukrajna, Grúzia csatlakozási tervei ellen. Ennek is szerepe lehetett a dél-oszétiai háború eszkalálódásában és a 2014-es ukrajnai intervencióban. Putyin szerint Oroszországnak már nincs hova hátrálni a NATO-val szemben, ezért vörös vonalnak tekintik a NATO, illetve annak fegyverrendszereinek terjedését. Oroszország ebben nem hajlandó engedményekre. 2021 végén biztonsági garanciákat, engedményeket követelt a NATO-tól, de ezeket félresöpörték, aztán márciusban inváziót indított Ukrajna ellen. Most már sokan úgy vélik, hogy a NATO-nak, EU-nak keményebbnek kellett volna lenni. Ukrajna, Grúzai NATO csatlakozását nem csak tervezgetni kellett volna, hanem már legalább tíz éve meg kellett volna lépni, hogy elrettentsék Oroszországot a támadástól és a szankciókat is már előbb életbe kellett volna léptetni, hogy elszigeteljék, meggyengítsék Oroszországot.
- Felhozható az 1998-1999-es előző nagy európai háború is a koszovói válság kapcsán. A koszovói albánok elszakadást, önálló államiságot követeltek, a szerbek viszont nem engedtek ennek. Ezért az albánok feladták a békés politikát és az UCK keretében felkelést, gerillanháborút indítottak. Milosevics és a szerb vezetés viszont még ekkor is elutasította az engedményeket és brutális háborút indítottak az UCK ellen. A nemzetközi közvetítés is kudarcot vallott, ezért a NATO ultimátumot adott, hogy a szerbek kivonulnak Koszovóból vagy bombázási kampányt indítanak. Milosevics és a NATO sem volt hajlandó engedményeket tenni, így 78 napig tartó bombázás indult Szerbia ellen és végül csak orosz közvetítéssel sikerült tűzszünetet kötni, de ekkorra már a szerb ipar, infrastruktúra elpusztult. És bár a szerb kapituláció utáni egyezségben, orosz részvétellel kialakított ENSZ BT határozatában a NATO is tett engedményeket, végül ezeket nem tartották be a nyugati nagyhatalmak, így feszült maradt a viszony, viszont második, újabb háború nem lett.
- Szaddám Huszein Irakja és az Amerikai Egyesült Államok is többször inkább a háborút választotta az engedmények, tárgyalás helyett. Az első Öbölháborúban hiába intéztett ultimátumot Bush, hogy Iraknak ki kell vonulni Kuvaitból, ezt nem volt hajlandó meglépni, ezért a sivatagi vihar hadműveletben szétverték az iraki haderőt, legyőzték őket, az USA győzött, viszont Szaddámot valamiért meghagyták a hatalomban. A második öbölháborúban már az ifjabb Bush adott ultimátumot, hogy Iraknak át kell adni az ellenőrzést a katonai létesítményekben a nemzetközi ellenőröknek, különben háborút indít, viszont Szaddám Huszein nem volt hajlandó engedni a követeléseknek és ő is vállalta a háborút. Az ENSZ, nemzetközösség nem támogatta Irak lerohanását, de Amerika a britekkel meglépte és kiderült, hogy nem is voltak tömegpusztító fegyverek Irakban, az ilyen programok már rég fel lettek számolva.
- Most Irán és az USA között is megy a vita, hogy legyenek-e engedmények, mennyi, sikerül-e megegyezni, visszatérni az atomalkuhoz. Amerikában, Izraelben is vitatott, hogy jó-e az alkudozás, esetleges engedmény (Izrael az Obama-féle atomalkut is ellenezte) vagy meg kellene indítani a háborút Irán ellen.
A kormányok, főleg a nagyhatalmak nem szoktak engedményeket tenni, mert az a gyengeség jelének tűnhet. Sokszor inkább beleállnak a konfliktusba és vállalják, hogy akkor legyen háború. Most is ez látszik a NATO-Ukrajna vs. Oroszország vitában.
1962-ben a kubai válság lehet példa, amikor lettek engedmények, elkerülték a háborút. Akkoriban Amerikát zavarta, hogy a szovjet katonai infrastruktúra megjelent a határaihoz közel, a szomszédos Kubában. Blokád alá vették Kubát és invázióval fenyegettek. A Szovjetunió is küldött oda haditengerészetet, tengeralattjárókat, de nem vállalták a harcot, nem kísérelték meg a tengeri blokád felszámolását, mivel valószínűleg tisztában volt a moszkvai vezetés az amerikai erőfölénnyel a karibi térségben. Hruscsov meghátrált és engedve Amerika követeléseinek kivonták a szovjet rakétákat, fegyvereket, katonákat Kubából, cserébe Amerika vállalta, hogy nem támadja meg Kubát és kivonja a Szovjetuniót fenyegető nukleáris rakétákat Törökországból (viszont ez utóbbi rész nem volt nyilvános). Voltak, akik szerint ebben Hruscsov túlságosan puhány volt, nem lett volna szabad engedni az amerikai követeléseknek, ezért pár év múlva meg is buktatták.
A világ viszont örült a békének, nem lett háború, ami eszkalációhoz, nukleáris fegyverek bevetéséhez is vezethetett volna.
Előtte még Sztálin idején a berlini blokád okozott fenyegető konfliktust, de akkor is a Szovjetunió engedett és nem lett háború.
Mostani példaként említhető Kína, mely szeretné visszaintegrálni Tajvant Peking fennhatósága alá, fenyegetőzni is szokott, de nem indít támadást, inkább békés újraegyesülésre törekszik.
India-Kína konfliktusa is lehet jó példa a háború elkerülésére. Vannak határkonfliktusaik, 1962-ben háborúztak is a Himalájában. Akkor Kína elfoglalt egy számára stratégiailag fontos részt Kasmírból és ezt a területet India követeli vissza, de lemondott arról, hogy fegyverrel, háborúval rendezzék a konfliktust, békés megegyezést szeretne a határvitában. Ma már Kína, India is atomhatalom, ezért próbálják elkerülni a konfliktus felizzítását. Megegyeztek 1996-ban, hogy a tűzszüneti vonalon, érintkezési vonalon végrehajtanak egyfajta demilitarizációt, tilos a katonákat felfegyverezni lőszerekkel, lőfegyverekkel, robbanószerekkel, tüzérséggel, így összetűzés esetén botokkal ütik egymást a két nagyhatalom katonái. Ez ott így működik a hegyekben. Nincs teljes nyugalom, pár éve egy határvillongásban több tucat katona vesztette életét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!