Lehet úgy háborút indítani, hogy veresége esetén ne végezzék ki még csak börtönbe se zárják azt aki kezdte?

A történelemben volt ilyen, Nagy Kürosz aki az óperzsa birodalom hódító királya és megalapítója volt, a lüd uralkodónak, Kroiszosznak nemcsak megkegyelmezett legyőzése után, hanem hatalmas javadalmakkal tanácsadójává tette.

Különleges ember volt, gyakran meghagyta a birodalmához csatolt városok, országok uralkodóinak életét, például Babilon királyának is, illetve olyan verzió is van erről, hogy a korábbi régenst nevezte ki helytartónak.

A fennmaradt Kürosz tekercsben egyfajta ókori emberjogi charta olvasható, jóval megelőzve korát és kegyességét az is bizonyítja, hogy a korábban fogságba hurcolt zsidóknak megengedte a hazatérést ősi földjeikre, mikor az uralma alá kerültek.

Kurust ma is elismerik az emberi jogok, a politika, a hadászat területén elért sikerei, valamint a keleti és a nyugati civilizációra gyakorolt hatása miatt.

Egészen a Nagy Francia Forradalomig nem volt szokás a legyőzött uralkodók életét elvenni. Később Napóleon is meghagyta nemegyszer az általa legyőzött országok uralkodóinak az életét, pedig sorra összeesküdtek ellene és koalíciókat alkottak, de Ferenc Habsburg császár és magyar király életét nem csak meghagyta, pedig minden ellene szőtt koalícióban meghatározóan részt vett, hanem a lányát is feleségül vette, gondolván, hogy majd azzal tartós békességet teremt.

Őt sem tették hidegre, amikor a lipcsei népek csatájában vereséget szenvedett, hanem Elba szigetének uralkodójává tették, majd később Waterloo után szent Ilona szigetére száműzték, mert különös veszélyessége bebizonyosodott, de még kkor sem végezték ki, holott parvenü uralkodónak tartották.